A világ legrosszabb autói

Lamborghini, Ferrari, Aston Martin - ki hinné, hogy a világ legrosszabb autóit soroljuk. A Time magazin szerint legalábbis mindenképpen helyük van a valaha volt legrosszabb autók félszázas listáján, a T Ford, a Hummer és a Trabant mellett. A válogatás - természetesen - szubjektív, ráadásul az amerikaiak szempontjai szerint készült, de így is érdekes és tanulságos olvasmány. Kiemeltünk néhányat az ötven borzalom közül.

Fiat Multipla - 1998

A Fiat Multipla majdnem tökéletes családi autó, ám tervezői elkövették azt a hibát, hogy egyéniséget vittek a vonalaiba, amit a piac nem nézett jó szemmel 1999-es megjelenésekor, így hiába zengett himnuszokat a járgány praktikusságáról a szaksajtó, a potenciális vevők többsége csak fanyalgott a szélvédők tövébe helyezett lámpáktól és egészen elképesztő orrkiképzéstől.

Schumacherrel reklámozták egykor, de még az sem segített

Az olasz autógyár egészen 2004-ig húzta az eredeti koncepciót, ekkor döntöttek úgy, hogy szakítanak a lámpákkal teletűzdelt buborékformával és szépen belevasalták a Multiplát az utcaképbe. Az új Multipla külsejét a Stilóhoz igazították, bár az alapvető külső arányok megmaradtak, csakúgy, mint a hihetetlenül jól kihasználható beltér. Az autóban hat felnőtt fér be kényelmesen némi poggyász társaságában, de az ülések hajtogatásával, illetve kivételével tetszőlegesen lehet variálni a belteret.

Jaguar X-Type - 2001

A kilencvenes évek végére a Jaguar vezetése rájött, hogy kellene nekik egy olyan modell, ami felvehetné a versenyt az olyan konkurensekkel, mint az A4-es Audi, a 3-as BMW vagy a C-osztályos Mercedes. Mivel önálló fejlesztésre nem volt pénz, anyavállalatuk, a Ford raktáraiból szedtek össze az angolok legkisebb modelljükhöz az alkatrészeket. Így történhetett, hogy az X-Type a jól bevált Mondeo padlólemezére épült, de egy probléma még mindig maradt: a derék középkategóriás Ford fronthajtásos volt, amit a patinás brit márka ügyfelei nem fogadtak volna el egy Jaguartól. Így aztán megindult a fúrás-faragás Angliában, aminek az lett az eredménye, hogy az X-Type-ot megjelenésekor kizárólag összkerékhajtással lehetett megvenni. A sok Ford-alkatrész ellenére így sikerült elérni, hogy a típus gyártása kifejezetten drágává vált, ráadásul nem adhatták többért, mint amennyit a kétkerékhajtású konkurensekért kértek, így kész ráfizetés volt az X-Type. Ráadásul a megcélzott, fiatal vevőkör fintorogva fordult el az X-Type-tól, mert annak formája megszólalásig hasonlított az öreg angol utak kedvenc négykerekűjére, az XJ-re.

Így néz ki, ha egy Ford Mondeót átépítenek Jaguarnak

A lanyha eladások miatt végül be kellett mutatni az olcsó, elsőkerék-hajtású változatot is, amit dízelmotorral és a kombi karosszériával is meg lehetett vásárolni. Ennél jobban csak akkor tiportak volna bele a Jaguar-rajongók lelkivilágába, ha a kétütemű, tekerős ablakos haszonjármű változatát készítették volna el az X-Type-nak.

Pontiac Aztek - 2001

A minden idők legrondább autója címért is bátran versenybe szállhatna az egyik legelső crossover kategóriába tartozó autója, a Pontiac Aztek. Valószínűleg egy ötévesnél fiatalabb gyermek autórajzát vették kiinduló alapnak a formatervezők, amikor ezt a borzalmat elkövették. Az Aztek megpróbált szembeszállni a klasszikus autótervezés azon alaptételével, hogy a vásárlóknak az az autó tetszik, amiben egy kicsit magukra ismerhetnek. Nos, ebben az autóban még Quasimodo sem ismert volna magára, mert az Azteknak négy szeme, emeletes orra és szögletesen görbe háta volt. Eredetileg évi 75 ezer darab eladásával számolt a Pontiac, de már az első évben is csak 27 ezer talált gazdára, ráadásul ennek a mennyiségnek több mint a fele autókölcsönzőkhöz és a General Motors középvezetőihez került.

