Hamecz István: "Kamatemelés kell"

Nincsenek nagy veszélyben a devizahitelesek, de a jenhitel valóban kockázatosabb, mint a frankalapú - mondta a Vendégszobában az OTP Alapkezelő vezérigazgatója, a Magyar Nemzeti Bank volt ügyvezető igazgatója. Hamecz Istvánt a közelmúltbeli sáveltörlésről is kérdezték olvasóink, de beszélt arról is, hogy miért volt szerinte jó döntés kivonni a forgalomból az egy- és kétforintosokat, és hosszasan fejtegette, jó-e nekünk, ha a nyugdíjpénztáraink részvényekbe fektetnek.

Ön szerint érdemes most részvényeket venni? [sávozas]
- Részvényeket csak akkor érdemes venni, ha az embernek elég, néhány évre félretehető megtakarítása van. Egy nagy esés után nyilván megnő annak a valószínűsége, hogy valamikor emelkedés fog következni, és ezen már rövid távon is jó pénzt lehet keresni. Ezzel együtt mindenkinek azt javasolnám, aki nem kifejezetten rövid távú spekulánsként akar jelen lenni, mindig minimum 3 éves befektetésként gondolkodjon a részvényvásárlásról, és ne a pillanatnyi hangulat befolyásolja.

Mennyire tartja hasznosnak a brókercégek munkáját? Min kéne változtatniuk? [PetitPrince]
- A brókercégek a tőkepiac elengedhetetlen szereplői, én úgy látom, hogy az elmúlt években ez a piac is jelentősen tisztult. A nemzetközi trendek azt mutatják, hogy az online brókerek megjelenése jelentősen csökkentheti ezeknek a foglalkozásoknak az árát. Ez Magyarországon még nem jellemző, de külföldi részvények jelentős részével lehet így kereskedni.

Jól járunk azzal, hogy a nyugdíjpénztárak több részvényt vesznek? [sávozas]
- Ez egy általánosabb kérdés, ha megengedik, kicsit hosszabban válaszolnék rá, hiszen az MNB-ben nagyon kritikusak voltunk a nyugdíjpénztárak gyenge befektetési teljesítményével kapcsolatban. A mostani átalakítás előtt a nyugdíjpénztárak átlagosan 10 százalék részvényt tartottak, ami nemzetközi és régiós összehasonlításban is extrém módon alacsony. Egyszerű szimulációkkal kimutatható volt, hogy ilyen befektetési politika mellett a nyugdíjreformnak nem sok értelme volt. A nyugdíjpénztárak persze nem butaságból tartottak ennyi részvényt, hanem tartottak attól, hogy egy tőzsdei esést követően azoktól a pénztáraktól, ahol nagyobb a részvényhányad, és így nagyobb a veszteség is, a tagok tömegesen eláramolhatnak, annak ellenére, hogy a tőkepiaci szakemberek számára világos, hogy hosszú távon csak ezek a pénztárak lehetnek jók. Az így kialakult, a hosszú távú megtérülés szempontjából szerencsétlen egyensúlyi helyzetből a kormányzat úgy kényszerítette ki a nyugdíjpénztárakat, hogy rávette őket arra: a tagjaik számára alapvetően életkoruktól függő választható portfóliókat kínáljanak, ahol a fiatalok számára ajánlandó portfólió minimális részvénytartalma 40 százalékos lett. Ez a nemzetközi átlag közelében van. Azt gondolom, az új rendszer, azon kívül, hogy korszerűbb portfóliókat tesz lehetővé, egyben pont a legrászorultabbakat védi, hiszen a közvetlenül a nyugdíj előtt állók azok, akiknek már nem érdemes nagy kockázatot vállalni, de a régi rendszerben pont ők viseltek az optimálisnál több kockázatot, hiszen az ő mostani portfólióikban már alig van részvény. Sajnos a tőkepiac olyan, hogy a rövid távú alakulásáról biztosat nem nagyon lehet mondani, ezért van jelentősége, hogy a futamidő függvényében alakítsunk ki optimális portfóliókat, így a nyugdíjpénztár esetében nem az a feladat, hogy az összes tőkepiaci eseményt pontosan előrejelezzük - ez amúgy is lehetetlen lenne -, hanem az, hogy jól diverzifikált portfóliókat kínáljunk. Ezért én azt gondolom, nem probléma, hogy a növekedési portfóliókban most is sok részvény van. André Kosztolányi mondta egyszer, hogy akinek esésben nincs részvénye, annak emelkedésben sincs. Én nem ajánlanám senkinek, hogy az életkora alapján számára ajánlott portfólióból ki-be ugráljon, ezzel ugyanis várható értékben nem lehet pénzt csinálni, és nem csak a kisbefektetők számára nem lehet pénzt csinálni, de a profik sem tudnak Ha ugyanis ez lehetséges lenne, akkor azt látnánk, hogy a világban rengeteg ilyen stratégiával meggazdagodott befektető lenne, de ez nincs így. Láttuk, hogy a legnagyobb, leghíresebb befektetők, mint például Warren Buffett, nem a ki-be ugrálással lettek gazdagok, hanem a részvények hosszú távú tartásával.

Köszönöm szépen a kérdéseket! Sziasztok!