A védekezésen még van mit javítani...

Görbicz Anita olimpiai naplója kizárólagosan az [origo]-nak, (10. rész).

Huszonnégy óra leforgása alatt először a sírból hoztuk vissza döntetlenre a franciák elleni első meccsünket Veszprémben, majd csütörtökön, a Papp László Arénában megint az utolsó másodpercben dobott gólunkkal megvertük a világbajnokot. Azt látom, hogy a közönség nagyon odavolt, ünnepeltek bennünket, ahogy kellett, de bevallom, belülről nézve nem volt olyan rózsás a kép.

Először is: védekezésben rengeteg a javulnivalónk. Mindkét mérkőzésen harminc gól felett kaptunk, és ez nagyon sok. Támadásban nem lehetett panasz ránk, de a védekezés. Ami engem illet, lehet, hogy meg lesz lepődve a nyájas olvasó, de én a következő jelzőkkel minősíteném a saját teljesítményemet: szerdán pocsék, csütörtökön elfogadható.

Tudják, világéletemben roppant igényes voltam magammal szemben, nem is tudom, voltam-e már abszolúte elégedett a játékommal. Talán akkor lennék, ha az athéni olimpiát az én gólommal nyernénk meg.

Szeretném figyelmeztetni a magyar szurkolókat: hiába vertük meg legutóbbi három találkozónkból kétszer a világbajnok franciákat, azért ott vannak még a dánok és a koreaiak, velük is kell számolni, méghozzá nagyon! Félreértés ne essék, továbbra is csak az aranyérem okozna nekem maradéktalan boldogságot, de nincs garancia arra, hogy mi leszünk az olimpiai bajnokok.

S szombaton is edzünk, kedden pedig felülünk a repülőgépre, és irány Athén! Ha azt mondom, hogy már tűkön ülök, akkor még nagyon visszafogottan fejeztem ki magam. Most, pár napja elkapott végre az olimpiai láz, már nem férek a bőrömbe, alig várom a rajtot.

Azért még lesz egy naplóbejegyzésem itthonról, aztán majd már csak Athénból jelentkezem!