Magyarország nem fogy ki a vízből, és befolyásos lehet a vízgazdálkodásban

víz
Illusztráció
Vágólapra másolva!
Idén október 15-től 17-ig tart a Budapesti Víz Világtalálkozó, amely Áder János köztársasági elnök, a rendezvény fővédnökének nyitóbeszédével kezdődik majd a Millenárison. Az év egyik legjelentősebb hazai diplomáciai eseményére és az azt kísérő expóra mintegy kétezer résztvevőt várnak a világ minden részéről, köztük állam- és kormányfőket, minisztereket, valamint a pénzügyi és vízügyi szektor képviselőit. A konferencia kiemelt témája a globális vízválság megelőzése. Milyen szerepe lehet Magyarországnak e komplex és súlyos kérdés megválaszolásában? Milyen vízügyi jövő vár az országra, és hogyan tud Magyarország profitálni értékes víztartalékaiból? Kőrösi Csaba, a Köztársasági Elnöki Hivatal Környezeti Fenntarthatóság Igazgatóságának vezetője adott interjút az Origónak.
Vágólapra másolva!

A 2016-os világtalálkozón elfogadtak egy ajánlást, amely átfogó szemlélettel közelített a vízkérdéshez. Milyen elvárásokat fogalmaztak meg az abban foglaltakkal kapcsolatban, és most, néhány évvel később, hogyan látják, mik teljesültek azokból a globálisan?

Az elfogadott javaslatcsomag értelmezéséhez - egy mondat erejéig - hadd ugorjak vissza 2013-ba, amikor a Budapesti Víz Világtalálkozón történt egy nagyon fontos dolog. A konferencia a fenntartható fejlődési célok közül a fenntartható vízgazdálkodással összefüggő kérdéskört ekkor dolgozta ki, amelyet az ENSZ ezt követően átvett, és ez lett a hatodik számú fenntarthatósági cél. 2016-ban az volt a fő kérdés, hogy miként lehet ezt az átalakulást levezényelni és elvégezni a fenntartható vízgazdálkodásra való átállást különböző régiókban vagy globálisan. Mit kell hozzátenni tudományos szemszögből, a különböző technológiai újításokból, a politikai döntéshozatalból, befektetésekből, és így tovább.

A 2016-os javaslat is rámutatott, hogy a víz a fenntartható fejlődési fordulat legkritikusabb pontja.

Ha ebben a kérdésben megtaláljuk a megfelelő megoldást, akkor van esélyünk egy szélesebb értelemben vett fenntartható fejlődési fordulatra. Ezt 2016-ban olyan érvénnyel sikerült megfogalmazni, hogy a Vízügyi Elnöki Testület, amelyet az ENSZ főtitkára és a Világbank elnöke hívott össze 11 állam- és kormányfő részvételével, teljes egészében átvette és beépítette a saját jelentésébe, javaslataiba.

Körösi Csaba, a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) Környezeti Fenntarthatósági Igazgatóságának vezetője adott interjút az Origónak Forrás: Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH)

Mi történt az azóta eltelt néhány évben? Értékelhető már ez az időszak?

A világ egészét tekintve - és néhány régióban különösen - javult az ivóvízhez való hozzáférés. A világon – bár nem mindenhol -, általában javult az ivóvíz minősége is. Nem történt viszont előrelépés a szennyvízgazdálkodásban és a vizes élőhelyek védelmében. Emellett néhány területen, mint a vízszennyezés és a vízkészletek fenntartható használata, azóta rosszabbul teljesít a világ.

Meg kell állapítani, hogy a világ jó néhány részében a vízválság elkezdődött, az, ami ellen próbáltunk óvni 2016-ban.

Persze bizonyos válságjelenségek mindig is jelen voltak egyes térségekben, de ezek ma már nem helyi problémák, hanem regionális problémák, amelyek helyenként három okból kifolyólag is elkezdtek összekapcsolódni. Az egyik ok az, hogy a vízkészletek, mint természeti erőforrások, nem választhatóak szét a régió- vagy országhatároknál. A másik, hogy mivel globális értékláncokba szervezett világgazdaságban élünk, ha egy helyen vízügyi okok miatt megroggyan a gazdaság, akkor annak a hatásai érezhetők lesznek akár több ezer kilométerre is, akár néhány napon, héten belül. Harmadrészt, ha egy régióban vízproblémák miatt a mezőgazdaság letérdel, és a közösség élelmiszerellátása és jövőbeni kilátási nem megoldottak, akkor az a közösség onnan elindul. A tömeges migráció egyik kiváltó oka épp a vízproblémák jelentkezése. Valójában már arról van szó, hogy meg lehet-e előzni vízválságot a világ bizonyos részein, ahol pedig nem lehet, mert ilyen is van, ott hogyan lehet túlélni a vízválságot. Ez a fő kérdése az idei Budapesti Víz Világtalálkozónak.

Az imént arról beszélt, hogy a víz a fenntarthatóság kulcseleme. Magyarországot gyakran emlegetik úgy, mint a fürdők országát, vagy a tiszta víz országát. Ön hol helyezi el az országot a globális jelentőségű vízkérdésben, milyen súlyt képviselhet azzal kapcsolatban?

