Minden hetedik ember esélyes a depresszióra

A depresszió sokkal több embert érint, mint gondolnánk, és igen súlyos társadalmi, egészségügyi problémát jelent. Tringer László pszichiáter a Társalgó vendégeként számos tanácssal is szolgált.

Igaz az, hogy lehet kérni pszichológustól olyan papírt, hogy angoltanulásra képtelen vagyok??? (Madvesajt)
- Nem. Senki sem képtelen angoltanulásra, még a gyengeelméjű sem, ha egyébként beszélni megtanult.

Tudna ön nekem egy olyan SZAKEMBERT közvetíteni, aki nem csak a pénztárcámra hajt, és valóban tudna segíteni? (Ozike_szemek)
- A magyar pszichiátriai társaságnak van egy szaknévsora, amelyben tájékozódni lehet nevek után. Telefon: [phone]

Mit lehet tenni, hogy a depressziós is felismerje betegségét? (Mandulapaula)
- Ez a leggyakoribb probléma: a betegek jelentős része (ugyanúgy, mint a nem betegek is) a depressziót nem fogadja el betegségként, hanem különféle életállapotok következményének tudja be. Legfontosabb, hogy beszélni tudjunk róla, és meggyőzzük az illetőt, hogy segítséget próbáljon igénybe venni.

Ha tudjuk a depresszió kialakulásának okait, de azt kiiktatni nem tudjuk a mindennapi életünkből, milyen kezelési módot ajánl? (Eleyah)
- A depresszió kialakulásának okait sok esetben nem tudjuk. Mégis tapasztalati és tudományos alapon eredményes kezelési módszereket alkalmazhatunk. Lényegében a gyógyszerek is ilyenek, hiszen nem szüntetik meg a vélt vagy valós "okokat", mégis egyértelmű, hogy sok segítséget nyújtanak. A pszichoterápia sem feltétlenül oki kezelés, mégis segíthet az egyénnek abban, hogy könnyebben boldoguljon depressziójával.

Az én pszichiáterem egy asszistenssel dolgozik, aki a beszélgetés egész ideje alatt bent tartózkodik, és figyeli, amit mondok... ez nagyon zavar, és ezért nem vagyok kepés őszinte lenni az orvosommal... Mi a véleménye erről a dologról? (Akheron)
- Nagyon rossz. Hosszú ideje küszködünk azért, hogy a pszichiátriai rendelőkben megfelelő körülmények álljanak rendelkezésre. Ez azonban csak az esetek egy részében valósult meg. A körülmények elemi követelménye, hogy az orvossal négyszemközt lehessen beszélni. Emlékeztetnék arra, hogy voltak olyan időszakok, amikor az orvos és a beteg közötti bizalmas beszélgetés is "gyanús" volt, és az ott tartózkodó asszisztens vagy orvos írnok egyben garancia volt arra, hogy "veszélyes" dolgokról nem esik szó. Ez a múlt még ma is kísért.

Hogyan lehet rábírni egy depressziós egyént arra, hogy változtasson életvitelén? Pl. akkor, ha káros szenvedélyekkel bír. (Eleyah)
- Leginkább olyankor lehet megközelíteni a belátással nem bíró személyeket, amikor szenvednek. Akár állapotuk miatt, akár szenvedélyük következtében, akár a magatartásuk által előidézett konfliktusok folyományaképpen. Leginkább a közvetlen hozzátartozók tudják kipuhatolni azokat a ritka pillanatokat, amikor az egyén olyan állapotban van, hogy képes önmagával legalább is valamelyest szembenézni. Ilyenkor lehet arra biztatni, hogy segítséget keressen, szakemberhez forduljon, vagy egyáltalán a tanácsunkat megfogadja. Éppen most vallottam magam is kudarcot - bár ez nem nagyon bátorít - egy orvoskollégával kapcsolatban, akinek nagyon is kezelésre volna szüksége, de nem hajlandó elfogadni. Tudom, hogy vesztébe rohan, mégsem tehetek semmit, mert közvetlenül nem áll fenn olyan helyzet, hogy jogilag kényszert lehetne alkalmazni.

A szekunder, vagyis egy betegség, pl. a rák okozta testi és lelki fájdalmak hatására kialakult depressziók kezelése mennyiben különbözik az elsődleges depressziók kezelésétől? (Akheron)
- Annyiban, hogy az elsődleges betegség kezelésének érdekében is meg kell tenni mindent. Például ha lehetséges, akkor műtét vagy kemoterápiás kezelés, esetleg sugárterápia. Ugyanakkor a kialakult depressziót a szokásos gyógyszerekkel kezelhetjük, figyelembe véve az alapbetegség miatt szükségesnek ítélt gyógyszereket. A lélektani foglalkozás rákos betegeknél külön speciális képzettséget igényel.