A Budapest Bank 500 céget érintő kutatásában megkérdezett vezetők 52 százaléka bevallotta, hogy nála a szervezet felépítése és működése jellemzően nincs előre megtervezve és optimalizálva, az a napi munka és történések során fokozatosan alakult ki. Ezzel összecseng az is, hogy nem hoztak létre külön vezetői pozíciókat az egyes területekre, hanem a legtöbb irányítói feladat a cégtulajdonosra hárul.
A vállalatok közel negyedénél a tulajdonos-ügyvezető az egyetlen, aki felsővezetői pozícióban működik.
Gazdasági és pénzügyi vezető több cégnél is van (40 százalék), de értékesítési vezetőt már csak 24 százalék tud felmutatni. A kulcsügyfelekkel a kkv-k harmadánál kizárólag a tulajdonos tartja a kapcsolatot, és ugyanilyen arányban hárul az első számú vezetőre a napi munka szervezése és felügyelete is.
Egy induló cégnél ez természetes, ám ahogyan nő és bővül a vállalkozás, úgy válik az egyszemélyi vezetés mind kockázatosabbá és rosszabb hatékonyságúvá. Az induló szakaszban érhető, hogy mindent az ötletgazda felügyel, hiszen ő az, aki tudja, mit is akar az adott tevékenységgel – ráadásul forrás sincs menedzsmentre.
Később azonban könnyebben megy a munka csapatban. Egyrészt – ahogyan a pénzügyi igazgatásnál többé kevésbé működik is – a szakértő vezető jobban ért az adott feladathoz, másrészt egyre több az elvégzendő munka. Ha pedig a cégvezető-tulajdonos végez minden efféle munkát, akkor nem marad ideje arra, ami valójában a feladata lenne. Ez pedig a cég irányítása, menedzselése.
Sokkal hatékonyabb lesz a cég, ha a cégvezető valóban vezeti azt, az operatív feladatokat pedig rábízza a hozzáértőkre.
Így minden munkafolyamatra elegendő idő és energia lesz. Ez azért is fontos, mert a túlzottan központosított cégeknél hatalmas kockázatot jelent a cégvezető kiesése. Ha beteg lesz, ki fogja helyettesíteni? Ki hozza meg a döntéseket, ki ír alá? Sokkal megnyugtatóbb a helyzet, ha a cégvezető időleges kiesése nem gátolja meg a cég működését.