Kívánatos feszültség

Ha egy hideg reggelen csak erőtlen köszörülésre képes akkumulátorunk, akkor a kevés megoldások egyik a „bikázás” lehet. Nem mindegy azonban, hogy hogyan és mivel állunk neki.

Az autók akkumulátora ugyanúgy veszít a teljesítményéből az idő múlásával, mint például egy mobiltelefoné, csak míg ez utóbbit észrevesszük abból, hogy gyakrabban kell a töltőre dugni, az autó akku többnyire váratlanul adja fel, amihez jó eséllyel egy hideg téli reggelt választ. Ennek meglehetősen egyszerű az oka: nagy hidegben a kapacitásának akár a kétharmadát is elveszítheti az autó akkumulátora, így egy életciklusa vége felé járó darab, amely ősszel még eljátssza, hogy kutya baja, a kemény mínuszokban már nem képes beindítani a motort. Ilyen esetben két dolgot tehetünk: vagy segítséget kérünk egy másik autóstól és két kábel segítségével „bebikázzuk” az autónkat, vagy beruházunk egy új akkumulátorba. Aki az utóbbi megoldást választja, olvassa el ezt a cikkünket, ami az akkumulátor-vásárláshoz ad tippeket, most ugyanis a bikázás mikéntje következik. Még mielőtt bárki továbbklikkelne, hogy két akkumulátort bármikor össze tud kötni két kábel segítségével, nem árt tudni, hogy ilyenkor az autó elektromos rendszere könnyen megsérülhet, extrémebb esetben a motortér is lángra kaphat.

Bár a benzinkutakon és az autós boltokban is árulnak néhány ezer forintért indítókábeleket, ezek minősége és áteresztő kapacitása meglehetősen gyenge, ezért érdemes egy kicsit drágábbat venni és az ötezer feletti kategória között szétnézni. A kínálat egyébként meglepően széles kábelfronton, aki biztosra akar menni, 80 ezer forintért is vehet professzionális bikakábelt, beépített védőkapcsolóval, ezekkel már kamionokba és teherautókba is életet lehet lehelni.

Fontos, hogy mindkét autóról vegyük le a gyújtást a procedúra előtt, és kapcsoljuk le az elektromos fogyasztókat (szellőztetés, rádió, ülésfűtés,). Mivel a kábelek színe (piros és fekete) eltérő, ezért nagyon el kell nézni, hogy fordítva kössük be a sarukat, amelyek időrendi felhelyezése az alábbi: először a lemerült akku pozitív sarujára tegyük mondjuk a piros kábel egyik végét, majd a másik végét a segítségül odaállt autó akkumulátorának szintén pozitív sarujára kell kötni. Ezután az indító akkumulátor negatív sarujára csíptessük a fekete kábel egyik végét, majd a másiknak keressünk valami jó kis földelési pontot, mondjuk a segítségre szoruló autó motorterében valami fémet, ami lehet a motorblokk, motortartó fémkonzol, csak a fényezett részeket kerüljük.

Ha végeztünk a két autó összekötésével, indítsuk be a segítőt, és várjunk legalább egy percet, majd a tehetünk egy kísérletet a lerobbant járgány beindítására. Az az idő, ami alatt magához tér a lemerült akkumulátor, sok mindentől függ: például, hogy mennyi szufla maradt a gyengélkedő akkumulátorban, az indító autó akkumulátorának teljesítményétől, valamint a bikázáshoz használt kábel ellenállásától is. Ebből azért már sejteni lehet, hogy az a legmacerásabb párosítás, amikor egy kisköbcentis benzines autóval próbálunk bebikázni egy csontra lemerült nagyobb dízelt, ami jó pár perces töltést jelenthet, feltéve, ha közben nem olvadnak el az olcsó kábelek. A hatékonyabb és gyorsabb töltésért egyébként érdemes megemelni a segítő autó fordulatszámát 2-3 ezer környékére.

A valóságban azért nem ilyen felhőtlen mulatság egy ilyen szituáció. A fiatalember éppen a negatív sarut vette célkeresztbe. Forrás: ADAC

Ha nem egy égve maradt izzó, vagy bekapcsolva felejtett fogyasztó, hanem a hideg miatt merült le az akkumulátorunk, jobb ha az első utunkon beszerzünk egyet, mert a következő reggelen jó eséllyel ismét képtelen lesz beindítani a megdermedt motort. Kézenfekvő megoldás lehet még a betolás, de ezzel az a baj, hogy ha van katalizátor az autónk kipufogórendszerében, akkor hamar tönkretehetjük azzal, hogy elégetlen üzemanyag-keverék kerül bele a nagy tili-toliban.