Kapuzárás utáni pánik - a Renault Twingo emlékére

Magyarországon április végéig lehetett rendelni új Renault Twingót, amelynek gyártása hamarosan végleg leáll. Ezzel egy manapság már elképzelhetetlenül hosszú pályafutás ért véget az autóipar történetében, ugyanis a kis békaszemű autót 15 évvel ezelőtt mutatták be.

A Twingo ízig-vérig városi szaladgálóautó, így aki vérmes élményeket szeret begyűjteni a kormány mögött, az jobban teszi ha továbbböngészi a kínálatot. A teherautósan meredek szögben álló kormányon négyet is tekerhetünk ütközéstől-ütközésig, ami egyrészt azt jelenti, hogy nem túl közvetlen a Twini kanyarodás közben, cserébe viszont hihetetlenül kis helyen meg tud fordulni, ami egy belvárosi parkolóhely-vadászat közben nem utolsó szempont. Az ötsebességes váltó működésén érezni, hogy finom női kacsókhoz tervezték, a gyors, határozott, ne adj isten sportos rántásokat akadozással bünteti, csak szép lassan, nyugisan, hogy közben a kirakatokat is meg lehessen bámulni.

A váltó makacskodása egyébként azért is sajnálatos, mert a Cliokból is ismert 1,2 literes, 16 szelepes blokk kifejezetten szereti ha pörgetik, ráadásul meglepő dinamikával tudja rángatni a mindössze 850 kilós autót. Bizony, bizony, ha kiszámoljuk a 75 lovas Twingo súly/lóerő arányát egész kellemes érték jön ki, így sok gyanútlan autóstársunkat meg tudjuk viccelni a városi szlalomverseny során. Az autó egyedüli Achilles-pontja - sajnos szó szerint - a puhácska, billegős futómű, amely úgy megdönti az autót a tempósabb kanyarokban, hogy az egy életre elveszi az ember kedvét a száguldozástól, ráadásul a tesztautónkon feszülő 165-ös gumik is ijed nyikkanásokkal jelzik, hogy ők inkább kiszállnának a mókából.

Amilyen élvezetes és dinamikus a pörgős motor és a hozzá társított rövid fokozatkiosztás a városban, olyan pokoli tud lenni ugyanez országúton: 100 km/óra környékén már olyan érzése van az embernek, mintha egy porszívót kapcsoltak volna be az utastérben, amely a sebesség növekedésével együtt négyzetesen emeli a hangerőt. 130 km/órás tempónál már csak kiabálva lehet társalogni, illetőleg a rádiót is fel kell csavarni, bár ekkor olyan zajhatást érhetünk el, ami a káros határt súrolja.