Rémisztő, gigantikus óriáshalat találtak Argentínában

A Xiphactnusnak nemcsak a kinézete volt félelmetes

Hatalmas, több mint hat méter hosszú, brutális kinézetű ragadozó hal fosszíliáit fedezték fel Argentína késő kréta időszaki tengeri rétegsorában. A Xiphactinus nemzetségbe tartozó vérszomjas óriás a kréta kori tengerek egyik legfélelmetesebb ragadozója lehetett.

Vicsorgó buldogfejű vérszomjas sebességbajnok

Az egyedülálló fosszilis leletre tavaly nyáron bukkantak rá az argentin fővárostól, Buenos Airestől 1400 kilométerre fekvő Colhue Huapial tó környékén. A rendkívül jó állapotban fennmaradt 70 millió éves testfosszília a kréta időszak végéről, az úgynevezett maastrichti emelet tengeri rétegsorából került elő.

A Föld képe a kréta időszak végén Forrás: Researche Gate

Az óriás „ a kréta időszak végének patagóniai tengereiben úszkált, amikor a jelenlegihez képest melegebb volt az éghajlat" – nyilatkozták a leletet feltáró argentin paleontológusok. - Ez a kövület a Xiphactinus nemzetséghez tartozott, amelynek tagjai a Föld történetében létező legnagyobb ragadozó csontos halak voltak" – mondta Julieta de Pasqua, a leletet leíró tanulmány egyik szerzője, amely az Alcheringa: An Australasian Journal of Palaeontology című szaklapban jelent meg. A Xiphactinus a mai tonhalakéhoz hasonló rendkívül áramvonalas testformával rendelkezett, a törzs pedig egy vicsorgó buldogéhoz hasonló igen ijesztő fejben végződött.

A Xiphactnusnak nemcsak a kinézete volt félelmetes Forrás: Flickr

A Xiphactinus állkapcsaiból rendkívül hosszú, tűhegyes fogak meredtek elő. A hal anatómiai felépítése azt sugallja,

hogy a Xiphactinus sebesen úszó nyílttengeri ragadozó lehetett.

A világ más részein is találtak már Xiphactinus maradványokat, „némelyikük még a gyomor tartalmát is megőrizte" – nyilatkozta ezzel kapcsolatosan Julieta de Pasqua.

A Xiphactinus állkapcsából hosszú tűhegyes fogak meredtek elő Forrás: Wkimedia Commons / American Museum of Natural History

Korábban a Xiphactinus fosszíliáit csak az északi féltekén találták meg, bár nemrég felfedeztek délebbre is egy példányt Venezuelában. Patagónia a dinoszauruszok. és más mezozoikumi őskori fajok kövületeinek az egyik legfontosabb lelőhelye.

Nem egyszer a saját mohósága végzett a világtenger minden idők legfalánkabb ragadozóhalával

A Xiphactinus a fosszilis bizonyítékok tanúsága szerint 87 millió éve, a kréta időszak santoni korában bukkant fel a kor meleg vizes tengereiben. Ekkoriban a világtenger szintje jóval magasabb volt a mostaninál, ami miatt például Európa legnagyobb része víz alatt állt.

A Xiphactinus lehetett korának tengeri sebességbajnoka,

a vékony, holdsarlószerű farokúszó, valamint az áramvonalas testforma azt mutatja, hogy a mai kardhalakhoz hasonlóan rövid távon akár a 70-90 km/órás sebességet is elérhette.

Áramvonalas testformájának köszönhetően a Xiphactinus rendkívül sebesen úszhatott Forrás: Walkingwth.Wiki

A késői kréta tengereinek csúcsragadozói a varánuszokkal rokon hatalmas tengeri hüllők, a Mosasaurusok voltak, de ezek a nem egyszer 12-14 méter hosszú monstrumok aligha úszhattak versenyt a Xiphactnus-szal.

E kor tengerének kétségkívül a Xiphactnus lehetett a legvérengzőbb ragadozója.

A kifejletten 4,5 – 6 méteres átlagos testhosszúsággal rendelkező ragadozó minden nála kisebb tengeri állatot képes volt elejteni. Nem lehettek tőle biztonságban sem a rajhalak, sem pedig a cápák, és kisebb tengeri hüllők sem.

Semmi sem lehetett biztonságban tőle, ami kisebb volt e rendkívül falánk ragadozóhalnál Forrás: Walkingwith.Wiki

A Xiphactinus elképesztő falanksága miatt előfordult olyan eset is, amikor szabályosan torkán akadt a falat. Ezt az a rendkívül jó megtartású Xiphactinus fosszília bizonyítja , ami megőrizte e vérengző ragadozó utolsó zsákmányát, egy csaknem vele azonos hosszúságú hal kövületét. A mohó ragadozó végzetét ez a túlméretes zsákmány okozhatta, amely felsértette a Xiphactinus emésztőrendszerét, amit nem élt túl a falánk gyilkosa.

Ez a fosszília megőrizte a Xiphactinus utolsó prédáját is Forrás: Wkimedia Commons / American Museum of Natural History

A Xiphactinus zömében

a mai Észak-Amerikát kettéválasztó Niobara sekélytengerben terrorizálta a kortársait,

bár a 2003-ban Csehországban előkerült fosszília azt bizonyítja, hogy az európai selfterületeken is előfordulhatott csakúgy, mint Patagóniában. Minden idők egyik legfélelmetesebb csontos hala a dinoszauruszokkal és a tengeri hüllőkkel együtt tűnt le az élet színpadáról, 65,5 millió éve, a földtörténet egyik legnagyobb fajpusztulással járó K-T kihalási eseménye során.

(Forrás: Geology Page)