Vígh László

A membrán-tutajoktól a lipidterápiáig: mindennapi stresszeink és betegségeink új megközelítésben

VII. A membránok az élet "ritmusszabályozói"?

13. ábra

De legalább ilyen látványos volt az is, amikor évekkel később már nem a telítetlen zsírsavak aránya és valamely életfolyamat kapcsolatát vizsgálták. Ehelyett azt a membránokban fellépő extra "lemezes nyomóerőt" mérték, ami annak a következményeként áll elő, hogy a membránokban a lipidmolekulák egymás mellé rendeződő lábai a bennük levő kettős kötések nagyobb száma miatt egyre cikkcakkosabb (egyre "csámpásabb") alakzatot öltenek. A hatás így még feltűnőbb volt: a zsírsavak telítetlensége által a membránbelsőben okozott belső feszítőerővel arányosan nőtt különböző, közismerten nagyfontosságú membránfehérjék (például a Na-K pumpa) aktivitása.

14. ábra

Animáció: A membrán szabja meg az élet hosszát?

Kutatói pályám története kicsit a membránok története. Az 1940-es membránmodellt bizony nehéz lenne felcserélni legújabb társával (animáció).

Animáció: Ahogy a sejtmembránt elképzelték...

Pár napja azonban még én is meglepődtem, amikor kollégáim az alábbi animáción látható felvételt nyomták a kezembe. Különböző membrántutaj-lipidek mozgását követték élő melanómasejtekben (animáció).

Animáció: Membrántutaj-lipidek mozgása élő sejteken

Egy membránkutató mondta nemrégiben, hogy a modellek, amikkel a membránokat legjobb tudásunk szerint próbáljuk leírni, olyanok, mint a metaforák. És hozzátette: a legszemléletesebb hasonlat, mely a membránok természetéhez mai tudásunk alapján a legközelebb áll, az égen kószáló eltűnő és előtűnő, egymásba alakuló bárányfelhők világa. Azt hiszem, igaza volt.

Befejezésül hadd szóljak néhány szót arról, hogy mit gondolok én a membránokról, a lipidekről, a mindentudásról és a ma tudományáról. Pontosabban a saját szavaim helyett hadd idézzek inkább Esterházy Pétertől, a Nemzetközi Joyce Társaság ez év nyarán Budapesten tartott szimpóziumán elmondott nyitóbeszédéből (Élet és Irodalom, 2006. július 28.):

"A 19. század az ember méltóságát a mindentudás lehetőségében látja, minden leírható, minden megismerhető, ja, és természetesen leigázható. Az új század az ember méltóságát a korlátok belátásában és fölismerésében találja meg. Vagy azt tudjuk, hol van egy elemi részecske, vagy azt, hogy mekkora a sebessége, de ha megfeszülünk is, ha szívünk szakad is bele, együtt a kettőt nem lehet, és nem, mert még nem volnának elég jók a mérőműszereink, hanem mert elvileg nem lehet. Nem lehet. És aztán hogy ez a korlátozás még olyan isteni diszciplínákra is igaz, mint a matematika, hát ezt igazán nem várta az ember... Bábel tornya lett az új jelkép, és ne tévedjünk, a nyelveket nem más, maga az Úr zavarta össze. Ez Einstein kora, mely nem tudja, mert nem látja célszerűnek különválasztani a teret és az időt, amely kor azonnal meg is haladja Einsteint. Einstein tulajdonképpen nem tudja követni saját magát, igen, az Úristen dobókockával játszik, azaz nem eseményekkel van dolgunk, hanem események valószínűségével."