Kezdjünk némi történelmi áttekintéssel. Az AC Milan labdarúgócsapatát 1899-ben alapították Milánóban, Lombardiában. A világ egyik legjelentősebb futballklubjának számító egyesület a 20. század elején szép sikereket ért el, 1907-ben már háromszoros olasz bajnoknak mondhatta magát.
A következő sikerkorszakra több mint 40 évet kellett várni, de megérte. Az 1950-es években hazai fronton egyeduralkodóvá vált a csapat, ebben az évtizedben négy alkalommal is bajnokságot nyert, és világklasszis játékosok szerepeltek benne. A svéd támadótrió, Gunnar Gren, Gunnar Nordahl és Nils Liedholm (becenevén a Gre-No-Li), a világ egyik leggólerősebb csatársorának számított akkoriban, valamint a csapat oszlopos tagjai közé tartozott az olasz klubikon, Cesare Maldini és a világbajnok uruguayi klasszis, Juan Alberto Schiaffino is. A többek között a magyar edzőfenomén, Guttmann Béla által is felkészített milánói alakulat a Bajnokcsapatok Európa-kupájában (BEK) kifejezetten jól szerepelt abban az időben, viszont a hőn áhított végső győzelemre a 60-as években került sor.
A Gianni Rivera és José Altafini vezette AC Milan 1963-ban első olasz csapatként megszerezte a BEK-trófeát, majd Nereo Rocco együttese 1969-ben is elhódította a legrangosabb európai kupát.
A klub történetének vitathatatlanul legsikeresebb időszaka az 1988-1996-ig tartó periódus volt. Ez idő alatt ötször lett bajnok, valamint háromszor BEK/BL-győztes a milánói óriás. A később többször Olaszország miniszterelnöki posztját betöltő Silvio Berlusconi 1986-ban a klub elnöke és tulajdonosa lett, és olyan klasszis játékosokat igazolt a csapathoz, mint
Roberto Donadoni, Giovanni Galli, Marco van Basten, Ruud Gullit, Frank Rijkaard és Carlo Ancelotti.
A védelemben a 80-as években vált alapemberré Cesare Maldini fia, Paolo, a csapatkapitány pedig a rendkívüli játékintelligenciával megáldott söprögető, Franco Baresi volt.
Arrigo Sacchi, majd Fabio Capello edzősége idején a Milan minden fontos trófeát megnyert, Európa egyik legjobb csapatának számított, szinte legyőzhetetlen volt.
A klub történetének legutóbbi sikerkorszaka a 2000-es évek elejére tehető. A csapat korábbi középpályása, Carlo Ancelotti 2001-ben került a kispadra, és 8 évig tartó munkája során háromszor játszott Bajnokok Ligája-döntőt a Milan, amelyből kettőt meg is nyert (2003, 2007). Ancelotti hazai fronton is minden trófeát begyűjtött egyszer (bajnokság, kupa, szuperkupa), és 2009-es távozásával azóta is betöltetlen űrt hagyott maga után.
Olyan futballisták szerepeltek akkoriban a csapatban, mint a klubot leghosszabb ideig, 25 évig szolgáló Paolo Maldini, a 2004-es aranylabdás ukrán csatár, Andriy Shevchenko, a középpálya művésze, Andrea Pirlo, a 2007-ben szintén aranylabdát kiérdemlő brazil zseni, Kaká, és még hosszú ideig lehetne sorolni a klasszisokat.
Ancelotti megreformálta a futballt, és olyan újításokat vezetett be, amelyek előtte nem voltak jellemzőek. Ő kezdte el alkalmazni az úgynevezett „karácsonyfa-formációt" (4-3-2-1), Pirlo számára „feltalálta" a mélységi irányító posztot, az öregedő Maldinit a védelem bal oldaláról középre vezényelte, ahol szintén klasszis teljesítményt nyújtott. Shevchenko is a kezei alatt vált világklasszissá, és felfedezte, majd sikeresen a csapatba építette a tehetséges brazil karmestert, Kakát.
Ancelotti távozása óta a Milan kikerült a világ legjobb csapatainak szűk elitjéből, és noha Massimiliano Allegri irányítása alatt 2011-ben a Serie A bajnoka lett,
nemzetközi színtéren hosszú ideje nem alkotott maradandót.
Miután Allegri 2014-ben a Juventushoz távozott, a Milan kispadján elkezdték sorra váltogatni egymást a trénerek. A csapat több korábbi játékosa (Clarence Seedorf, Filippo Inzaghi, Gennaro Gattuso) is megfordult a klub élén, inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Újabb mélypontot jelentett az is, hogy Silvio Berlusconi 31 év után, 2017-ben végül hosszas huzavonát követően eladta csapatát a kínai Yonghong Linek, aki 740 millió eurót fizetett a tulajdonjogokért, majd rögtön 200 millióért erősített az átigazolási piacon.