Ha a vízdiplomáciára gondolunk, akkor Magyarország a tíz legaktívabb, leginkább látható, legnagyobb szerepet vállaló ország közé tartozik. Ez nem jelenti azt, hogy nekünk ne lennének vízügyi problémáink, csak nem szabad egyenlőségjelet tenni különböző országok vízügyi problémái közé. Melyek lehetnek ezek? Általában a vízzel kapcsolatban három nagy probléma adódhat egy országban vagy egy régióban: ha túl sok van belőle, ha túl kevés van belőle, vagy ha túlságosan szennyezett.

"A jó hír az, hogy Magyarország nem fogy ki az édesvízből."

Mind az ivóvíz-, mind az ipari vízellátásban bőségesen rendelkezünk vízzel, és belátható időn belül egyetlen forgatókönyvben sem jelenik meg a vízhiány. Nálunk az egy főre jutó víz mennyisége, ha csak a felszíni vizeket nézem, 11 ezer köbméter évente. A világátlag 5 ezer köbméter.

Magyarország nem fogy ki a vízből Forrás: Shutterstock/Well PR

Ez több mint kétszeres szorzó...

Igen, de ehhez persze hozzá kell tenni, hogy nálunk viszonylag kevés az évi csapadék (600 milliméter), amely csak egy paraszthajszállal van följebb, mint a félsivatagos országokban. A felszíni vízkészleteink viszont meglehetősen bőségesek. Csakhogy ennek 96 százaléka külföldről érkezik. Ráadásul tőlünk több víz folyik ki az országból, mint amennyi bejön. Ami azért furcsa, mert mi gyér csapadékkal rendelkezünk, sok bejövő vízzel, ám még ennél is több folyik ki az országból. Eközben jelenleg az ország 10 százaléka az elsivatagosodás veszélyével néz szembe. Ebből adódik az, hogy nem arra kell törekednünk, hogyan szabaduljunk meg minél előbb a hozzánk érkező vízmennyiségektől - jöjjenek azok bármilyen formában. Hanem arra, hogyan tartsunk meg minél többet akkor, amikor túl sok van belőle, és használjuk fel akkor, amikor túl kevés van belőle. Ez egy olyan vízgazdálkodási koncepció, amely alapvetően különbözik az utóbbi száz évben gyakorolttól.

Milyen paraméterekre szól ez a modellezés a magyarországi vízhelyzetről, akár népesség, akár gazdasági felhasználás, akár időtartam tekintetében? Meddig lehet tartani ezt a kijelentést, hogy Magyarországot nem fenyegeti krónikus vízhiány, és nem alakulnak ki olyan problémák, mint amiket a világ számos régiójában már látni?

Fontos tisztázni, hogy itt nemzeti átlagokról beszélünk. Ha tőlem 20 kilométerre van a víz, nálam pedig nincs a csapban, az persze engem nem fog boldoggá tenni, ám itt a nemzeti átlagok a hangsúlyosak. A Világbank számításai szerint az úgynevezett vízszegénységi küszöb az, amikor egy főre egy évben 1000 köbméter víz jut. Magyarországon ennek a tizenegyszerese áll jelenleg a rendelkezésünkre, és demográfiai okokból ez nem is fog csökkenni. Még akkor sem, ha ennek a víznek a rendelkezésre állását a klímaváltozás befolyásolja.

Attól én nem tartok, hogy kifogyunk az ivóvízből. Attól már inkább lehet tartani, hogy bizonyos térségekben, ahol a mezőgazdasági csatornahálózatot elhanyagoltuk az utóbbi 30-40 évben - itt élen jár a Homokhátság -, ott kifejezetten felgyorsulhat az elsivatagosodás és a jövedelemtermelő képesség zuhanhat. Ezért ott egy komoly befektetésre van szükség.

Illusztráció Forrás: Shutterstock/Well PR

A XX. századot sok tekintetben meghatározta például az, hogy adott országoknak mekkora volt az olajkészletük. Most, a XXI. században, járhat-e így a vízzel Magyarország, válhat-e esetlegesen vízexport nagyhatalommá?

A XX. században az országok közötti erőviszonyok, együttműködési rendek nagymértékben arra épültek, hogy ki hogyan tudta vagy akarta kontrollálni az egyes természeti erőforrásokat. Elsősorban persze az energiahordozókról van szó, olajról, gázról. A XXI. században már látjuk, hogy a gazdaságainknak és a társadalmainknak szüksége lesz egy, röviden fenntarthatósági fejlődési fordulatnak nevezett váltásra. Ebben pedig a természeti, társadalmi, humán erőforrásokat a korábbinál sokkal hatékonyabban és integrált megközelítéssel próbáljuk felhasználni. A természeti erőforrások fizikai kontrollja mellett vagy az elé helyezve azok a technológiák lesznek a legfontosabbak, amelyek lehetővé tesznek egy fenntartható gazdálkodásra való átállást. Én abban nem hiszek, hogy Magyarországnak vizet kell exportálnia. Egyrészt nem életszerű, másrészt a nálunk meglévő vízkészletekkel mi osztozunk a szomszédos országokkal. De ez nem is reális, nem fogunk vizet exportálni egy száraz országba. Én más módon látom a vízügyi, vízgazdálkodási piacon való pozíciószerzési lehetőségeket.

