A kolibrik (Archilochus alexandri) utódlását az Egyesült Államokban, Arizonában elsősorban a náluk negyvenszer nagyobb mexikói szajkók (Aphelocoma wollweberi) veszélyeztetik:
a madarak zsírban, fehérjében és kalciumban gazdag tojásait saját fiókáiknak lopják el,
ezzel megtizedelve az apró tollasok számát.
A héják (Accipiter gentilis) jelenléte viszont sokat segíthet a kolibriknek abban, hogy tojásaik fennmaradjanak – a nagytestű madár ugyan megehetné az alig pár centis apróságot, de az valószínűleg nem éri meg a fáradságot, olyan pici.
Így a kolibri számára nem fenyegetés, hanem előny, ha héjafészek van a közelében – legalábbis ez derül ki a Yanayacu Biológiai Állomás és Kreatív Tanulmányok Központjának kutatásából.
A Science Advances tudományos folyóiratban megjelent tanulmányhoz három fészekrakó cikluson keresztül vizsgáltak összesen 342 kolibri- és 12 héjafészket, hogy leírhassák az összefüggéseket közöttük. Kiderült, hogy
a kolibritojások nagyobb számban maradtak meg akkor, ha a közelben héja is fészkelt – annak ellenére, hogy a madarak soha nem érintkeztek egymással.
A kis tollas ugyanis azt használja ki, hogy a héják sajátos, vízszinteshez közeli, vagy nagyon kis szögben ereszkedő pályán vadásznak, a mexikói szajkók pedig úgy kerülik el őket, hogy repülési magasságuk felett maradnak, és nem merészkednek olyan mélyre, ahol a számukra veszélyes héják is mozognak.
A kolibrik ezt kihasználva a héják fészkei alatti magasságokba rakják fészkeiket, ahová a szajkók egyáltalán nem ereszkednek.