Mindentudó teherautó - Csepel D344

Alig akad olyan magyar falu, amelyben ne lenne - udvar végén, hajdani téesz-majorban - néhány 344-es Csepel teherautó. A legtöbb ilyen kocsi bontóban végezte, a megmaradt honvédségi készlet végét mostanában szeletelik. Egy szépen felújított túlélőt Ocskay Zoltán próbált ki, a modell történetét Ács Tibor írta meg.

A 344-es fogalom. Ha nem kellett volna az EU-csatlakozás lendületében szigorítani a regulákon, még sokáig dolgoztatták volna őket erdészetek, fuvarosok. Így már csak a veteránoknak járó oltalomban és kedvezményekben bízhatunk, talán marad majd minden változatból hírmondó.

Ezt a kocsit öt éve vettem. A honvédségé volt valamikor, és nagyon romos állapotban került hozzám - mesélt kedvencéről Németh László. - A platója elkorhadt, szétrozsdásodott, a váltó elrepedt, az első és a hátsó híd romokban hevert, a motor csapágyas, a fülke lyukas volt. Egyetlen jó pontjaként az olcsó árat említhetem. Vehettem volna drágábbat, jobb állapotban, és akkor jobban járok. Mindegy. Új sárvédők készültek, kicseréltem az első hidat, a hátsó hidat, felújítottam a motort. Nem volt könnyű dolog, mert nincs saját műhelyem, aknám. Ezért a házunk előtt, az árok fölé állítottam, úgy szereltem. Néha esőben is dolgoztam, akkor a lábamat letakartam nejlonnal, hogy ne ázzon. Emlékszem, amikor ki akartam tisztítani a főtengely olajfuratát, beletört a fúró. Egy napig tartott, mire ki tudtam venni. Egyedül csináltam mindent, kivéve az elektromos bekötéseket és a lakatosmunka egy részét. A motort ki sem vettem, úgy fűztem be a dugattyúkat, tettem be az új csapágyakat.

Az alkatrészeket Törtelen, a honvédségi bontóban vásároltam. Ott vettem az eredeti irányjelzőt és már kisebb dolgokat is. A kék lámpát Vamser Jánostól, a 344-esek nagy szakértőjétől és gyűjtőjétől kaptam.

A sok helyen repedt, alumíniumból készült motorháztetőt Tóth János javította ki. Néhol hiányzott is belőle egy-egy darab, a díszlécek alatt a rozsda volt az úr. Neki valóban a kisujjában van a 344-es, mert 11 éven át ezeket újította fel a Mátyásföldi Afitban.

A legendás 3-as üzemegység a teljes felújítást végezte, a nagyjavított kocsik közül sok kikerült Vietnamba. - A felújítás során új sárvédőket, fellépőket, hűtőmaszkokat, oldallemezeket gyártottunk. Volt külön alvázműhely, ott húzatták, hévérrel csavarták az alvázakat. A hűtőt is felújítottuk, új platókat készített az asztalosműhely.

Cserélték az elektromos kábelköteget, a dinamót, önindítót felújították. Nemcsak a platósokkal foglalkoztunk, hoztak oda műhelykocsikat, lokátoros és más speciális változatokat is - mesélte Tóth János.