Az élő test szobrászműhelyében

 

Nők Lapja:

Nemrég még élettelenül csüngött Marci leforrázott karja. A műtét után könnyedén fogja meg jobb kezével a bal fülét.

Százával nézem a fényképeket a Kun utcai kórház plasztikai sebészeti osztályán. Kétszer látok minden beteget: műtét előtt és műtét után. Nagyon keveset mondok azzal, hogy nem ismerni rájuk. Az égett, leforrázott, balesettől és betegségről roncsolt kezek, lábak, arcok új formát kaptak és sima, élő bőr feszül rajtuk. Dr. Érczy Miklós igazgató főorvos egy kézre mutat: "Azelőtt levágták volna..." A kép a baleset után készült; a kézfej és az ujjak alvadt vértől sötétlő csonkján nem maradt egy fikarcnyi bőr. Ez a kéz ma újra szerszámot markol, kenyeret tör és gyermekarcot simogat...

Fiatal lány - orrát ijesztően szétmarta az öröklött vérbaj, nyitott arcüregén át a torkáig lehetett látni. "Teljes rhinoplasztikát végeztünk rajta" - mondja szakszerűen a főorvos. Ez azt jelenti, hogy hónapokon át tartó műtétsorozattal, a beteg testéből vett csontból, porcokból és bőrből új, az arcformához illő orrot "építettek". Azt jelenti, hogy a tizennégy éves lány életében először műtét után nézhetett mosolyogva a tükörbe... egy fiatal asszonynak már a szívét, váll- és lábizmait megviselte a rendellenesen fejlődött túltengő emlő okozta súlytöbblet. A műtét óta újra betölti női és anyai hivatását...

A plasztikai sebészet: az élő test szobrászata.

Olyan újnak és modernnek tűnik mindez, az ember hajlamos ezt mondani: lám, az orvostudomány fejlődése! De Indiában már négyezer évvel ezelőtt tökéletes orrplasztikát végeztek a homlokból kivágott bőrlebennyel, Olaszországban pedig vagy ötszáz esztendős hagyománya van annak, hogy a felsőkarról ültetnek át bőrt a sérült arcra. Ennek a messzire nyúló tudásnak különös okai vannak. Indiában a leggyakoribb büntetés volt az orr és a fül levágása, a középkori Olaszországban meg a bosszú egyik kedvelt formája volt az orr leharapása. Ki nem igyekezett pótolni hiányzó testrészeit? A hiúság így vitte előre a tudományt. Mind az indiai, mind az olasz bőrátültetési módszert ma is alkalmazzák.

Egy vigyázatlan mozdulat...Németh Mihályné fejbőrét három évvel ezelőtt leszakította a gép. Menthetetlennek tartották. A plasztikai műtét visszaadta őt családjának. Nem szívesen gondol a borzalmas hónapokra, de másfél éves kisfia, Géza, lassan mindent elfeledtet vele.

Persze a régi tudást új és még újabb tetézi. Reverdin (svájci), Tiersch (német), Blair és Davis (amerikai) korszakos felfedezései mellett is kimagaslik Filatov módszere, mely 1916 óta kincse az orvostudománynak és az emberiségnek. Filatov az átültetésre szánt bőrlebenyt előre henger alakúvá varrta össze, ezzel a sebfelszínt megóvta a fertőzéstől. Az ilyen lebenyt pedig "vándoroltatni" lehet, például a hasról a kézre, a kézről az orra.

A magyar plasztikai sebészet tudásban nem marad el a világ mögött. Eredményekben sem, mert orvosaink leleményessége pótolja a sajnálatos technikai elmaradottságot. A Kun utcai kórház plasztikai sebészeti osztályát 1952 végén állították fel, Petrovszkij professzor javaslatára és vezetésével dr. Érczy főorvost bízták meg. Az osztály most kapott új műtőt, melynek már van sterilizáló helyisége, nem házkályhával fűtenek benne, s a padozata sem reng műtét közben... de még messze vagyunk attól, hogy itt is érvényesüljön az "új technika". Korszerű altató- és bőrmetsző-gépek, csontfúrók kellenének. ("Megtörtént, hogy devizát már szereztünk egy külföldi műszerre, de akkor meg forintot nem kaptunk rá" - mondják az osztályon.) És orvosok kellenének, és műtősnő, és több ágy... Hónapokra vannak előjegyzésben betegek, addig természetesen táppénzt kapnak... Összeszámolta-e már valaki: mennyivel olcsóbb lenne a plasztikai sebészeti osztály bővítése, korszerűsítése, mint amennyibe néhány éven át a munka-kiesés és táppénz kerül?

A Kun utcában van az ország egyetlen ilyen osztálya, néhány kórteremmel, néhány tucat ággyal. Győzheti-e helyrehozni, amit a balesetek és betegségek (rák, tuberkulózis, lues) vagy veleszületett rendellenességek (nyúlajak, farkastorok) pusztítanak az emberi test szépségén és egészségén?

Meg kell gyógyítani egészségügyünknek ezt a szépséghibáját!

Gy.I.

Bár már a XIX. században is akadtak magyar orvosok, akik igen magas színvonalon művelték a "képző műtéteket" (dr. Balassa János), mégis viszonylag későn, ötven évvel ezelőtt jött létre a plasztikai sebészet első "fellegvára" az országban. A szakminisztérium szabad jelzése után az egykor börtönnek épült Kun utcai kórházat jelölte ki helyéül a Fővárosi Tanács. Igazi hőskori körülmények között vezette a vaskályhákkal fűtött 50 ágyas osztályt dr. Érczy Miklós, aki aztán számos újítást vezetett be és dr. Zoltán Jánossal közösen megírta a plasztikai sebészet műtéttanát. Ugyancsak ebben az intézményben alakult meg 1953-ban az égési osztály is, amely később a mostani Szent István Kórházba került, ahol 1982-től már kibővített profillal végzi munkáját. Az eredeti plasztikai sebészeti osztály pedig némi kitérővel (1958-1967 Bakáts téri kórház) költözött legismertebb helyére, a Szövetség utcába. Itt képezték 1980-tól a jövendő plasztikai sebészeket. Akkoriban már annyira megnőtt a páciensek szépülés iránti igénye, hogy az orvosok kora reggeltől késő estig operáltak, miközben állandó helyszűkével küszködtek. Emlőnagyobbítást implantátummal már a 60-as évek végétől végeztek a sebészek és minden szakmai újdonságot hamar bevezettek. A fél évszázadot megélt, ma 10 ágyas osztály 1998 februárjától a volt Erzsébet Kórházban működik, korszerű körülmények között.(Népszabadság)