Börtönszerelem

A következő játék veszteseként Ágica végre bekerült Leo mellé rabnak. Ott is maradnak egész éjjel, mindentől zavartalanul.  

A rab Leót megőrjítette a magány, kilopózott, kék leplet öltve magára, mint egy kísértet ("ez nem én vagyok" - kiabálta) aztán magával ráncigálta a tiltakozó Ágicát és visszatérve zárkájába, könyörgött, hogy maradjon vele egy kicsit. Megpróbált legalább egy mesét elmondani neki, a lány viszont a retorzióktól való félelmében elmenekült.

De nem sokáig, a döntetlenre végződött épületes játék után festményeket kellett felismerniük, (Indián: "Munkácsiban otthon vagyok!") nos, itt végre eldőlt a csata, a vesztes floridaiak közül természetesen a borsodi lányt küldték be második fogolynak a szolárium mellé.

- Nem beszélgetek veled - köszönt rabtársának, aztán elkezdett üvöltözni.
- Minél jobban szeretném kifejezni, hogy mennyire vonzódom hozzád, annál jobban irritállak. Aztán veszekedtek egy darabig, azon, hogy mi is történt velük ebben a helyiségben, amikor utoljára ketten voltak benne. Röviden: nem bírtak ellenállni a kísértésnek, csak nem tudják, miért, illetve Ágica nem bocsátja meg még mindig az Anett-affért, Leo pedig győzködi szerelméről. Még rövidebben, a borsodi lány saját szavaival:
- Itt vagyok bent fél órája, kiabáltunk, hátat fordítottunk egymásnak, azt hittem, megversz, most pedig ölelsz. Normálisak vagyunk?

Ezen még eltűnődhetünk, addig is nézegethetjük őket, ahogy ölelgetik-simogatják egymást. Ki tudja mi lesz itt még reggelig?