Vagy puhára sütik, vagy felpuhítják. Jó hírünk: mindenképpen puha lesz.
A közismert jó alaprecept (a linken) egy rendkívül tartós (szobahőmérsékleten hónapokig elálló, nem penészedő) kekszet ad, amely a környezet páratartalmához igazodva lesz keményebb, vagy nem annyira kemény. Így történhet meg, hogy a kőszáraz levegőjű panelben és a nedves szuterénben lakó barátnők hiába cserélnek mézeskalács-receptet.
A puha nem fog elállni hónapokig, cserébe sütés után rögtön fogyasztható, és hát puha.
Az állagok különbségét a zsiradék és a cukrok mennyiségében keressék. A puhában sokkal kevesebb kisült cukor keményít, a keményben sokkal kevesebb vaj puhít.
puha | kemény |
1 kg liszt | 1 kg liszt |
30 dkg vaj | 12 dkg vaj |
25 dkg méz | 1/2 kg méz |
3 db tojás | 4 db tojás |
1 evőkanál szódabikarbóna | 1 evőkanál szódabikarbóna, de elhagyható |
40 dkg porcukor |
A puha elkészítése hasonlóan történik, mint a keményé, az alapanyagokat alaposan összedolgozom és egy éjszakát hűtőszekrényben pihentetem. Nyújtom, kiszúrom a formákat. Előmelegítem a sütőt 180 fokra, közben a kiszúrt, sütőpapírra rakott kalácsokat berakom a hűtőbe. (így nem fognak sütés közben szétfolyni). Az előmelegített sütőbe tolom a kihűlt kalácsokat és 6-7 perc alatt aranybarnára sütöm őket.
Jól zárható fémdobozban pár hétig eláll a puha is, tehát nem reménytelen eset, de ami biztos, ezt nem fogják húsvétkor osztogatni.
Mivel zsiradék alig van benne, marad a víz.
Sok trükk ismeretes, a közös pont a kekszek és a magas páratartalom közös platformra terelése. A legelegánsabb módszer sok szelet almával közösen helyezni a mézeseket egy zárt fémdobozba. Az almát lehet almahéjjal is helyettesíteni.
Aki sajnálja az almát, a fémdobozba zárt kalácsok mellé helyezzen egy pohárba jól benedvesített papírzsebkendőket.
Van, aki a fürdőszobába rakja egy tányérra, ahol a pára felpuhítja.