Nem nyugszik a gyerek - Alfa Romeo 159 SW 1.9 JTDm 16v

Kevés csodálatosabb dolog van az életben, mint a szerelem. Talán csak a beteljesült szerelem az. Kevés pusztítóbb dolog van az életben, mint a düh. Akár beteljesül, akár nem...

Mégis, forr a vérem! Nem lep meg, hogy - mint minden, ami igazán hat az emberre - a 159-es felborítja a belső békém! A szeretet, amit az autó kapcsán érzek, a birtoklási vágy, mely előtör belőlem, folyamatosan szembesül a tehetetlenséggel, amely csak kérdéseket szül.

Miért van az, hogy egy ilyen kiváló gyártó ilyen kevéssé elismert?

Miért van az, hogy mindenki lemondóan legyint, ha az Alfa minősége szóba kerül?

Miért van az, hogy mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, aki már pórul járt egy Alfával?

Ki az, aki ezt hirdette / hirdeti folyamatosan?

Ki akarja lerombolni a közöttünk élő olasz legendát?

Miért van az, hogy még én is - akinek volt már Alfája - agymosott tudattal szajkózom, hogy jó autó, de...

Elég! Mea Culpa! Kezdem is a rendrakást a saját házam táján. Töredelmesen bevallom, hogy az előítéletek és a téves eszmélés vezetett eddig. Beálltam a sorba, mert könnyebb volt meggyőznöm magam erről, sem mint vinni a lámpást az agymosott emberek sötét tömegében. Nos, igen, voltak nekem is gondjaim az autómmal, de sohasem voltak olyan boldog félóráim anno, nap mint nap, mikor jöttem és mentem a munkahelyemre.

Minden egyes találkozásunkkor büszke voltam rá és minden egyes kanyarban csalogatón dorombolt a fülembe. Gondok? Ugyan, higgyék el, naponta hallok és látok dühös embereket, akik a "megbízható" tömegautóik kapcsán magukból kikelve acsarkodnak. De ha nem látnék, akkor elég csak fellapozni a közelmúlt autós hírei közt a visszahívásokat, "biztonsági felülvizsgálatokat". Prémiumok, japánok, csillagosok, katonák. Bábszínház!

Nyugszik a gyerek

Nem valami ellen, hanem valami érdekében kívántam szólni. Tettem mindezt azért, mert maradt még bennem egy kevés szenvedély, és mert jó volt újra megérezni egy különleges autó különleges atmoszféráját.

A 159 SW nem hozza el a globalizációmentes világot, sőt még csak igazságosabb sem lesz tőle a Föld kirablóinak és leigázottainak viszonya. Sajnos nem hozza el azt a lelki békét sem, amit felborult értékrendű világunkban csak keresünk, keresünk, de sehol sem találunk.

A nálunk járt 159 Sportwagon a legmagasabb felszereltségű, Distinctive volt, közel 8,5 millió forintért olyan extrákkal, mint VDC menetstabilizáló, függöny- és térdlégzsák, kétzónás automata klíma, tempomat, 8 hangszórós CD-s rádió, 17-s kerekek, Alfatex kápitozás, például. A modell alapára valamivel 8 millió alatt van. Kapható kisebb, 8 szelepes, 120 lóerős dízellel (7,2 M), meg öthengeres, 2.4-es, 200 lovassal is (10 M). Mind-mind 6 sebességes manuális váltóval. A benzines kínálat 1.8-as, 140 lóerőssel indul 6,3 milliós bevezető áron, ehhez csak 5 fokozatú kézi váltó jár. Ellentétben a JTS-ekkel, a 160 lóerős 1.9-essel (7,6 M) és a 185-ös 2.2-essel (9,1 M). A csúcsverzió 3.2-es V6-os Q4 állandó összkerékhajtással, 260 lóval, majd' 12 milliós árcédulával.

A 159 SW fél órákat lop nekünk, cinkosan, kacsintón, munkába menet és jövet. Olyan fél órákat, melyek simogatóak és belsőségesek, végtelenül intimek.

Aki érti, az tudja, miről beszélek. Aki még nem, annak kívánom, hogy megtudja! Bravó, Alfa, bravó, Fiat!

Bertalan Gábor