Utcanevek is őrzik március idusát

Az 1848-49-es szabadságharc emlékét az évi egyszeri ünneplésen kívül Budapest több utca- és térnév is őrzi – sokuk történetéről azonban egyáltalán nincs fogalmunk. Mi történt Gábor Áron rézágyújával, ki volt az egyetlen nő főhadnagy, és miért volt angol a szabadságharc egyik legnagyobb hőse?

Budapesten Gábor Áron nevét több kerületben viseli utca (a legközpontibb mindezek közül a második kerületi, amely a Törökvész útba fut bele), de a Gábor Áron rézágyúja népdalon kívül nagyon sokan pontosan nem is tudjuk, ki volt az a magyar nemzeti hős, aki ezeknek a helyeknek a nevét adta.

Gábor Áron szenvedett a rézágyúkért

Gábor Áronnak sokáig meggyűlt a baja a hadsereggel: a székely kisbirtokos többször adta be kérelmét a továbbképzésekre, hogy magasabb rangon szolgálhasson, de

mindannyiszor elutasították, így rövid időn belül többször leszerelt.

Pesten és Bécsben tanulta ki az ágyúöntés mesterségét, itt egyébként műszaki előadásokat hallgatott, asztalosként dolgozott, és olyan aratógépet készített, ami egyszerre 12 ember munkáját tudta elvégezni.

A polihisztor a 48-as szabadságharc kitörésének idején Moldvában tartózkodott, de a hírre azonnal hazasietett, és csatlakozott a Háromszék önvédelmének szervezéséhez.

Már október 6-án felvetette, hogy ágyúkat kellene önteniük, hogy nagyobb tűzerőt képviseljenek a csatákban, de az agyagfalvi székely nemzeti gyűlés nem vette komolyan a terveit. November 4-én felkereste Háromszéken Berde Mózes kormánybiztost, neki is felajánlotta szolgálatait, és tőle már megkapta a kért támogatást.

A későbbi népgyűléseken a székelyek már nagyobb lelkesedéssel fogadták Gábor Áron ágyúöntési elképzeléseit. Az első két elkészült ágyúját, amelyet Bodvajban öntetett, november 23-án, Sepsiszentgyörgyön mutatták be,

a jó minőségű fegyverek nem vétettek célt

(noha az előzetes várakozások igencsak rossz jövőt jósoltak az ágyúknak). A sikeres próbák után Gábor Áront megbízták további ágyúk öntésével, valamint a tüzérség megszervezésével és kiképzésével is.

Ágyúgolyó végzett az ágyúöntővel

Ezután nagyiparban folyt az ágyúöntés: a feljegyzések szerint Háromszéken összesen 70 ágyú készült, ezek közül az elsőket élesben november 30-án, az első hídvégi ütközetben használták.

Gábor Áronról készült metszet, 1881 Forrás: Wikimedia Commons

Az ágyúk harcbavetése olyan eredményes volt, hogy december 16-ára Gábor Áront már főhadnaggyá léptették elő. Az ütközetekben igen fontos erőt jelentett az általa kiképzett tüzérség, utolsó csatáján, július 2-án Uzon és Kökös között hét ágyúval állt ki az osztrákok ellen, de

végül egy ellenséges ágyúgolyó okozta sebbe halt bele.

A székely hadseregnek akkora morális hátrányt, az osztrákoknak pedig olyan lelkesedést adott volna a híres ágyúöntő és tüzérparancsnok halálhíre, hogy hadsegéde, Nagy Sándor eltitkolta parancsnoka tragédiáját, és csendben Uzonba lopta a holttestet.

Az egyetlen fennmaradt rézágyúról készült replika a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumban Forrás: Wikimedia Commons

Guyon, az angol-magyar hős

Szintén a II. kerületben, a Gábor Áron utcára merőlegesen található a Guyon Richárd utca. Valószínűleg Guyon neve is ismerősen csenghet a tankönyvekből, de kevésbé ismerjük, mint az egyébként minden évben emlegetett hősöket. Guyon valójában angol volt, az angliai Bath városában született, és előbb Portugáliában hadakozott, majd 1834-ben belépett az osztrák császári hadsereg 2. huszárezredébe hadnagynak. 1840-ben kilépett a seregből, és Bars vármegyében gazdálkodott.

