Állásbörze egy álláskereső szemével

János 35 éves, jelenleg informatikusként dolgozik. Másoddiplomáját márciusban szerezte a Budapesti Corvinus Egyetem pénzügy szakán. Munkahelyéről ma délelőttre kimenőt kapott és húsz magyar és angol  nyelvű papír önéletrajzzal eljött a Corvinus állásbörzéjére, hogy elindítsa közgazdász karrierjét. Mit tapasztal aktív álláskeresőként a standokat járva? Két óra alatt 20 céget keresett fel. Elkísértük.

9 óra 55 perc. Jánossal az egyetem Fővám téri bejárata előtt találkozom. Kissé izgatottan áll önéletrajzokkal a kezében. Még öt perc és kezdődik a Corvinus állásbörzéjének második napja. "Jó lesz így?" - kérdezi kissé izgatottan. "Azért a baseball sapkát vedd le" - vágom közbe röviden, ám az öltözettel egyébként nincs gond. Az épületbe lépve egy csinos hostess hölgyön át vezet az út a standokhoz. János egy Aldi feliratú táska átvétele nélkül nem ússza meg, nekem sikerül kikerülni a promóciós anyagot.

10 óra 00 perc. Indul az állásvadászat! Még alig lézengenek az épületben, így jónak tűnik a terep. János első beszélgetőtársa egy személyzeti tanácsadó cég fiatal képviselője. "Angol-franciás pénzügyest keresünk, angol-németes pozíciónk nincs" - veti közbe. Azért elveszi János önéletrajzát és javasolja, nézze cégük weboldalát. "Ez volt az első és az utolsó személyzeti tanácsadó, amelyet felkeresek. Semmi értelme beszélni, ha csak a netes anyagaikat ajánlgatják." Nem hoz sikert a három következő stand sem, amelyek között már pénzügyi tanácsadó cégek is vannak. "Elég lerázós a szövegük. Azt mondja mindegyik, hogy olvassam el a prospektusukat, menjek fel a weboldalra, és adjam be a jelentkezést. Akkor minek jöttek ki?" - háborog János az első blokk után.

10 óra 15 perc. Jánost az első kellemes élmény - írjuk le a cég nevét - az SAP standjánál éri. Húsz percet beszélget a német informatikai multi két képviselőjével. "Informatikai tanácsadót keresnek erős közgazdász háttérrel és jó némettudással. Mintha rám szabták volna az állást" - újságolja. "Pontosan elmondták a munkakört, kompetens szakértő volt a standnál, válaszoltak a kérdéseimre. Náluk szívesen dolgoznék." János még visszament a standhoz, ahol egy kvízt nyomnak a kezébe. Ha jól kitöltu, ajándékot kap. Besegítettem a kitöltésbe, főleg a cég tevékenységére vonatkoztak a kérdések. Egy SAP-pólót értek a jó válaszok, ami gyorsan az Aldi-táskában landolt...

10 óra 35 perc. János két perc után távozik egy nagy dohánymulti standjától. "Alig állt velem szóba ez a HR-es picsa. Miközben kollégájával trécselt, félvállról közbevetette, ők csak pályakezdőket keresnek. Nem baj, úgyis utálom a cigarettát..." - füstölög. Néhány méterrel odébb hasonlóan rossz benyomásokkal hagyja ott az egyik nagy sporteszköz-forgalmazót. "Bolti eladói állást ajánlott! Nem vagyok nagyképű, de azért Corvinus-diplomával..."

10 óra 55 perc. Végre egy újabb kellemes élmény, ezúttal a gyógyszergyártással foglalkozó svájci Roche standjánál. "Szeretem, ha tapasztaltabb munkatársak képviselik a cégeket, nem huszonéves 'szinte pályakezdők' osztják az észt. A Roche-nál minden kérdésemre kaptam választ, kértek önéletrajzot két nyelven, és ráírták, mely pozíciókra szól a pályázat. Így kell ezt csinálni" - jegyzi meg fellelkesedve álláskeresőnk.

11 óra 10 perc. Már egy órája tart a börze és egyre nagyobb a tömeg. A hátsó folyosón szinte közelharcot kell vívni, hogy egy-egy népszerű standhoz jussunk. Ráadásul a papírtáska is telik prospektusokkal, a cipelés pedig tovább rontja a komfortérzetet.
Nem maradhatnak ki a kinézett cégek közül a nagy multi könyvvizsgálók, amelyeket Big Fourként is emlegetnek. Mint kiderül, heéyben nagyot dobbantani náluk sem lehet: infók a neten, webes jelentkezés satöbbi... Az Ernst & Youngnál kapja János az első névjegykártyát a kiállítók közül. Először megörül, hogy legalább van kontakt, akivel később felveheti a kapcsolatot. Némileg lehűti örömét, hogy a kártyán csak a HR-osztály neve és egy hivatalos, személytelen elérhetőség szerepel. A Price-nál pozitívumként értékeli, hogy az egyik HR-es hölgy percekkel azután, hogy nem tudott kérdésére válaszolni, "kiemeli őt a tömegből", és odavezeti őt a standhoz már időközben visszaérkezett szakemberhez.

11 óra 25 perc. János újra hullámhegyen. Egy ismeretlen orosz szoftverfejlesztő standjánál ismét kompetens válaszok, örömmel fogadott önéletrajz és visszahívási ígéret. A hölgy ráadásul belenéz János CV-jébe (szinte elsőként az eddigi cégek közül) és külön pozitívumként értékeli a Corvinus pénzügyi diplomáját.

11 óra 45 perc. Egy indiai szoftverfejlesztő cég standjánál aztán az újabb hullámvölgy. "Hát ezt a HR-est hogyan küldték ide? Rendszergazdákat keresnek, de össze-vissza dobálózik informatikai fogalmakkal. Már majdnem kinevettem" - jegyzi meg János, aki időközben kávét vett a közeli büfében. Az Aldi-táska egyre nehezebb. Az SAP-póló és a több tucatnyi prospektus mellett már egy brókercégtől kapott egérpad is benne pihen.

12 óra. Jánosnak elege lett. Megéhezett és elfáradt. Ráadásul délután még dolgoznia kell munkahelyén...

Mérlege két órányi állásvadászat után: 20 felkeresett stand, 6 leadott papír önéletrajz, 3 standnál érdemi válaszok. "Azt látom, hogy számomra nem volt sok hozadéka kijönni az állásbörzére. Nem lehet igazán személyes kapcsolatba lépni a cégek képviselőivel, mert vagy nem kompetensek, vagy elzárkóznak ettől. Utóbbi kicsit érthető, végülis nehéz az álláskeresői rohamot két napon át állni. Másik gondom, hogy 35 évesen nem számítok a szemükben pályakezdőnek. Pedig közgazdasági területen még nem dolgoztam, és ebbe az irányba szeretnék váltani. Elképzelhető, hogy azoknak az egyetemistáknak hasznos, akiknek fogalmuk sincs a munka világáról, az internetes álláskeresésről vagy a szóba jöhető cégekről."

Nem állítjuk azt, hogy írásunk objektív képet ad az állásbörzék világából. Csupán egy aktív álláskereső valós élményeit mutattuk be.

Karácsony Zoltán