Eltitkolná a Berlint vezető baloldali koalíció az iskolákban tanuló migráns hátterű diákok arányát

Berlinben a szociáldemokrata-zöld-szélsőbaloldali (úgynevezett vörös–zöld–vörös) koalíció a jövőben nem kíván tájékoztatást adni arról, hogy mekkora a német főváros iskoláiban tanuló, migráns hátterű diákok aránya. Ezzel a döntéssel jelentős mértékben korlátoznák a szülők számára nélkülözhetetlen információkhoz való hozzájutását, ezáltal a szabad iskolaválasztást – írja a V4NA nemzetközi hírügynökség a Frankfurter Allgemeine Zeitungra hivatkozva.

A szülők meghatározó része nem ért egyet a Berlint vezető baloldali koalíció tervével, a város egyes iskoláiban pedig már évek óta sok a panasz a nem német származású diákok magas aránya miatt.

Forrás: V4NA

Berlinben hét középiskolában a legutóbbi állapot szerint a tanulók több mint 90 százaléka, tizenháromban több mint 80 százaléka, további 30 iskolában pedig a tanulók több mint 50 százaléka nem német anyanyelvű, azaz migráns vagy migráns hátterű.

A harminc legjobb berlini középiskola közül csupán egy olyan van, amelyben a tanulók több mint 80 százaléka nem német anyanyelvű.

Sok szülő, köztük gazdagabb migráns hátterűek is megpróbálják más iskolába adni gyermeküket, ezért jellemzően elköltöznek Neukölln, Wedding, Kreuzberg, illetve Gesundbrunnen kerületekből.

A jelenség megoldásaként a baloldali városvezetés a jövőben egyszerűen nem kommunikálná, hogy az iskolákban milyen magas azon tanulók aránya, akik nem beszélnek otthon németül. Ehelyett egy bizonyos szociális index kidolgozását tervezik az iskolák számára, mely meghatározásakor számos tényezőt kell majd figyelembe venni.

Az úgynevezett szociális index létrehozásával nem csupán a szülőket fosztanák meg a fontos és meghatározó információkhoz való hozzáféréstől.

Az eddigi kvóta alapú meghatározás helyett a szociális index alapján történne az iskolák forrásainak meghatározása is, mely számos kérdést vet fel. A szociális index szerint az iskolák egyenlőtlen feltételeire a források egyenlőtlen elosztásával kell válaszolni, így az oktatás szempontjából kedvezőtlenebb helyzetű körzetek iskoláiba több tanár, több anyagi forrás érkezne, ami megoldást is jelenthetne a problémára.

Nem tisztázott azonban, hogy pontosan mit terveznek kedvezőtlen tényezőkként meghatározni. Több szempont is felmerült, mint hogy kap-e a szülő szociális segélyt, munkanélküliek-e, kapnak-e lakáscélú támogatást, milyen a szülők oktatáshoz való viszonyulása, szabadidős magatartása. A helyzet tehát meglehetősen árnyalt, mivel egy iskola eredményei nem csak a diákok helyzetétől és a tanárok számától függ, és nem ismert, hogy milyen mértékben kellene támogatást nyújtani ahhoz, hogy észrevehető javulás következzen be az iskolák tanulói létszámának változásában.

Régóta sokan kifogásolják a társadalmi, szociális index létrehozását, mert

ez sok iskola számára megbélyegzést jelent, a megbélyegzés pedig a probléma súlyosbodásához vezet, mert a kedvezőtlen mutatókkal rendelkező iskolákból különösen az iskolázottabb szülők viszik el gyermekeiket.

Ráadásul ez a technokratának mondott elképzelés, mely szerint az iskolákban titokban lehet tartani a nem német származású tanulók arányát, kellemetlenül érinti mind az érintett tanulókat és azok szüleit, mind az iskolákat, mert ez a beismerése annak, hogy nem lehet feloldani az iskolai teljesítmény és a társadalmi háttér közötti kapcsolatot.