Akik hétvégén is busszal járnak - Volkswagen Transporter generációk

Volkswagen Transporter
Vágólapra másolva!
Ki mondta, hogy egy kisbuszt nem lehet rajongásig szeretni? Négy klasszikus Transporter és tulajdonosaik történetén keresztül ismerkedtünk a Volkswagen busz-jelenséggel. Megnéztük, mennyit változott hatvan év alatt a Typ 2, kiderítettük, hogyan bírták az elmúlt évtizedeket és mire használják ma a korabeli utcaképet meghatározó hannoveri furgonokat.
Vágólapra másolva!

A nyolcvanas évek luxusbusza - VW T3 Multivan (1988)

Fotó: Balogh Bence [origo]
Klasszikus felépítése megmaradt, de nagyot lépett előre a T3-as

Személyes kedvencem következik a Transporter-palettáról. Az ő korosztályába tartozom, ezért a T3-as áll legközelebb a szívemhez, meg is dobban mindig, amikor meglátok egyet, pláne, ha ilyen makulátlanul eredeti állapotban van, mint László Multivan-je. Nem csak az utólagos extrákat, hanem a barkácsolást is megúszta az elmúlt 23 év alatt, felújítva sem volt, az utolsó csavarig eredeti, ép és hiánytalan, csupán a fényezése kopott meg egy kicsit. Ilyen állapotban maradt meg egy német házaspár garázsában, akik valószínűleg egy kihagyhatatlan Sonderangebot keretén belül vették meg egy Polo helyett, mert hátul sosem ültek és összesen 65 ezer km-t sikerült az órába gyűjteniük két évtizeden át.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Sokkal kisebb helyet foglal a csomagtartó padlójával lefedett dízel farmotor

Tőlük került a T3-asok nagy rajongójához, Lászlóhoz, aki nagyon büszke szerzeményére és természetesen családtagként kezeli, bár rendszeresen használja utazásra és munkára, mint másik két T3-asát. Annak idején funkcionalitása és utolérhetetlen megbízhatósága miatt kedvelte meg a típust, végül menthetetlenül beleszeretett, ő háromnál abbahagyta a számolást. Lehet, hogy nem ez a legszebb szín, amire valaha Transportert fényeztek, de biztosan ez a legérdekesebb a korabeli Multivan-ek közül, például a kékkel ellentétben nem csak a kárpitok és néhány burkolat, hanem az összes belső anyag a barna különböző árnyalataiban készült, még a függönyök és az utastér lámpájának foglalata is.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Komfortos és minden jóval felszerelt a T3 Multivan vezetőfülkéje

A kockalámpájáról beazonosítható Multivan vérbeli, hétszemélyes utazóbusz elöl karfás ülésekkel, hátul ággyá alakítható üléssorral, felnyitható asztallal, pohártartókkal, kétkörös fűtéssel, fűthető tükrökkel és teljes zajszigeteléssel. A típus történetében erre a generációra költöttek a legtöbbet és ez volt a legnagyobb előrelépés, bár a farmotoros építés továbbra is megmaradt. László busza már vízhűtéses, ráadásul dízel, ötfokozatú váltóval, ezzel már a 130 km/órás utazótempó is tartható és a 6,5 literes fogyasztás sem csak álom.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Ággyá alakítható, szembefordított széksor, felhajtható asztal, pohártartó és fűtés odabent

Tulajdonosa szerint csak rendszeres használat vagy legalább egy hosszú nyaralás alatt lehet igazából megkedvelni, nekem most csak egy rövid próbaútra volt lehetőségem, mégis sikerült. Óriásit lépett előre a T3-as, nem csak a motorja vesz el sokkal kisebb helyet a csomagtartóból, de a vezetőülésben is több jut minden irányból. Teljesen más világba csöppen, aki felül az első kerék tetejére. A nyolcvanas évek az a fordulópont, amikor az autók alapvetően olyanná váltak, ahogy most ismerjük őket.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Mindennapi használatra is alkalmas a komfortos, erős és takarékos T3-as

Szinte minden fontosabb extra létezett és a korabeli típusokat már közel olyan kényelmes vezetni, mint a maiakat. Ilyen a Transporter is, a léghűtéses bokszernél a dízel sem hangosabb, minden kezelőszerv a kezünk alá dolgozik, a kormány talán már túlságosan is könnyű, ahogy az egész kisbusz is az, biztonságosnak számító karosszériája ellenére az egyetlen, ami hamisítatlan nyolcvanassá teszi, az a ma már szinte ismeretlen könnyedség, és a legendás elpusztíthatatlanság. Az utolsó klasszikus építésű busz egy egész fejezet zárt le a cég történetében.

