A nyugalom megőrzésének titka

Bár sokszor azt gondoljuk, hogy más a hibás, végső soron negatív érzelmi állapotainkat, depressziónkat, szorongásainkat mi "csináljuk". És ha mi "csináljuk", akkor csinálhatjuk másként is. Mindebből egyenesen következik, hogy életünk és világélményünk nem befolyásolhatatlan, hanem igenis irányítható, kézben tartható. Lássuk, hogyan!

Mindig gondolkodunk, érzünk és viselkedünk. Négy "őrült" érzésünk van, az intenzív szorongás, a harag/védekezés, a depresszió/kiégettség és a bűntudat. Ezek azáltal keletkeznek, hogy folyamatosan hagyjuk, hogy mások kiprovokálják belőlünk ezeket az érzéseket. Hagyni, hogy "gombjainkat nyomogassák", azt jelenti, hogy olyat tesznek, mondanak, vagy olyasmi történik, amit mi indulatilag-érzelmileg túlreagálunk, vagyis nem megfelelően érzünk és cselekszünk a dologgal kapcsolatban.

Az érzelem igazi evolúciósan kialakult célja mindig a cselekvésre, megoldásra serkentés. "Túlreagálni" vagy "nem megfelelően" érezni azt jelenti, hogy nem megoldani akarjuk a helyzetet, hanem csak háborgunk, lehangolódunk, elkeseredünk, és ezek terméketlen érzelmi állapotok, mert csupán a tehetetlenségünket éljük át. Vannak hasznos és indokolt érzések, ezek lehetnek igen intenzívek is, de céljuk a megfelelő cselekvés elindítása, fenntartása. De dühösek vagyunk, mert becsaptak minket a boltban, indokolt érzés, ha ez arra sarkall minket, hogy visszamenjünk reklamálni. De nem indokolt, ha csak szidalmazzuk az eladót, de jogainkat meg se próbáljuk hatékonyan érvényesíteni. Sokszor nem is hiszünk abban, hogy ezt elérhetnénk, ezért tehetetlenségünkben dühöngünk.

Fontos leszögezni azt is, hogy a világ és az életünk feletti hatalmunk véges, vannak megoldhatatlan dolgok, amikkel objektív okokból, vagy képességeink hiányában nem tudunk megbirkózni. A nyugodt, magabiztos élet feltétele, hogy ezekben az esetekben ismerjük el a "körülmények hatalmát", tartsuk tiszteletben a nálunk hatalmasabb erőket és jöjjünk rá, hogy mindig van élet azután is, amikor azt hittük, így már nem lehet élni. Depresszióval, kétségbeeséssel, haraggal és szorongással soha nem oldódnak meg a dolgok, ezek tehát nem kívánatos, nem adaptív érzések megoldhatatlan helyzetekben.