A meredek, 25 méteres, szinte függőleges szakadék mélyén legalább 24 felnőtt (15 éves vagy annál idősebb férfiak és nők) és négy gyermek több ezer csontja hevert, amelyeket két alkalommal temethettek ide a kutatók szerint.
Az Antiquity tudományos szaklapban publikált, új tanulmányban a szakemberek arról is beszámoltak, hogy több száz fémtárgy, köztük helyben bányászott vasból és importált rézből készült ékszer, fegyver és kaparószerszám feküdt a maradványok közelében.
Ez a tudósok szerint az itt örök nyugalomra helyezett egyének gazdagságára és magas társadalmi helyzetére utal.
Az Iroungou-barlangot még Richard Oslisly, a párizsi Francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont (CNRS) régésze fedezte fel 1992-ben, Gabon Ngounié tartományában. A szakemberek azonban csak 2018-ban tudták először megvizsgálni, mert a föld alatti térbe való bejutás igencsak nehézkesnek bizonyult.
Nagyon kevés olyan helyet ismerünk, ahol emberi maradványokat találhatunk ebben a régióban
– mondta Sébastien Villotte, a tanulmány vezető szerzője és a CNRS kutatója a LiveScience online tudományos portálnak. – Megdöbbentő volt az a tény, hogy gyermekeket, tizenéveseket, felnőtt férfiakat és nőket temettek el itt, ilyen temérdek mennyiségű, több mint 500 darab tárgyi lelettel együtt.
A tudósok lefényképezték és lézerrel átszkennelték a barlang belsejét, illetve temetkezési helyeit, majd háromdimenziós rekonstrukciót készítettek. A szén-izotópos kormeghatározás céljából mintákat gyűjtöttek a lábcsontokból: végül meghatározták a maradványok és a tárgyai leletek életkorát.
Előbbieket azonban ott hagyták, ahol megtalálták azokat.
A négy szintet tartalmazó barlangban a 14. és a 15. századból származó csontokat fedeztek fel. És bár a csontokat az elmúlt évszázadokban összekeverték, az összes csontváz teljesnek bizonyult. Ez a tanulmány szerintn ez arra utal, hogy azokat felülről dobták vagy süllyesztették a barlangba.
A kutatókat az emberi maradványok közül a koponyák érdekelték a leginkább, mivel az épségben talált állkapcsok mindegyikéből hiányozott néhány, szám szerint négy fog: a középső és az oldalsó metszőfogak.
Az üres fogüregek mindegyike a gyógyulás jeleit mutatta az extrakció után, ami azt jelzi, hogy a fogakat még akkor távolították el, amikor a tulajdonosai életben voltak, így a fogak helyének volt ideje meggyógyulni.
A fogak eltávolítása világszerte jól dokumentált szokás, különösen Afrikában, aminek sokféle oka lehet
– magyarázta Villotte. – Célja jellemzően az arc alakjának vagy megjelenésének megváltoztatása.
Az Iroungou koponyákat egyértelműen nem egy temetési szertartás részeként módosították, hiszen az íny meggyógyult.
A fogakat szimmetrikusan húzták ki, ami a tudósok szerint „bizonyos kulturális gyakorlatokkal lehet összefüggésben".
Hozzátették: az elülső fog kihúzása hatással volt a kiejtésre, és jól látható módon megváltoztatta a száj és az arc formáját, ami azt is jelezte, hogy egy adott egyén melyik csoporthoz tartozik.