Fordulatok és inchek - lemeztörténelem

Networkpartnerünk a Hiphop.hu arra vállalkozott, hogy összefoglalja mi is az LP és az EP. A történetet egészen Thomas Edisontól indítják és napjainkban fejezik be. Az áttekintést megspékelték egy Györemix! interjúval is. A teljes cikk itt olvasható, mi pedig szemezgetünk.

A mai fiatal generációnak már egészen máshogy zajlanak a napjai, mint anno. Manapság már az internet előtt nevelkednek az emberek.

Nem tudják milyen lehetett például hetekig szaladgálni a haverok között, mire végre egy rossz másolt kazettán be tudtuk szerezni egy-egy csapat albumát.

Persze ezekkel az új technikákkal semmi baj nincs, csak más a feelingje a gép előtt ülésnek. Ma már mindenki egyszerűen tud otthon készíteni aránylag elviselhető minőségű zenéket.

Egy időben elterjedt az a kifejezés, hogy "szempler van a zenében", azután persze ez éles vitákat váltott ki a makerek és a hallgatók között.

Szerencsére lassan rájöttünk, hogy a sampler egy gép, a sample a kivágott minta és a sampling maga a folyamat.

Tehát sok-sok embernek nap, mint nap "jelenik meg" LP-je. Sajnos sokan nem tudják valójában mit jelent ez a bizonyos "LP" és vajon honnan és miből is származik.

Az embereket szinte a kezdetektől foglalkoztatta a hang és annak rögzítése, de sokáig nem találtak erre megfelelő megoldást, míg végül 1877-ben Thomas Edison megalkotta a szerkezetet mellyel felvenni és lejátszani is tudott hangot, fonográfnak nevezte el.

A fonográf után 10 évvel 1887-ben szabadalmaztatta Emil Berliner saját készülékét a gramofont.

Ez a találmány már lapos korongokon spirál menetben rögzítette a hangot. Előnye volt a fonográffal szemben a lemezek könnyű tárolhatósága és sokszorosítása is.

A közönség mind több és több érdeklődést mutatott a szerkezetek iránt, hisz addig "csak" nyilvános helyeken, élőben elhangzó műveket élvezhettek.

A gramofonok és a 78-as korongok megjelenésével és forgalomba hozásával, gyártásával pedig otthon is lejátszhatták kedvenc darabjaikat így ez az eszköz az 1930-as évekre szinte teljesen kiszorította a fonográfot.

Grafofon az igazi előd

1948-ban az amerikai Columbia Records kiadta új formátumát a "hosszan játszó" (long play = LP) hanglemezt, amely 33 1/3 percenkénti fordulaton forgott a lejátszón és 10" - 12" (25-30cm) átmérőjű. (Egyébként az LP feltalálója a Columbia Rec.-nél dolgozó magyar születésű Peter Carl Goldmark volt.) Oldalanként kb. 15-20 perc hanganyag fér el rajta.

Az RCA Victor Records 1949-ben mutatta be új kislemezét (single play = SP), ezt 45-ös percenkénti fordulat mellett lehetett lejátszani, a gramofonlemezekre jellemző 3-4 perces játékidő viszont megmaradt, ellenben sokkal kisebb és könnyebb volt (17 cm, 7" átmérőjű).

A "magas hanghűségű" (Hi-Fi = high fidelity) monó felvételeket, mágnesszalagon rögzítették (Magnetophon), valamint kidolgozták a hasonló műszaki színvonalú, "hosszan játszó" mikrobarázdás lemezt (LP). Különös módon az ezután gyorsan megjelenő sztereó technika már nem volt képes akkora dinamika és jelenlét érzet megjelenítésére, mint elődje.

Így készül a vinyl-lemez