A hordható technológia jelene

Hogy a jövője felderengett a láthatáron, abban eléggé könnyű biztosnak lenni, pedig a Google Glass még nincs is kereskedelmi forgalomban. A hordható technológiában pillanatnyilag amúgy is az egészség és a fitness témaköre a legnépszerűbb.

A hordható okoseszközök máris megragadták a fantáziánkat, pedig gyerekcipőben jár a fejlesztés Forrás: Hyetis

Ma milyen voltam?

Fejünkben, izmainkban eredménycéllal futunk és tornázunk. Fontos nekünk a mérés, abból látjuk, fejlődünk-e, változik-e az időnk. Mindez fontos, de lehetőleg ne kelljen vele kiemelten foglalkozni. A megoldás kézenfekvő: csatoljuk magunkra az eszközöket, mint egy letűnt korban a szakik és a földrajz tanárok a mobiltokot a nadrágszíjra.

Ezt aknázza ki a hordható technológia sportos vonala. Nemcsak az applikációkról van szó, vagy a futóalkalmazás kedvéért az okostelefont a bicepszünkön rögzítő, profi és márkás kiegészítőkről. Az Egyesült Államokban már használják az okoszoknit, meg a bokára szerelhető bluetooth pántot. Leültél? Miért ültél le? Futnod kéne, ej, ej, a múlt héten mennyivel [meg is mutatja, mennyivel] jobban csináltad… Képzeljük el, ha ez a cipőnk irányából párolog felfelé. Tulajdonképpen nem is félelmetes.

A szenzoros kutatásban az ötleteknek semmi sem szab határt. A fejlesztés célba veszi a baba-mama szívhang monitorálását, az újszülötteknél a légzésfigyelést – amit évtizedek óta egy elektromos jelzőhöz csatolt kis matraccal oldanak meg a szülők –, a szintén technológiai kutatásban erős virginiai állami egyetem pedig újabban olyan kütyükkel foglalkozik, amelyek az amerikai focijátékosok sisakjába beszerelve előrejelzést tudnak adni arról, melyik játékost fenyegeti fejsérülés veszélye. De nemcsak Amerikában izgatja a tech-szektort a hordhatóság: a német TSG Hoffenheim focicsapatában a játékosok sípcsontvédőjében, illetve a labdában helyeztek el szenzorokat, így derítik ki az adatokat a labdabirtoklás arányáról, a sebességről, és más egyébről. Az adatokat aztán fel lehet használni az edzés-stratégiában: felfedik az egyes játékosok erősségeit, gyengéit, meg tudják előzni és ki tudják védeni a sportsérüléseket.

Ami az okosórákat illeti, egyelőre a geekek a legizgatottabbak: a Modis idei Geek Pride felméréséből az derült ki, 61 százalékuk adna pénzt egy ilyen eszközért, ráadásul hordaná is – mert csinosnak látja –, 56 százalékuk pedig szívesen beszerezne okosszemüveget. Az idei adatok azt mutatják, az Apple némileg kínlódik az iWatch piacra dobásával, míg a Galaxy Gear, úgy fest, a maga 1,9 megapixeles kamerájával és HD videófunkciójával biztató hódító hadjáratba fogott. A Samsung okosóráját lapunk két napja ajánlotta olyan karácsonyi ajándéknak, amelyből garantáltan nem lesz duplikátum a fa alatt.

Mi szól ellene?

Tény, hogy, mint a technika vívmányai általában, észrevétlen szövik át a mindennapjainkat, egyre mélyebb gyökereket eresztve a normalitás rétegeibe. Mégis vessünk egy pillantást a komoly akadályokra.

Valamiről mennie kell

Lehet akármilyen okos az akármennyire új eszköz, töltésről megy. Ez egy darabig nem fog változni. Így az, akinek valamilyen fontos tevékenység függ a méréstől, amíg a kütyü működik, szükségszerűen a töltés rabszolgája. Ha egy kütyü egy másikkal még szinkronizál is, például a telefonunkkal, hogy értelmezni is tudjuk azt, mit akar nekünk mondani, még többet fogyaszt.

A privát szféra

Vegyük a Google Glass példáját. Ha ott áll mellettünk valaki, akiről nyilvánvaló, hogy minden szavunkat rögzítheti, vajon hogy érezzük magunkat? Vajon az okosszemüvegek udvarias, nemzetközileg érthető ikontáblákkal lesznek kitiltva a nyilvános illemhelyekről, az iskolák folyosóiról, a templomokban a gyóntatószék közeléből? Vajon ha két felnőtt félrelép egy vidéki panzióban, és meglátják a recepcióson ezt a menő eszközt, azonnal beülnek a kocsiba és visszafordulnak? És ha végre kapok egyet a névnapomra, de épp egy bűnügyi kordon mellett ácsorgok néhány percig, vajon a rendőrségnek lesz joga elkobozni? Mit fogok valójában érezni, ha tudom, hogy – miért éppen ezt ne – bármit meg lehet hackelni, és az okosszemüvegemen egy rakás olyan kép, videó, üzenet szerepel, amelyik egyik számítógépemen, telefonomon sem?

Funkció és felhasználás

Természetesen erősek a korlátok. Amikor egy nagy ötlet megvalósul, a felhasználói részletek hagyományosan háttérbe szorulnak. (Neumann János világforradalma az első fázisban egy teljes szobát elfoglalt.) A hordható technológiából egyelőre erőteljesen hiányzik az a rugalmasság, amely a digitális közérzetünket valóban jobbá tevő tárgyakban már magától értetődő.

Ezt orvosolhatja a „minél beljebb, minél kisebb”-elv, ami pillanatnyilag a legvalószínűbb irány. Ahogy a szilíciumra megérkezett válaszként a nanokábel és a grafén, elképzelhető, hogy a hordható kütyük hamarosan nem rajtunk, hanem bennünk helyezkednek majd el.

Jól tudjuk, persze, mi sorsra szoktak jutni az efféle jóslatok, és a legnagyobb sci-fi rajongók sem hiszik azt, hogy olvasmányaik egy napon valóra válnak… de azért kizárni sem tudjuk a lehetőséget. Elképzelhető, hogy a hordható technológia egy napon nyugdíjba küldi az okostelefonokat. Internet a markunkban: ettől a nagymamám vagy leblokkolt, vagy nevetőrohamot kapott volna, miközben a gyerekeim már el sem tudják képzelni másképp a napi kötelező webtúrát. Könnyen megérhetjük, hogy az érintőképernyő már az ő fiatal felnőttkorukban szelíd mosolyt csal a tizennyolcat betöltött lakosság arcára. Mint minden, ami „de hát tökre középkor”.