A szabadságharc kezdetekor a mozgó nemzetőrséghez csatlakozott, szeptemberben őrnagyi rangban kinevezték a Pest-Pilis-Solt vármegyei 2. önkéntes nemzetőrzászlóalj parancsnokává. Egysége élén ott volt a győztes pákozdi és a vesztes schwechati csatában, az utóbbiban az egyetlen magyar siker, Mannswörth bevétele az ő nevéhez fűződik.

Bátorságáért Kossuth Lajos ezredessé léptette elő,

két sikeres utóvédütközet után a fel-dunai hadsereg nádasi, majd tartalék dandárjának lett a parancsnoka.

Az osztrák főparancsnok, Windisch-Grätz decemberi támadásakor magára hagyatva kellett, hogy felvegye a küzdelmet Balthaza Simunich osztrák tábornokkal, és december 16-án súlyos vereséget szenvedett. Guyon helyzetéért Görgey Artúrt hibáztatta, ettől az időponttól datálódott ellenségeskedésük, amely később sok zavart okozott a magyar hadvezetésben.

Guyon Richárd honvédtábornok, a branyiszkói hős Forrás: Wikipedia

A legragyogóbb ütközet

Guyon volt az a parancsnok, aki 1849. február 5-én, a Branyiszkói-hágónál a szabadságharc egyik legragyogóbb ütközetét vezényelte. Az angolból lett magyar szabadságharcos

annyira biztos volt a sikerben, hogy előre megírta győzelmi jelentését,

majd maga állt a támadók élére. Végül fényes győzelmet aratott. A vesztes kápolnai csata után, az 1849. március 3-i tiszafüredi zendülésben Guyon egyedüli főtisztként állt a lengyel Henryk Dembinski mellé, válaszul a fővezérré kinevezett Görgey négy nap múlva feloszlatta Guyon hadosztályát.

Guyon és Görgey hosszú ideig rivalizáltak egymással Forrás: MTI reprodukció

Guyont Kossuth 1849. október 28-án Vidinben altábornaggyá léptette elő, miközben Pesten az osztrák hadbíróság in effigie (távollétében) halálra ítélte. A tábornok később áttért a muzulmán hitre, és Kursid pasa néven török szolgálatba lépett.

Az egyetlen női főhadnagy

A negyedik kerületben található a Lebstück Mária utca, amelynek névadója igazán különleges asszony volt:

úgy harcolt a szabadságharcban, hogy férfinak álcázta magát,

mivel egyébként nem engedték volna csatasorba. Már a bécsi forradalomban is Lebstück Károly néven az egyetemi légióhoz csatlakozott, a harcok leverése után pedig 1848 novemberében átpártolt a honvédsereghez.

Lebstück Mária élete több mint izgalmas – igazi regénybe illő, megpróbáltatásokkal teli. A harctéren hősiesen helytállt, sokszor férfitársait megszégyenítő bátorsággal és erővel kaszabolta az osztrákokat. Részt vett a branyiszkói, a komáromi és a kápolnai csatában is, utóbbiban súlyosan megsebesült. Ennek köszönhetően derült ki női mivolta is, leleplezése után kémnek hitték, és halálra ítélték.

Kossuth Lajos volt az, akinek közbenjárására az ítéletet megváltoztatták, majd Debrecenben szabadon engedték, és visszakaphatta kiharcolt hadnagyi rangját – később ezt is főhadnagyira változtatták a harcokban tanúsított hűségéért és bátorságáért. A szabadságharc leverése után hónapokig az aradi várban raboskodott.

Szerelem a harcmezőn

Lebstück Mária férfinek álcázva harcolt a seregben Forrás: Wikimedia Commons

Még a forradalom alatt találkozott újra régi jó ismerősével, Jónák József tüzérfőhadnaggyal, aki ütegével átállt a honvéd hadseregbe.

Mária és József egymásba szerettek,

és a hadszíntéren keltek egybe, de Haynau Jónákot dezertálása miatt először halálra ítélte, majd apja közbenjárására életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Jónás az ítélet hallatán felbonttatta házasságát Máriával, aki ekkor azonban már terhes volt, és aradi raboskodása alatt adott életet Pál nevű fiának. A volt tüzérőrnagy már nem érhette meg, hogy lássa fiát, ugyanis a börtönben megbetegedett és meghalt.

