A megkérdezett szakemberek a lazac magas zsírtartalmát (akár 15%) jelölték meg a túlsütéssel párhuzamosan kialakuló mellékizek felelősének. A zsír hő hatására bekövetkező bomlásakor szabadulnak fel olyan melléktermékek, amelyek befolyásolják az ízt, a lazac esetében a kiszárítással járó, magas hőfokon tűlsütés bizony rossz végeredményt okoz.
Most lépésről-lépésre átvesszük a műveletet, és megmutatjuk miért jobb a filé, mint a patkó.
Ropogós bőrén sült filé
Első körben le kell pikkelyezni a bőét, mert a kis kemény képletek ehetetlenné teszik majd halunkat. A pikkelyezés nem nagy tudomány, egy késsel a növekedési iránnyal ellentétes irányban le lehet söprögetni a halról.
A második lépés a szálkák eltávolítása. Ezekből 3-4 centinként található egy-egy darab a filé kb. legvastagabb részén. Szálkaeltávolítóval, szemöldökcsipesszel, csípőfogóval lehet a legkönnyebben elvégezni a műveletet.
A harmadik a formázás. Mivel a filé tartalmazza a hátoldali vastag és a hasoldali vékony részt is, ezek együtt sütve nagyon különbözőidő igényelnek. A filérő levágom a hasi részt, hogy egyenletes vastagságú darabot kapjak.
A bőt besózom. Kevés olajat hevítek egy serpenyően közepes lángon és a halat a bőös oldalával lefelé sütöm 4-5 percig, vastagságtól függőn. A halat megfordítom és további 3-4 percig sütöm. A lényeg, hogy belül még vastagon rózsaszín maradjon. Kevés citrommal, sóval, borssal tálalom.
Patkót is lehet sütni, de amig kapni filét, ne kínlódjanak vele. A patkó esetében le kell mondani a ropogós bőrről és elég macerás alsó, keskeny részét ügyesen, végig függőleges tartva kell sütni. Ha mégis patkót akarnak, azt ugyanúgy le kell(ene) pikkelyezni (nagyon macerás a kis felület miatt) A szálkákat is ugyanúgy el kell távolítani. Ennek viszont kevesebb sütési idő közepes lángon, oldalanként 2-3 perc elég.