Lokomotív GP - Pontiac Grand Prix (1969)

A Pontiac Grand Prix történetében fordulópontot jelentett az 1969-es modellév. Bemutatjuk a sorozatot, és egy hazánkba került, teljesen felújított példányt is.

Világelső: szélvédőbe rejtett, 0,13 mm átmérőjű antenna az 1969-es GP-n
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A legnagyobb jóindulattal sem mondható, hogy a Chevrolet Corvette már 1953-as megjelenésekor fenekestül felforgatta volna az autóipart: az 1960-as modellig az éves darabszám nem érte el a tízezret. Ugyanakkor a fő versenytárs Ford látványos sikereket ért el az 1954-ben bemutatott Thunderbirddel. Noha a két autó ugyanakkora, 102 hüvelykes (2591 mm) tengelytávra épült, a Viharmadár mégis más volt, nem pusztán sportkocsi: kényelem és elegancia terén egy klasszissal riválisa előtt járt. Megszületett a "personal luxury car" kategória a sportkupé és luxusautó ötvözetéből.

A General Motors viszontválaszára egészen 1961 végéig kellett várni, ekkor jelent meg a Pontiac Grand Prix a márka középkategóriás modellje, a Catalina 3048 mm-es tengelytávú alapjain. Bár ebben a kategóriában a harmincezres darabszám nem mondható éppen rossznak egy újonc esetében, az igazi nagy dobás csak egy évvel később jött: a kisebb módosítások mellett igazi unikum volt a függőlegesen elhelyezett ikerfényszóró, amely évekre divatot teremtett Detroitban. Az eladás több mint duplájára ugrott, még a Thunderbirdét is sikerült túlszárnyalni - ettől kezdve viszont évekig tartó hanyatlás következett. Az autó csak nőtt-nőtt (elsősorban tömegében, mint hosszában), az eladás pedig folyamatosan csökkent. Az 1967-es modellévre egy nyitott változatot is piacra dobtak, és ekkor vezették be a hűtőrács mögé rejtett fényszórókat, amelyet később más Pontiac-típusok is átvettek. A hanyatlást azonban nem lehetett megállítani: az elhízott, nehézkes konstrukció egyre kevésbé vonzotta a vevőket.

A Grand Prix nem családi autó, mégsem kell nyomorogni a hátsó ülésen
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

1968-ban elérkezett az idő, hogy megfiatalítsák a sportosságot már csak típusjelzésében sugalló autót. A DeLorean-csapatnak - akárcsak néhány évvel korábban a GTO esetében - ezúttal is kemény harcot kellett vívnia a főnökség támogatásáért, de az eredmény végül fényesen igazolta őket. Az 1969-es modell ízig-vérig önálló típus volt: a teljesen új fejlesztésű karosszéria egyedi, 2997 mm-es tengelytávú platformra épült, a tömeg közel kétszáz kilogrammal csökkent, így a Grand Prix ismét méltó volt nevéhez. A Pontiacnél előszeretettel merítettek a néhai Duesenberg sikeréből: a kivitelek J, SJ (és később SSJ) elnevezését egy az egyben átvették a legendás márkától. Mindez nem üres reklámfogás volt, a V8-as erőforrásokat Amerika leghosszabb motorházába csomagolták, amelynek fedele a húszas-harmincas évek klasszikus vonalait követi. No persze a Duesenberg-érzés nélkül sem lett volna jellegtelen modell a Grand Prix: elég csak a hatalmas, ék alakú hűtőrácsra, a rejtett ablaktörlőkre, a BMW-t is megihlető Command Seat műszerfalra vagy a szélvédőbe rejtett rádióantennára gondolni. Nemhiába nevezték Gentlemen's Hot Rodnak.