Lebstück Mária Magyarországról Horvátországba menekült, ahol azonban családja nem fogadta meleg szívvel. Ennek valószínűleg köze lehetett ahhoz, hogy

a legendák szerint a hadszíntéren megölte egyik húga vőlegényét,

aki ezt képtelen volt megbocsájtani neki. Mária közben újra férjhez ment, Pasche Gyula műfestőhöz, de ez a házasság már kevésbé a szerelemről, mint inkább az anyagi biztonságról szólt. Ennek ellenére a házaspár és Pál teljes boldogságban éltek egészen a művész haláláig. A főhadnagynő és fia ettől kezdve hatalmas nyomorban tengette a napjait, Mária mosónőként próbálta fenntartani a családot. Később megromlott egészsége miatt a festő, mázoló mesterséget folytató fiához költözött. Jókai Mór kérésére halálos ágyán németül elmondta élettörténetét, amit az író feljegyzett.

Az újpestiek egyébként lelkesen őrzik a női főhadnagy emlékét, aki életének utolsó időszakában itt, a Csokonai utcában élt. Az sem csoda, hogy Lebstück Mária lenyűgöző élettörténete megihlette az operettszerzőket is, alakját 1942-ben Huszka Jenő és Szilágyi László a Mária főhadnagy című operettben örökítette meg.

Bajza, aki a tollával harcolt

A 6. kerületi Bajza utca nevével valószínűleg mindenki találkozott már, kevesebben tudják viszont, hogy ez is a forradalomhoz köthető utcanév.

Bajza József ugyanis azon túl, hogy költő és színigazgató volt, az 1848-49-es politikába is jócskán belefolyt, és Kossuth elszánt híveként tollával igazgatta az országot. Miután az 1840-es évektől visszavonult az irodalmi és színházi kérdésektől, minden idejét a politikai publicisztikának szentelte.

Bár aktívan nem politizált, a közvéleményt írásaival nagyban formálta.

Főszerkesztője lett a Kossuth Hírlapja radikális forradalmi napilapnak,

amely a politikus legfőbb szócsövének számított. Miután a Pesti Hírlap éléről 1844-ben eltávolították Kossuthot, újabb platformot kellett találnia ahhoz, hogy szélesebb körbe is eljuttathassa szónoklatait és gondolatait. Erre kitűnő eszköznek bizonyult a Kossuth Hírlapja, amelynek az volt a fő célja, hogy az új, polgári-nemzeti Magyarország mellett a nemzet minél nagyobb részét sorakoztassa fel. Bajza Kossuth felkérésére vállalta el a főszerkesztői munkát, és nagyjából a Pesti Hírlap szerkezetét átvéve szerkesztette a lapot.

Bajza József a tollával harcolt az osztrákok ellen Forrás: Wikimedia Commons

A szabadságharc bukása után Bajzának egyértelmű osztrákellenes véleménye miatt menekülnie kellett, Vörösmartyval együtt közvetlen életveszélyben volt. 1851-ben Haynau bukását követően szabadon visszatérhetett ugyan Pestre, ám az évekig tartó üldöztetés megterhelte:

elborult az elméje,

s bár néha ugyan kitisztult, mégis 1858-ban bekövetkező haláláig jórészt már szellemi sötétségben élt.

A volt-nincs Guszev katona

A Guszev utca kitűnik a felsorolásból, hiszen mára már Sas utcává nevezték át – az ötödik kerületben található, nem túl kreatív nevű utat azonban az „átkosban”, azaz az 50-es években Guszev utcának hívták. 1990-ben változtatták át Sas utcára a nevét, az itt található Két Sashoz fogadó nyomán.

Guszev kapitány egyébként Illés Béla regényhőse volt, akit az 1848-49-es szabadságharc idején ellenünk vezérnyeltek a cári csapatokkal, de végül mellettünk harcolt. Az író akkor ötölte ki a fiktív alakot, amikor 1945-ben a szovjet hadsereg őrnagyaként tért haza Magyarországra. A kutatóknak azt mondta, hogy a férfiről a minszki levéltárban talált adatokat, és ez alapján jegyezte le a történetét.