Csak remélni tudjuk, hogy a képen látható autó tervezője már börtönben van

A legironikusabb az egészben az, hogy a rút lemezek alatt egy egészen jól használható, tágas és megbízható szabadidő-autó rejtőzött, melynek vevőelégedettségi indexe a legmagasabb volt a kategóriában. A JD Power 2001-es felmérésén még a legmegnyerőbb SUV büszke címét is elnyerte, ráadásul a független szervezet ki is emelte, hogy az Aztek minden vizsgált témakörben a legmagasabb osztályzatot kapta tulajdonosaitól, kivéve azt, amelyikben a külsőről kellett nyilatkozniuk.

BMW 7-es sorozat (E65) - 2002

A BMW ebbe a típusba sűrített mindent, amit hetven év alatt az autógyártásról megtanult. És ez egyáltalán nem volt kevés. Egy tökéletesen megépített, szélvészgyors luxuslimuzin lett a végeredmény, melyben több volt az elektronika, mint a nyolcvanas években a houstoni NASA-központban. Mindössze két hibával kellett a tulajdonosoknak kibékülni. Az első és fontosabb az iDrive nevű fedélzeti információs rendszer. Ebben a forgatható és lenyomható, force feedback-es tárcsával vezérelt menürendszerben könnyebb eltévedni, mint szombat délben a budakalászi Cora parkolójában, ráadásul még a legegyszerűbb dolgok beállítása is súlyos másodpercekre vonja el a sofőr figyelmét az útról. Nem tudni, mennyi ráfutásos balesetet okozott eddig az iDrive, de az biztos, hogy a bálna 7-es megjelenésétől kezdve a konkurenseknél úgy adták ki a programozóknak a feladatot, hogy csak olyat ne tervezzetek, mint a BMW iDrive-ja. És láss csodát, a Mercedes COMAND rendszere és az Audi MMI-je egészen használhatóra sikeredett, és akkor még nem is beszéltünk a Lexus zseniális, érintőképernyős megoldásáról, ami a forgótárcsát is feleslegessé tette.

Az első Bangle-féle BMW igencsak megosztotta a márka rajongóit

A másik hiba az E65 megérthetetlen, felfoghatatlan és legkevésbé sem várt formaterve, melyért az akkoriban frissen kinevezett főtervező, Chris Bangle tehető felelőssé. Főleg a fura domborítással rendelkező csomagtartó váltott ki ellenérzést, de a kecsesség teljes hiányát is gyakran felrótták a 7-es BMW-nek. Nem véletlen, hogy a 2005-ös ráncfelvarráskor az iDrive egyszerűsítésére és a hátsó rész átrajzolására helyezték a hangsúlyt Münchenben.

Hummer H2 - 2003

A rossz időben megjelent rossz autó tipikus esete. Kevéssel a szeptember 11-ei merénylet után jelent meg ez az autó, melynek fogyasztását még a legnyugodtabb amerikai nyugdíjasok sem tudták 20 liter alá szorítani. Persze ki várt jobbat egy olyan szörnyetegtől, ami üresen is három tonnát nyom, hatliteres benzinmotorjának 322 lóerejét pedig egy ósdi, négyfokozatú automata váltó közvetíti az összes kerék felé. Naná, hogy senki. Az autó átlagfogyasztása annyira magas, hogy még a hazai forgalmazó is csak a tank térfogatát (121 l) és a várható hatótávolságot adja meg a típus adatlapján, ami szerintük nagyjából 500 kilométerre tehető. Magyarra lefordítva ez 24,2 literes átlagfogyasztást jelent, tehát körülbelül a négyszerese egy korszerű kisautóénak.

Még amerikai szemmel is sokat fogyaszt

Az Újvilágban viszont erre is találtak megoldást: mivel a belpiacos H2 megengedett össztömege meghaladja a 8500 fontot, ezért az ottani szabályozás szerint már a teherautók közé sorolandó, ami azt jelenti, hogy a H2 fogyasztása nem számít bele le a GM autók flottafogyasztásába. Sőt, emiatt a nagy fogyasztású autókat sújtó extra adó, az ún. "gas guzzler tax" sem vethető ki rá. A környezetvédőket viszont nem lehetett megtéveszteni az adatok manipulálásával, egy ízben ugyanis egy komplett Hummer-kereskedést gyújtottak fel Dél-Kaliforniában. Legalább húsz darab H2 lett a lángok martaléka, a maradékot pedig megrongálták, és rájuk írták festékszóróval: súlyosan környezetszennyező.