Marco Rossi: Azért is szeretem a magyarokat, mert rendkívül őszintén mutatják, ha boldogok
Bár az egész kontinens, sőt a teljes futballvilág a magyar válogatott teljesítményén ámuldozik, van valaki, akit biztosan nem lep meg a csapatunk teljesítménye. Az illető a sorsolás után azt posztolta ki Facebookra, hogy "könnyű csoportba" kerültünk, és lám, négy forduló után a magyarokkal kezdődik a halálcsoport tabellája.
"Be kell vallanom, hogy
az ötlet az unokaöcsémtől származott, aki segít az oldalaimat kezelni, de természetesen megbeszéltük, mielőtt kitette"
- mondta széles mosollyal Marco Rossi, aki maga is jót derült a nyilvánvaló viccen a Molcsapatnak.
A magyar csapat győzelem nélkül zárta a tavalyi Eb-t, de a teljesítménye a két döntetlennel is bravúrosnak volt mondható. Ezt fejelte meg idén Marco Rossi csapata azzal, hogy nemcsak oda-vissza legyőzte az Eb-döntős Angliát, de vezeti a Nemzetek Ligája A divíziójának legnehezebb csoportját. Elképesztő napokat él meg a magyar labdarúgás.
"Volt egy kis ideje leülepedni a dolgoknak, de
még én is csak próbálom feldolgozni, hogy a 6-3 óta először nyert Angliában a magyar válogatott, sőt 1928 óta a legsúlyosabb vereséget mértük az angolokra hazai pályán.
Fontos számomra, hogy történelmi rekordokat döntünk meg, de nem önmaguk miatt, hanem azért, amit jelentenek: hogy igenis képesek vagyunk ezekre a tettekre."
"Korábban mondták nekem kollégák, hogy a magyar játékosokkal az a baj, hogy nem tudnak futni. Az már szemre is látszott, hogy
a Nemzetek Ligájában legalább annyit, ha nem többet futottak a fiúk, mint a világklasszis ellenfelek, az pedig a statisztikákból derült ki, hogy minden ellenfelünknél többet sprinteltünk.
Szóval nemcsak tudnak, akarnak is futni a magyar válogatott játékosai."
Az olasz kapitány szokás szerint kiemelte a csapategység szerepét a jó teljesítményben, és a dicséreteket elhárítva a játékosait méltatta. "Én annyit tettem hozzá, hogy önbizalmat adtam nekik, mégis osztozom velük a közönség felénk áradó szeretetében" - tette hozzá nevetve Rossi, aki nem is tért ki a szeretethullám elől.
"Azért is szeretem a magyarokat, mert rendkívül őszintén mutatják, ha boldogok. Ma [csütörtökön] reggel a 6.15-ös géppel repültem Nápolyba, és hajnalban Ferihegyen egy nyugodt pillanatom nem volt,
számolatlanul osztogattam az autogrammokat és szelfiztem a hálás szurkolókkal. Még azt is elfelejtettem örömömben, hogy az angolok elleni meccs lefújása óta nagyjából öt órát aludtam."
Korábban is nyaggatták a kapitányt azzal a kérdéssel, hogy az eredmények vagy a csapatépítés-e a fontosabb a Nemzetek Ligájában. Most úgy fogalmazódott át a kérdés, hogy mi miatt boldogabb: azért, mert a csapata feltörölte a pályát Angliával, és négy gólt lőtt idegenben, vagy azért, mert oda-vissza abszolút megérdemelten verte meg az Eb-döntőst. Rossi elmerengett a kérdésen.
"A meccs előtt azt mondtam a játékosoknak,
most lehetőségük adódik beírni magukat a magyar futball történelmébe. Egy olyan aranykönyvbe kerülhetnek be, ami finoman fogalmazva sem üres, de egy ideje nem kerültek bele fontos bejegyzések.
Azt mondtam nekik: ha akarjátok, sikerülni fog!"
"Sokszor mondtam, hogy a futballban az eredmény a legfontosabb, és ezt a véleményemet tartom is. Ugyanakkor olyan ellenfelekkel találkozunk, amelyekkel szemben már közepes teljesítménnyel sincs esélyünk eredményt elérni, nemhogy rosszal. Ezért ezt a két dolgot most nem kell szétválasztani, mert a jó eredményekhez számunkra elengedhetetlen a jó teljesítmény."
A wolverhamptoni oktatófilm levetítése előtt szüksége volt a bátorításra a csapatnak, mert a rendkívül erős terhelés miatt (tíz nap alatt a negyedik meccsét játszotta Angliában a válogatott) félő volt, hogy a játékosaink elfogynak, illetve az erőnlétileg előttünk járó ellenfél felőröl. Erre jött a 0-4, ami minimum kapitányi magyarázatra szorul.
"Sokan csak a játékosokat és a kapitányt látják a válogatottból, ami nem fair azokkal a stábtagokkal szemben, akiknek elengedhetetlen szerepük van a teljesítményünkben.
Ezen a területen például a kiváló sport-fizioterapeutákat kell megemlíteni, akik a csapat mellett dolgoznak, az ő munkájuknak hála egyrészt pontosan tudtuk, ki milyen állapotban van fizikailag, másrészt a meccsre készen álltak a kulcsjátékosok. Nemcsak a futball csapatjáték, a válogatott felkészítése is csapatmunka" - szögezte le Rossi.