A minszki levéltár azonban a második világháborúban porrá égett,

így már nem volt mit kutatni – tökéletes volt az alibi, és pont jókor jött a magyarbarát orosz karaktere is. Illés 1945-ben a kitalált alakot az orosz-magyar barátság bizonyítékaként valósnak akarta feltüntetni, és tovább szőtte a történetet A Guszev-ügy címmel, 1947-ben.

Illés Béla ötölte ki Guszev alakját Forrás: MEK

A csúsztatás annyira jól sikerült, hogy a Magyar Néphadsereg még tiszteletből táblát is avatott a fiktív kapitánynak. Budapesten ma már a Sas utca áll a Guszev utca helyén, de Nyíregyházán még mindig létezik ilyen néven út.

Érdekesség egyébként, hogy Guszev-féle katona valóban létezett – a szabadságharc idején a cári csapatoktól Kazimierz Rulikowksi állt át a magyarokhoz, akit dezertálásáért a cári hadsereg halálra ítélt, és kivégeztetett. Sírja ma Nagyváradon, emléktáblája a Földművelési Minisztérium falán található 1997 óta. Az emléktáblát akkor helyezték el, amikor a Guszevről megemlékező másik táblát az önkormányzat kezdeményezésére már levetették a helyéről.

Landerer utcájában szabad a sajtó

Akadnak olyan utcanevek is, amelyek nem személyekhez, hanem a forradalom által kivívott érdemekhez, vagy az ekkori történésekhez köthetőek. Itt van például a Ferenciek terénél található Március 15. tér,

amelyen egykor a pesti Városháza állt,

ahová Petőfi és a forradalmi ifjúság elvitte aláiratni a 12 pontot.

A térről azt mondják, hogy ez Budapest geometriai közepe. A Duna-partnak ez a szakasza a város legrégebben lakott területei közé tartozik. 1872-ben a Belvárosi templomról Egyház térnek, majd I. Ferenc József koronázási esküjének emlékére Eskü térnek nevezték. 1848 századik évfordulója alkalmából kapta a Március 15. tér nevet.

A mai Március 15. tér és a régi Városháza Forrás: Stvorecz Adrián

A szintén errefelé található Szabad sajtó utat sem nehéz összekötni az 1848-as eseményekkel. 1537 körül írtak róla először, ekkor kapta a Szent Péter utca nevet.

A török idők alatt, 1574-től Hatvani utca, majd 1758-tól Agria Gasse (Egri utca), 1874-től pedig újra Hatvani utca lett. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt a Szabad sajtó út névvel illeték,

utalva a Landerer és Heckenast nyomdára

– itt volt ugyanis az a nyomdászat, ahol Petőfiék kinyomtatták a Nemzeti dalt, majd az utcára szórták a röplapokat a gyűlekező tömegnek. Ma is ennek a tiszteletére nevezzük Szabad sajtó útnak.

A szebb napokat látott Pilvax

Valószínűleg a Petőfi Sándor utcát és a rá merőleges Pilvax közt sem kell túlmagyarázni. A Petőfi Sándor utca korábban Herrengasse vagyis Úri utca volt, majd 1874-től az Osztrák-Magyar Monarchia tisztázatlan körülmények között elhunyt trónörököse, Rudolf koronaherceg emlékére Koronaherceg utcának nevezték el. A Városház utca 1900-ig Gránátos utca névre hallgatott.

A Pilvax köz neve arra utal, hogy itt állt egykor a forradalom legendás kávéháza egészen 1911-ig, amikor a városrendezés áldozatává vált.

Így fest ma az egykori Pilvax Forrás: Stvorecz Adrián

Helyén ma egy emléktábla jelzi, hogy itt volt a híres Forradalmi Csarnok, a márciusi ifjak kedvenc találkahelye.

Megtévesztő lehet, hogy ma is működik egy Pilvax kávéház, ezt azonban az eredetitől pár méterre, egy másik épületben üzemeltetik. Ma az eredeti épület helyén szusi-étterem és lakóház áll, egy arra járó soha nem venné észre, a lépcsőházban eldugott táblát amely azt jelzi, hogy milyen fontos történelmi helyszín volt ez egykor.