Mivel menjünk Bamakóba?

Az [origo] csapata Várkonyi Gábor szakértővel kiment a használtautó telepre, hogy olyan autót találjanak, amely lehetőség szerint kibírja a Budapert-Bamako rali cseppet sem egyszerű megpróbáltatásait. Lássuk, milyen terepjárókból állt a választék!

Ford Explorer

Egy időben a legnépszerűbb szabadidő-autó volt az Egyesült Államokban, sőt, sokak véleménye szerint ez a kocsi felelős az SUV-k tömeges elterjedéséért a kilencvenes években. Ehhez köthető a Ford legnagyobb újkori botránya is, amikor a gyári gumik hibája miatt sok Explorer felborult, de a bíróság végül a gumigyártót találta vétkesnek, a Firestone-nak ki kellett cserélnie a hibás abroncsokat. Az autó minden alkatrésze erősen túlméretezett, ami jó a megbízhatóságnak, de a saját tömeg emiatt jelentős, két tonna körüli. Terepjárásra kifejezetten alkalmas nyomatékos, négyliteres V6-os benzinmotorja, alvázas felépítménye, és merev hátsó tengelye miatt. Kényelme kiváló, mivel tágas, üléseit bőr borítja, és automatikus váltóval felszerelt, de a nagy tömeg a laza talajon hátrány, és a 17-20 literes fogyasztás sem növeli vonzerejét a verseny szempontjából.

Opel Monterey

A Bamakóra kinézett Opel Monterey annyira ritka látvány az utakon, hogy még a videón szereplő szakértőnk is Fronterának nézte először. Közel járt az igazsághoz, mert a Monterey az említett modellhez hasonlóan szintén egy átemblémázott Isuzu, de itt nem a Rodeót, hanem az eggyel nagyobb Troopert opelesítette a General Motors. A Trooper egyébként igazi világpolgár, mert a Föld legkülönbözőbb pontjain árulták Isuzu Bighorn, Acura SLX, Vauxhall Monterey, Holden Jackaroo, Holden Monterey, Honda Horizon és Chevrolet Trooper néven is. Valaha gazdag felszereltségűnek számított a Frontera fölé pozícionált Monterey, de ma már senki sem esik hanyatt négy elektromos ablakemelőtől, a kartámaszos ülésektől, a bőrkormánytól, a blokkolásgátlótól, vagy az elektromos tetőablaktól. Látszik a videón, hogy klímaberendezés is volt benne eredetileg, de 15 év alatt valahogy eltűnt az autóból a kapcsolója. Alvázas felépítése, kapcsolható összkerékhajtása és merev hátsó tengelye miatt ez is alkalmas a terepjárásra, ráadásul 3,1 literes, 116 lóerős dízelmotorja is tartós erőforrás hírében áll. 260 Nm-es nyomatéka elegendő kisebb tereptárgyak megmászására, de a nagyobbak előtt nem árt bekapcsolni a felezőt.

Mitsubishi Pajero

A Mitsubishi már tizenegyszer győzött a Bamakónál sokkal nehezebb Párizs-Dakaron, a márka összesen 149 szakaszgyőzelemmel büszkélkedhet, ami hosszú ideig behozhatatlan marad. A Pajero a kezdetektől fogva ennek a programnak az alapja, míg azonban a '80-as években az első próbálkozások a széria változat átalakításával történtek, a '90-es években már áttértek a csővázas versenyautókra, amelyek szinte csak a formájukban hasonlítanak a szalonokban megvehető változatokra. Az első Pajero 1982-ben mutatkozott be, majd 1991-ben jött a következő, amelyet 1999-ben váltott a harmadik generáció, mostanában kapott egy átfogó modellfrissítést. A vásárlásra felkínált darab éppen a modellváltás előtti, azok között is a legrosszabbul motorizált. Ebből a változatból ugyanis létezett egy 100 lovas, 2,5-ös turbódízel (ez szerepel a videón), amely később 2,8 literre növekedett. Természetesen benzines erőforrás is volt hozzá, a háromliteres V6-os később, a módosuló Dakar-specifikációk miatt 3,5 literes lett, de ezek már sokat fogyasztanak. A második generációs Pajeróban már benne volt a Super Select 4WD rendszer, ami annyit jelent, hogy a kerekeknek külön-külön adagolja a megfelelő nyomatékot az okos összkerékhajtás. Négyféle hajtási mód létezik, a sima hátsókerék, és az egyszerű összkerékhajtás mellett zárni lehet a középső differenciálművet, és a hátsót is, sőt a nagyobb emelkedők megmászására van felező is. Az intelligens ABS már azt is figyeli, hogy a difizárak milyen állásban vannak, és ennek megfelelően üzemel. Ahogyan az egy terepjárótól elvárható, a felépítés alvázas, a hátsó futómű pedig merevhidas. Motorja és a hajtásrendszere miatt a Pajero elnyűhetetlen terepjáró, miközben ezzel a szerényebb motorral az étvágya is kellemes szinten marad.

