Kétszázezer T Ford készleten

Tizenötmillió készült belőle, mégis a gyűjtők kedvence már jó ideje, és úgy tűnik, az érdeklődés nemhogy csökkenne iránta, inkább nő. Aki akar, vehet újszerűt, restaurálatlant, régen felújítottat vagy darabokban lévőt, nyitottat, csukottat, esetleg nyitható tetőst. Akármelyik mellett döntünk is, előbb azt gondoljuk végig, van-e elég önbizalmunk a vezetéséhez.

A tető felcsukásához jól jön egy utas segítsége, máskülönben megsokszorozódik a záráshoz szükséges idő

Frazer Sloan két éve vette az 1920-as autót Amerikában. Interneten talált rá a Model T Ford Club of America segítségével. Ez a nagyon hasznos honlap olyan részletes információkkal szolgál az érdeklődőknek, amelyekről sok más márka barátai csak álmodnak. Ha valaki az 1920. évben bekövetkezett műszaki fejlesztésekre kíváncsi, olyan részletekkel találkozik, mint hogy január 7-én az acélöntvény szívatógomb alumíniumöntvényre változott, vagy hogy június 30-ától gyártották a 16 colos kormánykereket.

A cikk a Veterán Autó és Motor 2006/12. számában jelent meg

Ezen az oldalon érdekes dolgokat lehet olvasni az egyes szerkezeti elemekről is, ha nem bánják, felidézem, amit a festésről olvastam. A szórópisztolyt csak a húszas évek elején kezdték alkalmazni a Ford-gyárban, korábban ecseteléssel és mártással vitték fel a festéket az alkatrészekre. A karosszéria esetében a tiszta felépítményre először egy alapozóréteg került, amelyet 1915-től a szórópisztolyok ősével, az atomizer nevű berendezéssel, nagy nyomású festékporlasztóval vittek fel. 24 órai száradás után a futószalagra tett karosszériát egyszerűen leöntötték festékkel (a pigmentet olaj, terpentin és hígító egészítette ki), majd ismét 24 óra száradás következett. A csöveken keresztül a karosszériára csurgatott festéket az alul lévő gyűjtőcsatorna felfogta, és újra felhasználták. A száradt karosszériát átcsiszolták, újabb festékréteget kapott, majd megint egy napot pihent. A befejező munkafolyamatban lakkozták a karosszériát, és vártak további 24 órát a száradásra. Mindebből világos, hogy a festés mennyire időigényes folyamat volt, és érthetővé válik, hogy 1913-tól miért használtak a T modellekhez csak egy színt, a feketét. 1916-ban napi 2000 Ford T készült, ez azt jelentette, hogy egy időben 8 ezer karosszériát kellett tárolni, és minden karosszériát négyszer szállítottak a festödébe. Kellemetlen tulajdonsága volt a fent ismertetett festési eljárásnak, hogy az anyag egyenetlenül helyezkedett el a karosszérián. A tetőn, illetve a felül lévő részeken vékony rétegben jelent meg, míg alul vastagra hízott, és sokáig ragadt. Emiatt aztán a húszas évek elején gyorsabban száradó festékeket kerestek, és elkezdték a hőkamra alkalmazását, amivel gyorsíthatták a száradást.

- Hosszas, félévi keresés után találtam rá erre az autóra - idézte fel a beszerzés körülményeit Frazer. - A vásárlás attól függ, hogy kinek mennyi ideje és pénze van. Amerikában, vagy közelebb, Angliában bőven van eladó T modell, lehet választani. Ha az ár nem akadály, érdemes jó állapotú kocsit venni. 3-4 ezer fontba kerül egy komplett autó, de az üzemképesekért 8-10 ezer fontot is elkérnek. Persze a régiek drágábbak, a rézhűtős változatok 18-20 ezer fontba kerülnek. Frazer arra is figyelmeztet minden jövőbeli T Ford-vásárlót, ellenőrizzék, hogy az évjárat stimmel-e, tehát az 1914-esnek mondott modellen 1914-es hűtő, kerekek vannak-e, mert ezeket az alkatrészeket az évek során cserélhették a tulajdonosok, ha nem jutottak hozzá a megfelelő elemhez, vagy ha igyekeztek modernizálni autójukat. Tipikus eset a motorcsere: az 1920 előtti, csak kurblival indítható motorokat előszeretettel váltották fel önindítós, újabb erőforrással. A motorszám mindig segít az évjárat meghatározásában, alvázszámot viszont ne keressünk, mert az nincs.

Ezeken a modelleken még nem volt vízpumpa, utólag vásároltak hozzá

A figyelmet érdemlő technikai problémák között kell említeni a féket, a kéziféket, de a hátsó híd és a féltengelyek is gyakran okoznak sok fejtörést az új tulajdonosnak. A jó hír, hogy egy T Fordhoz mindent meg lehet vásárolni, szinte mindent újonnan, de legrosszabb esetben használtan. A 15 millió autóból körülbelül 200 ezer megmaradt, így még vehetünk karosszériát, motort, futóműveket. Egy hikorifából készült új küllőért 4,25 dollárt kérnek, egy első agyért 35-öt, a hátsóért viszont 215 dollárt. A használt hengerfej homokfújva 60 dollárba kerül, ugyanez újragyártva, növelt kompresszióval és nagyobb hűtővízbefogadó-képességgel 360 dollár. Lehet vásárolni komplett favázas karosszériát, a képeinken látható Touring modellhez például 1210 dollárért, ajtók nélkül. Ajtóból meg, mint tudjuk, itt három kell.