A kérdés az, hogy tudunk-e megfelelő technológiát kifejleszteni, majd eljuttatni és működtetni azt egy olyan országban, ahol jelenleg sokkal gyengébb a vízhatékonyság a gazdaságban és a fogyasztásban.

Aki erre jó megoldásokat tud, az a jövőben a mainál lényegesen erősebb piaci pozíciókra tud szert tenni. Ez pedig egy nagyon nagy, egyre bővülő piac, és ebben azért Magyarország viszonylag jó helyzetben van.

Milyen innovatív megoldásokat említene a közelmúltból, akár technológiai, akár szabályozási értelemben, amelyeket jó hazai példának lát a vízgazdálkodás fejlesztésében, illetve a piacszerzéshez?

Ismereteim szerint mintegy 52 országban vannak jelenleg magyar vízügyi szakemberek, projektek illetve technológiák. Vegyük például a mezőgazdaságot, ami az egyik legnagyobb vízfelhasználó a világon! A fejlődő országokban jellemzően a víz 80 vagy annál is több százalékát használják fel a mezőgazdaságban, általában nem is hatékonyan. Ha csak 10-15 százalékkal lehet csökkenteni ezt a mértéket, a települések fogyasztását ebből lehetne fedezni. Van olyan magyar technológia, amely az öntözés nélküli kultúrákban 30 százalékkal, az öntözéses kultúrákban 20-25 százalékkal csökkenti a vízigényét ugyannak a növénynek. Ez egy bevezetés alatti újítás, amit éppen most próbálnak ki gyér vízellátású afrikai országokban.

Felvétel a budapesti Széchenyi Gyógyfürdőről Forrás: Shutterstock/Well PR

De hadd említsek egy másik példát! A városi vízgazdálkodás és szennyvízgazdálkodás alapjai nagyjából 200 évesek. Arra alapulnak, hogy ha használtuk a vizet, akkor a szennyvizet gyorsan szállítsuk ki a városból, aztán ott jobb esetben megtisztítjuk, majd elengedjük. Ennek az elvnek a legdrágább része az az infrastruktúra, amely elhozza és utána elviszi tőlünk a vizet. Vannak viszont olyan magyarországi fejlesztések, amelyek alapvetően biológiai alapú tisztításra épülnek, és a városközpontban alkalmazhatók, például úgy, hogy kívülről senki meg nem mondaná, hogy ez vagy az az épület egy víztisztító.

De nem csak high-tech megoldásaink vannak. A köztársasági elnök úr avatta fel a Tiszán azt a berendezést, amelyet az Országos Vízügyi Főigazgatóság a Belügyminisztérium támogatásával fejlesztett, és ez viszonylag hatékonyan össze tudja gyűjteni a folyóról a főként a romániai és ukrajnai árterületekről érkező úszó szemetet. Ilyen gépsor egyébként tudomásom szerint máshol még nem működik.

A vízválság megelőzése lesz az idei Budapesti Víz Világtalálkozó vezető témája Forrás: Well PR

Több példát említett most magyar kezdeményezésekre, technológiai megoldásokra, amelyekkel eredményesek lehetünk a vízgazdálkodásban nemzetközi színtéren. Milyen érdeklődést várnak most az idei világtalálkozón a bemutatkozó megoldásokkal kapcsolatban?

Ugyanúgy, mint a két korábbi alkalommal, a Budapesti Víz Világtalálkozóval egy időben és azonos helyszínen lesz egy expo, ahol alapvetően magyar vízügyi technológiák, eljárások - és ami szintén fontos: vízügyi tudásanyag kerül kiállításra. A 2016-os Víz Világtalálkozó hozadéka az üzleti kapcsolatok és projektek terén igen jelentős volt: minden befektetett forint 500 forintnyi üzleti eredményt hozott. Most is komoly lehetőségek állnak a magyar cégek előtt, hiszen a piac bővül. A megoldásra váró vízügyi problémák ma nagyobbak, mint 3 évvel ezelőtt, a jó technológiával rendelkező cégeknek a száma világban nem sokkal több, mint volt 3 évvel ezelőtt. És ahol van fizetőképes kereslet, oda Magyarországnak be kell jutnia. Az idei Budapesti Víz Világtalálkozó mottója a „Megelőzni a vízválságot" lesz. Ahhoz, hogy a vízválság megelőzhető legyen, meg kell vizsgálnunk azt a kérdést, hogy a jelenlegi vízügyi intézményrendszer nemzetközi értelemben alkalmas-e a válságot megelőző kormányközi együttműködések támogatására, vagy eljutunk arra a pontra, hogy azt mondjuk, a nemzetközi intézményeinknek is újra kell gondolni a probléma megközelítését. Ez a kérdés a Budapesti Víz Világtalálkozón napirendjén is ott lesz.