Mazda Tribute

Ez az autó némileg kilóg a Bamakóra kiválasztott terepjárók sorából, ugyanis nem kimondottan sárdagasztásra fejlesztették, csakúgy, mint a legtöbb összkerekes diszkóterepjárót. A 2001-ben bemutatott Tribute-ról annyit érdemes még tudni, hogy a Mazda a Forddal közösen fejlesztette ki, és egy (majdnem) ugyanilyen autót Maverick néven is lehetett kapni Ford emblémával. Az általunk vizsgált modell a kínálat kisebbik, kétliteres, négyhengeres motorját kapta egy manuális váltóval társítva, de létezett háromliteres, V6-ossal szerelt kivitel is automatikus váltóval. A közel 130 lóerős, Ford fejlesztésű erőforrás ha nem is dinamikusan, de elfogadhatóan tudja mozgatni a méretes karosszériát, bár ez inkább csak a városi közlekedésre igaz. Elöl-hátul független felfüggesztései a filigrán lengőkarok miatt komolyabb terepre alkalmatlanná teszik, de épített úton kényelmes futást biztosítanak.

Nissan Terrano II

A Nissan Terrano típusnév jól cseng a farmerek, erdészek és vadászok között, akik meglehetősen gyakran kerülnek olyan helyzetbe, hogy még a földút is eltűnik alóluk. Az általunk is kinézett Terrano II pont a 2000 környékén bemutatott ráncfelvarrt széria egyik korai darabja, ami a külsőt tekintve némileg átalakított hűtőmaszkot és lámpatesteket jelent. A motorháztető alatt egy nyomatékos és elnyűhetetlen 2,7 literes dízelt találni 125 lóerővel, ez bőven elegendő a legtöbb akadály leküzdésére. Vérbeli terepjáró a Terrano II, ugyanis klasszikus létra-alvázra épül, összkerékhajtása kapcsolható, és természetesen a felező sem maradt ki belőle.

Kia Sportage

A Bamakóra kinézett Sportage a típus első generációjából származik, hiszen 1995-ben ezzel a modellel debütált a Kia az egyre divatosabb szabadidő-autók mezőnyében. A hátsó, illetve összkerékhajtású SUV meghajtásáról egy 130 lovas kétliteres motor gondoskodik, amelyre a fogyasztásán kívül állítólag kevés a panasz. Bár a Bamakóra szinte biztos, hogy nem ez a típus lesz a legjobb választás, mégis azoknak érdemes célkeresztbe venni a Kia - az évek alatt alaposan továbbfejlesztett - szabadidőautóját, akik egy tágas, sokoldalú autóra vágynak viszonylag olcsón.

Toyota Land Cruiser 70

A Toyota klasszikus terepjárója legalább akkora tekintéllyel bír az offroaderek között, mint a Land Rover Defender, a Mercedes G-osztály vagy a Jeep Wrangler. Az első generációt 1951-ben hozta ki a Toyota, eredetileg az amerikai hadseregnek tervezték, de végül nem nyerték meg a tendert, és megvásárolható terepjárót faragtak belőle. Azóta a nyolc generációból közel ötmillió példányt adott el a Toyota, jelenleg a világ 140 országában lehet Land Cruisert kapni. Az 1984-ben bevezetett, videónkon is szereplő 70-es sorozat az 1960-84-ig gyártott 40-es sorozat leváltására született, és az a legmeglepőbb benne, hogy egyes változatait még ma is gyártják. Ezek az autók a nagyobb Land Cruiserekkel ellentétben cseppet sem luxusterepjárók, sokkal inkább igénytelen, de a végletekig tartós és strapabíró munkaeszközök. Általában dízelmotorral vették őket, de mi a használtautó-telepen sajnos egy 2,3 literes benzinmotoros példányba futottunk bele. Merev tengelyei, nagy hasmagassága és felezője kiváló terepjáróvá teszik, de az iszákos motor miatt mégsem a legjobb választás a Bamakóra.

Mitsubishi L200 és a Nissan Pickup

A kilencvenes években az összes japán gyártó szinte egyforma pickupokat dobott piacra, és ez alól a Nissan és a Toyota modellje sem kivétel. Ezeket szinte csak jelvényük különbözteti meg egymástól, mindegyik alapvetően hátsókerék-meghajtású, központi differenciálművük nincs, ezért az első kerekeket csak laza talajon szabad bekapcsolni a hajtásba. Közös pont a motor is, a legtöbb japán pickupot 2,5 literes, 100 lóerő körüli turbódízel hajtja, meglehetősen takarékosan. A Nissan annyiból számít úttörőnek a pickupok között, hogy ők találták fel a hátrafelé kibővített kabint (king cab), és a négyajtós kabint (crew cab) is, mint ami a videón szereplő autón is látható. Ezek az autók alapvetően munkaeszközök, primitív, merev tengelyes hátsó futóművüket is inkább strapabírónak, mintsem kényelmesnek tervezték, de ez a Bamakó-ralin csak előny. Végül a Mitsubishi lett a befutó, vele próbáljuk teljesíteni a közel kilencezer kilométeres össztávot Budapesttől Bamakóig.