A motorkínálat csaknem megegyezett az elődmodellével: alapesetben egy 350 lóerő teljesítményre képes 6555 cm3-es V8-as került a GP elejébe, ennek volt egy szegényített változata is. Utóbbi célközönségét illetően csak találgatni tudunk, talán a környezettudatos vásárlóknak szánták a mindössze 265 lóerős gépet - hiszen az izomautók korában a teljesítményt nem lefaragni, hanem inkább fokozni volt szokás. Ennek megfelelően felfelé egy 7014 cm3-es (428 köbhüvelykes) big block jelentette az alternatívát, 360, 370 és 390 lóerővel.

2003-ban, az e-bayen talált rá jelenlegi tulajdonosa a GP-re
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Hogy a tervezési és a marketingosztály receptje bevált, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az előző évihez képest több mint három és félszeresére, 112 486-ra ugrott a darabszám. Még édesebb íze volt az adatnak akkor, amikor a Thunderbird ötvenezrével együtt volt olvasható. Azt gondolhatnánk, hogy az új erőre kapott Grand Prix ezután évekig tartó szárnyalásba kezdett. Nem így volt: a siker hatására 1970-re megjelentek a házon belüli riválisok, a Chevrolet Monte Carlo és az Oldsmobile Cutlass Supreme, amelyek nagy diadallal végigvonultak a Grand Prix által kitaposott úton. A Pontiac mérnökei nem akartak változtatni a jól bevált recepten, így az 1970-es modellévre a GP csupán apró változtatásokon esett át: függőleges pálcázásúvá vált a hűtőrács, módosult az üléskárpit és plakett került az ajtók elé.

Az extrák listáját üléspaddal bővítették, a 428 köbhüvelykes motort 455-ösre cserélték, és bevetettek egy SSJ Hurst jelzésű csúcsváltozatot is. Mindez nem volt elég, hogy ellensúlyozza a konkurencia megjelenését: az eladás 40 százalékkal visszaesett. Egy évvel később újabb módosításokat eszközöltek: átalakították a farrészt és vele együtt a hátsó lámpát, a hűtőmaszkot ritkább rácsozatúra cserélték. A kocsi új ábrázatot is kapott: elhagyták az ikerfényszórókat, és új, a hűtőrácson keresztül, illetve az alatt futó első lökhárítót szereltek fel. A ráncfelvarrás nem hozott eredményt, az eladás tovább esett.

1972-re új sorozatot akartak bevezetni, ám a dolgozók sztrájkja ezt meghiúsította. A vállalat így kénytelen volt még egy évig továbbvinni a DeLorean-féle modellt új hűtőráccsal, módosított belső térrel és háromrészesre cserélt hátsó lámpával. A javuló gazdasági helyzetnek köszönhetően az előző évihez képest látványos eladás-növekedést tudtak produkálni, ám az 1969. évi mutatót nem tudták elérni. 1973-ra aztán egy teljesen új Grand Prix-t dobtak piacra, amely nagy darabszáma dacára beleszürkült a - Buick, az Oldsmobile és a Chevy által felduzzasztott - mezőnybe: az egykori királyt családtagjai taszították le a trónról.

Műszaki adatok
Motor. Hosszában beépített négyütemű, felülszelepelt, folyadékhűtéses V8-as, hengerenként két szelep. Furat 104,65 mm, löket 95,25 mm, összlökettérfogat 6555 cm3. Teljesítmény 350 LE.
Erőátvitel. Orrmotor, hátsókerékhajtás, háromfokozatú automatikus váltómű.
Futómű. Elöl független felfüggesztés tekercsrugókkal, hátul merev tengely tekercsrugókkal. Elöl tárcsa-, hátul dobfékek.
Méretek, tömeg. Hosszúság 5340 mm, szélesség 1900 mm, magasság 1327 mm. Tengelytáv 2997 mm, nyomtáv elöl-hátul 1524 mm. Szabad magasság 140 mm. Üzemanyagtartály 91 l. Menetkész tömeg (alapmodell) 1564 kg.
Menetteljesítmények. Fordulókör átmérője 14,1 m. Átlagos tüzelőanyag-fogyasztás 18 l / 100 km.

A cikk a Veterán Autó és Motor 2006/11-es számában jelent meg.