Kempingbusz saját kezűleg - VW T4 Transporter (1998)

Fotó: Balogh Bence [origo]
Először kapott orrmotort, ezért megnyúlt a T4-es orra

A transporteres életérzés egyik legjobb példája Roland családi kempingautója, melyet maga alakított át egy dobozos kivitelből. Mire a T4-es megjelent, már sikerült megvalósítani az orrmotoros felépítést, bár nem fordul olyan megrendítően, mint korábban, legalább nem foglalja el a motor a rakteret és a hatalmas hátsó ajtón át szabadon pakolható. A T4-esből olyan sok variáció létezett, mint korábban soha, az egyik nagy újítás az egyszerre munkás- és utazóbusznak is használható kivitel, melyet jelenlegi tulajdonosának, Rolandnak esze ágában sincs a hétköznapokon nyúzni, inkább egy szellemes megoldással guruló nyaralóvá alakította.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Teherautónak született, de már vérbeli személyautó ez a T4-es

Szerencsésen vásárolta a 2,4 literes, öthengeres szívó dízellel szerelt fehér kisteherautót egy gondos gazdától és feleségével együtt nekilátott, hogy saját ízlésére szabja. Leültette és a gyári méretnél nagyobb könnyűfém felniket csavarozott rá. A fém oldalfalat puha textilburkolattal vonta be, majd egy háromszemélyes franciaágyat alakított ki a raktérben, amely ugyanolyan magas, mint a síkba dönthető hátsó üléssor. Hogy ne vesszen el teljesen a raktér, az ágy alatt tároló-rekeszeket alakított ki, a fekvőfelület közepe pedig kiszedhető, így félkör alakban padként használható.

Fotó: Balogh Bence [origo]
A raktérbe egy háromszemélyes, galériával kiegészített franciaágy, extra burkolat és TV került

Leghátra egy "galéria" került, melyen a második gyerkőc kényelmesen alhat, így a család kötöttségek nélkül indulhat kikapcsolódni bármerre a világban. Még kempingbe való elektromos csatlakozó is van benne, a falra szerelt lapos tévét pedig külön akkumulátorról is lehet nézni. A gyerekek annyira szeretik a kisbuszt, hogy nyáron rendszeresen kint sátoroznak benne a kertben. Roland a T4-esnél már csak feleségét szereti jobban, így azért sem haragszik, ha parkolás közben véletlenül egy horpadás keletkezik a szépen karbantartott fehér dobozon.

Minden tudás egy helyen - VW T5 Multivan (2011)

Fotó: Balogh Bence [origo]
Nagy, kényelmes, erős és jól vezethető a legújabb modell

Hatvan év alatt ide jutott a Transporter, nyújtott tengelytávú, ezüstmetál tesztautónk mindent tud, amit csak az ötödik generáció tudhat. Élvezetes vezethetősége és általános minősége túlmutat egy furgonon, gyakorlatilag bármilyen igényt képes lefedni, amire csak egy kisbusz vagy éppen egy kisteherautó alkalmas lehet. Ha végignézünk az egész családon, láthatjuk, hogy minden évtizedben igyekezett aktuális maradni, ami sikerült is, így mára jobb lett, mint valaha.

Fotó: Balogh Bence [origo]
A Transporter minden modellváltásnál megnőtt, de ez kívülről alig látszik

Mégis azért jár a legnagyobb elismerés, mert a Transporter valóban megdolgozott a jó híréért, mindegyik generációjához ragaszkodnak a lelkes rajongók, és azoknak sem kell sűrűn új kollega után nézniük, akik nem kímélik munkaeszközüket. Tartósságára nem kell jobb bizonyíték, mint az országban futó számtalan T3-as, melyből például Horvátországban is ötpercenként szembe jön egy. Bízom benne, hogy nem csupán tudásában őrzi meg a "Tranyó" ezt a szép hagyományt.

Aki szeretne személyesen is találkozni az elhivatott tulajdonosokkal és mind az öt generációval, megtalálja őket szeptember 17-én és 18-án Szentendrén, a Pap-szigeten megrendezett II. Transporter találkozón.