Senki sem ismerte még ennyire a székletét

Két amerikai szakember egy éven keresztül naponta megvizsgálta saját székletének baktérium-összetételét, hogy pontosabb képet kapjon arról, az étrend és az életmódbeli tényezők mennyire hatnak a bélflórára. Az eredmények megerősítették, hogy bár a belekben élő baktériumpopuláció meglehetősen stabil, napi szinten az étrendtől függően komoly ingadozások lehetnek.

Beleinkben baktériumok milliárdjai élnek, amelyek nélkülözhetetlenek az immunrendszer megfelelő működéséhez. Ezért az emberi testben élő mikroorganizmusok ökológiai rendszerének (ez a mikrobiom) kutatása az orvostudomány ígéretes és feltörekvő területe, hiszen sok kérdésre még nem sikerült választ kapni.

Két amerikai kutató, Eric Alm és Lawrence David nagy valószínűséggel örökre beírta magát a témával kapcsolatos szakirodalomba azzal, hogy a bélflóra alaposabb megismerését saját székletük (valamint vizeletük és nyáluk) egy évig tartó, napi szintű vizsgálatával segítették elő. A minták elemzése mellett okostelefon-alkalmazás segítségével a legapróbb részleteket is beleértve feljegyezték, hogy mit ettek-ittak az adott napon, és kitértek az egyéb, a mikrobiom összetételét potenciálisan befolyásoló tényezőkre is.

Áldozat a tudomány oltárán

A Genome Biology szakfolyóiratban publikált tanulmányból kiderül, hogy a bélrendszerben élő baktérium populáció alapvetően stabil, de az étrend és egyéb életmódbeli tényezők hatására napi szinten komoly ingadozás figyelhető meg. A magukra csak „A” és „B” alanyként hivatkozó kutatók kifejtik, hogy bár egy adott napon belül a baktériumfajok száma jelentősen változhat, éves szinten nézve szintjük állandónak mondható.

A legkomolyabb kilengéseket mindenképpen az étrendbeli eltérések okozták; az egyéb vizsgált tényezőknek, például a testmozgásnak, a hangulatnak vagy az alvással töltött időnek jóval kisebb hatása volt a baktériumokra. Megfigyelték például, hogy a fokozott rostbevitelnek köszönhetően megnőtt a jótékony bifidobaktériumok száma, valamint azt is, hogy a citrusfélék fogyasztása összefüggést mutatott négy baktériumtörzs (köztük a gyulladásos bélbetegség elleni küzdelemben kiemelt szerepet játszó Faecalibacterium prausnitzii) előfordulásával.

A szalmonella és hasmenés mindent felborít

A vizsgálati év során mindkét kutató olyan szerencsés volt, hogy tanúja lehetett a mikrobiom gyökeres átalakulásának is: egyikük szalmonellafertőzést kapott, míg a másik szakember egy fejlődő országbeli látogatás során két héten át hasmenéssel küzdött. Előbbi esetben a bélflórában a szalmonellabaktériumok aránya közel 30 százalékra nőtt, miközben az egészségre jótékonyan ható baktériumtörzsek némelyike szinte teljesen eltűnt.

Gyógyulás után viszont ez a majdnem „kipusztult” baktériumtörzs ismét 40 százalék körüli arányt képviselt a bélflórában, igaz, a nemzetségek eltértek a korábban kimutatottaktól. A másik, heveny hasmenéssel járó betegség esetén a mikrobiomot érintő változások szinte kizárólag az utazás idejére korlátozódtak, és a hazaérkezés után a populáció változatlan összetételben újraépült.

A két szakember most új kutatásra készül, amelynek keretében azt vizsgálnák, hogy a mikrobiom változásaira miként reagál az immunrendszer. Ehhez a hormonok és citokinek szintjének napi ingadozásait fogják mérni, és olyan hordozható készülék kifejlesztésén dolgoznak, amely megkíméli a vizsgált személyt a nyűgös mintavételektől. A végső cél pedig az, hogy az így összegyűjtött adatokból olyan egyénre szabott módszert lehessen felépíteni, amely a gyulladásos bélbetegségekkel küzdő pácienseknél még a gyulladás belobbanása előtt érzékeli a közelgő veszélyt, és étrendbeli változtatásokkal segít elkerülni a kialakulását.