Miközben az angliai meccsről beszélgettek, a kapitány felvetette, hogy amilyen jó napot fogtak ki a mieink, annyira rosszat az angolok, de hozzátette, Gareth Southgate kapitány arra használja a Nemzetek Ligáját, hogy a téli világbajnokság előtt a kiegészítő embereket tesztelje. Legalábbis a kezdőjében.
Amikor már égett a ház, ellenfelünk elkezdte becserélni az Eb-döntős sztárjátékosait, így a lefújás pillanatában már egy olyan angol válogatott volt a pályán, amit nem túlzás a legerősebb csapatuknak nevezni"
- mondta Rossi, akit emlékeztettek rá, hogy neki a lefújás pillanatában öt NBI-es játékos (Dibusz, Fiola, Nagy Zsolt, Nego és Ádám Martin) volt a csapatában.
"Egy edző mindig arra a legbüszkébb, ha a játékosai a tudásuk felső határához közel teljesítenek, ez ugyanis azt jelenti, hogy jól érzik magukat a pályán, ismerik a posztjukat, tudják a szerepüket, de közben képesek csapatszinten gondolkodni. Ha ehhez még önbizalom és erőnlét is társul, akkor náluk jóval többre tartott futballisták ellen is eredményesek tudnak lenni, és persze velük együtt a csapatuk is."
Rossi edzőként már többször bizonyította, hogy nemcsak képes a játékosait csúcsra járatni, de jó szemmel választ fiatalokat, akiket rendkívül gyorsan és hatékonyan épít be a csapataiba. Erről tanúskodik a saját akadémiájára építő Honvéddal nyert magyar bajnoki címe, a sikeres dunaszerdahelyi időszak az utánpótlásból szívesen merítő DAC-nál és persze a magyar válogatott jelene is.
"Bízom a szememben, de nem szórom a meghívókat egyből, ha valakiben meglátok valamit. A mai edzők munkájának rendkívül fontos része az adatelemzés,
és amikor azt mondom, hogy a stábommal ötven játékost tartunk szemmel, az nem pusztán azt jelenti, hogy látjuk őket játszani, hanem azt is, hogy tudjuk, mennyit futnak, mennyit sprintelnek. Ezen a területen a stábból az elemzőink vannak nagy segítségemre. Abból az alapkövetelményből nem engedhetek, hogy csak a nemzetközi futballra fizikailag is kész játékosokat hívok be."
A mostani alapemberek közül Nagy Zsolt egyértelműen Rossi embere, de a tavalyi Eb-re még Schäfer András is csak a középpályásokat sújtó példátlan sérüléshullám miatt került be, sőt elsőre az is kockázatos lépésnek tűnt a kapitánytól, hogy Kádár Tamást Szalai Attilára cserélte a védelme bal oldalán. A játékosok alaposan meghálálták a bizalmat, Schäfer már topligában játszik, Szalai pedig hamarosan egy jó bajnokságból egy még jobba kerül. És ott van a Wolverhamptonban elképesztően nagyot játszó Ádám Martin esete is.
"Jó néhányszor megnéztem Martint, láttam, hogy vannak nemzetközi szintű készségei, de őszintén elmondtam neki, hogy bizonyos feltételeknek meg kell felelnie a meghívóhoz.
A gólkirály azzal bizonyította elhivatottságát, hogy keményen dolgozni kezdett, sokkal többet futott és jobban segítette a csapatjátékot a klubjában, és amikor csatlakozott hozzánk, az is kiderült, hogy közénk illik."
"Nagyon kedvelem Martint, igazi csapatember, de még mindig nem kész játékos. Jelenleg egy félórát tud játszani a válogatottban, de
várhatóan egy erősebb bajnokságba fog igazolni, ami fizikálisan még nagyobb fejlődést jelent majd a számára, és ennek reményeim szerint a válogatottnál is hasznát látjuk majd."
"Nincs semmiféle varázslat, sem titkos recept"
- lombozott le mindenkit a kapitány, amikor arról érdeklődtek, hogyan fordulhatott elő a mieinkkel, hogy három ilyen kemény meccsel a lábukban az utolsó, angliai meccsen játszottak a legjobban. A mieink nemcsak fizikailag állták a párharcokat, de fejben is végig ott voltak a pályán, a koncentrációnak hála még ilyen arányban is megérdemelten nyertek, hiszen nagyon kevés helyzetet engedtek az angoloknak, miközben ők szinte hibátlanul használták ki a helyzeteiket.
"Negyvenöt évet töltöttem el a futballban, jártam néhány öltözőben, és
kialakult a saját futballfilozófiám. Egy edző akkor tud sikeres lenni, ha a játékosai ugyanazt a filozófiát vallják, és ebből a szempontból rendkívül szerencsés kapitány vagyok,
mert a magyar válogatott összetartó csapatot alkot. Hallom a hangokat, olvasom a reakciókat néhány játékosommal kapcsolatban, de engem ezek semmiben nem befolyásolnak. A saját elveimet követem, ebből soha nem is fogok engedni" - zárta a gondolatait a kapitány.