Ekkor érkezett Mateo Musacchio, Leonardo Bonucci, Andrea Conti, Ricardo Rodríguez, Lucas Biglia, Hakan Calhanoglu, Fabio Borini, André Silva és Nikola Kalinic.
A csapat viszont nem javult annyit, amennyit szeretett volna, egy szerény 6. helyet sikerült elérni. Li rövidesen távozott is, miután minden pénzét felélte, a tartozásokat nem tudta fizetni, a kínai tőkének befellegzett.
Ezt követően egy amerikai illetőségű vállalat, az Elliott Management Corporation tulajdonába került a futballklub, amely jelenleg is birtokolja a csapatot. Gonzalo Higuaín, Lucas Paquetá és Krzysztof Piatek voltak a jelentősebb átigazolások, azonban ők sem váltották meg a világot.
A 2019-2020-as szezont Marco Giampaolóval a kispadon indította a Milan, azonban az első 7 forduló során négyszer is kikapott, így októberben menesztették. Stefano Piolit nevezték ki a csapat élére. Vele se javult eleinte a játék, nem jöttek az eredmények, az Atalantától elszenvedett 5-0-s vereség pedig kifejezetten megalázó volt. Már ekkor arról szóltak a hírek, hogy Ralf Rangnick lesz majd 2020-tól a csapat edzője, azonban két esemény végül meggátolta ezt. Az egyik a koronavírus-járvány miatti kényszerpihenő, a másik Zlatan Ibrahimovic visszatérése.
Mindkettő hasznára vált a csapatnak, ugyanis
a júniusi újraindulást követően rég nem látott szárnyalásba kezdett a lombardiai klub.
A 39 éves „Ibra" szórta a gólokat, a Milan hátralévő 12 meccséből 9-et megnyert, és 3-szor játszott döntetlent. Többek között a Romát, a Laziót és a Juventust is legyőzte, és az Európa Liga-selejtezőt jelentő hatodik helyig küzdötte fel magát.
Pioli szerződését meghosszabbították, az új idénynek is vele vágott neki a csapat. A mostani szezont pedig nem is kezdhette volna jobban. Az Európa Liga főtáblájára ugyan kissé nyögvenyelősen jutott be, viszont a bajnokságot szenzációsan kezdte a "rossoneri".
A Milan az első négy bajnokiját egyaránt megnyerte, közte a múlt hétvégén a városi rivális Inter vendégeként aratott 2-1-es győzelmmel.
A rangadón Ibrahimovic kétszer is betalált.
Az biztos, hogy az állandóság fontos szempont ahhoz, hogy egy csapat eredményeket érjen el. Elképzelhető, hogy Stefano Pioli munkája most kezd beérni, jelenleg egy éve edzi a Milant, az utóbbi években nem mindegyik trénernek jutott ennyi idő a kispadon.
Emellett egyértelmű, hogy Ibrahimovic szerződtetése is jó hatással van a csapat játékára. A svéd klasszis tagja volt a 2011-ben bajnokságot nyerő együttesnek, pályafutása során immár másodszor szerepel a Milanban.
Közel 40 éves kora ellenére továbbra is kiváló fizikai állapotnak örvend, egy igazi vezéregyéniség, akire a fiatalok felnéznek.
Fiatalokból pedig nincs hiány, kifejezetten alacsony a csapat átlagéletkora. Az ifjú kor persze nem feltétlenül jelent tapasztalatlanságot, és ez hatványozottan igaz Gianluigi Donnarummára, az első számú kapusra. Donnarumma mindössze 21 éves, de már a 2015-2016-os idény óta ő az első számú választás kapusposzton. 182 Serie A mérkőzés és 20 válogatott találkozó van a háta mögött.
Az „új Pirlo" lehet majd a szintén szupertehetségesnek tartott Sandro Tonali. A Brescia által egyelőre csak kölcsönadott középpályás hosszú időre kibérelheti magának a helyet, ha valóra váltja a hozzá fűzött reményeket.
A piros-feketék erősségei közé tartozik továbbá a csapatkapitány, egyben a védelem vezére, Alessio Romagnoli, a technikás portugál támadó, Rafael Leao, a gólerős horvát csatár, Ante Rebic, vagy a 2017 óta a klub alkalmazásában álló török karmester, Hakan Calhanoglu.
Ha a tulajdonos kiléte stabilizálódik, nem kerül sor évente edzőváltásra, és a vezetőség okos, megfontolt átigazolási politikát folytat, akkor létrejöhet egy olyan biztos háttér, amely egy sikeres, európai élcsapat kialakulását segítheti elő a Milan együttesénél. Ez a szezon egy szép korszak kezdete lehet.