Tényleg sosem kop’ el? - Opel Astra H 1.6 használtteszt

A magyar használtautó-piac egyik slágere az Opel Astra: amellett, hogy újonnan évről évre rengeteget helyeztek forgalomba nálunk, tavaly első félévben 2656 darabot hoztak külföldről használtan, vagyis a legnépszerűbb importmodell volt. Kipróbáltunk egy fehér, ötajtós, 1,6-os benzines példányt, ami nagyon hasonló a rendőrautó-konfigurációhoz, de ez nem hatósági volt, hanem egy cég flottájában dolgozott. Elmondjuk azt is, hogy mire kell figyelnie annak, aki ezt a típust szemelte ki magának.

Utólagos extraként tempomat és tolatóradar

A kipróbált autó balesetektől is mentes, bár pár eleme volt már fényezve. Megvásárlása után az utcán parkolva lehorzsolták a vezetőajtót és a bal sárvédőt, sőt, a bal tükröt is letörték. Utóbbi szinte kizárólag gyári alkatrésszel pótolható, ami viszont drága. Ebben az Astrában az 1,6-os motor miatt széria az ESP, ezenfelül bőrkormány, gyári CD-s rádió, manuális klíma, elektromos első ablakok, 4 légzsák, távirányítós központi zár, elektromos és fűtött tükrök alkotják a főbb felszereltségi elemeket.

Újonnan beszerelt extra volt a Bluetooth-kihangosító, ez azóta is hibátlanul működik. Egy ideje már gyári tempomat is van benne, melyhez csupán a bajuszkapcsolót kellett kicserélni és a komfortelektronikában aktiválni a funkciót. Szintén aktiválva lett a rejtett szervizmenü, ami

a középső kijelzőn számos szenzor adatait képes megjeleníteni.

Ugyancsak utólagos, ám nagyon hasznos a hátsó tolatóradar, amely sokat segít a szűk helyeken való manőverezéskor.

Noha korábban is az előírásoknak megfelelően szervizelték, a megvásárlása óta nem csak az olaj- és szűrőcserékre kellett költeni. Az 1,6-os XER-motor vezérműszíjával együtt a változó szelepvezérlést működtető úgynevezett okoskerekeket, és a hozzájuk tartozó szolenoid szelepeket is célszerű volt kicserélni (ez az 1,8-asra is igaz). Nem olcsó mulatság, viszont típushiba, hogy egy idő után kerregő, zakatoló hang jelzi a motortérből a csere szükségességét, amihez újra szét kellene szedni a vezérlést.

Kényes pontjaira ügyelve megbízhatóan fut

Sajnos szintén típushiba az olajhűtő tömítésének tönkremenetele. Ekkor az olaj részben átszivárog a hűtővízbe és kicsapódik a kiegyenlítő tartályban. Ha láthatóan koszos, foltos a belseje, akkor ott már csak a csere segít. Maga a tömítés és az olajhűtő amúgy nem drága, viszont ilyenkor át kell mosni a hűtőrendszert, cserélni a hűtővizet, az olajat és akár a tartályt is.

A motor másik érzékeny alkatrésze a termosztát háza, a műanyag borítás egy idő után nem tolerálja a forró motor közelségét és deformálódik.

Ekkor elkezdi ereszteni a hűtővizet, ami ha elfogy, nagy bajt okozhat.

Ebben az autóban már volt cserélve a ház, az utángyártott alkatrész nagyjából két évet bírt, a cikk írásakor ismét szivárgás lépett fel, a megoldás várhatóan egy gyári elem lesz. Szintén csak a gyári alkatrész hozott megoldást a tolatólámpa kapcsoló és a lambaszonda cseréje esetében is.

Említést érdemel még az akkumulátor, amely egyetlen éjszaka alatt elhalálozott, de a még gyári telep bőven kiszolgálta az idejét. Mivel a H Astrában még nincs start-stop, így elég olcsón került bele egy jó minőségű új akku. A kopó alkatrészek listájához az első fékek komplett cseréje írható fel, viszont a tartós futóműben a rossz utak dacára sem kellett nyúlni semmihez. Nyomokban sincsenek gyanús foltok a karosszérián, rozsdamentes a padlólemez és a gyári kipufogó is jó állapotban van.

Átlagos a helykínálat, és a menetteljesítmény is

A tesztautóban a már említett A16XER kódú, tehát Euro 5-ös, 115 lóerős, 1,6-os négyhengeres dolgozik. Klasszikus szívómotorhoz illően pörgetni kell a teljesítményért, de egy-két személlyel elég dinamikusan mozog. Fogyasztása nagyban függ a használat módjától, városi rövid utakon, télen akár 11 litert is benyel, viszont országúton, hosszabb távon akár 6-6,5 literrel is megelégszik. A kipróbált fehér Astra az Ecotec-motorgenerációk rossz hírét megcáfolva egyáltalán nem eszik olajat.

Futóműve kicsit lágyabb a német gyártmányokban megszokottól, fékjei viszont igen jók, a négy tárcsa határozottan lassítja az autót. Kormányzása sem tartogat meglepetéseket, igaz, szórakozást sem. Vezetési élményben a kortárs Focusok többet nyújtottak nála, ugyanakkor jól kombinálja a komfortot és a kiszámítható menettulajdonságokat. Lötyögős, kapcsoláskor olykor szoruló, hátramenetnél pedig megreccsenő váltókarja is gyenge pont, az utód Astra J-ben sokat javítottak rajta.

Átlagosnak mondható a helykínálata: elöl magasak is elférnek, de ilyenkor hátul megszűnik a lábtér,

e téren érezhetően jobbak a nyújtott tengelytávú változatok.

Eleve érdemes a sok csomaggal járóknak a kombit választani, mert az ötajtós csomagtérnyílása szűk, és magas a küszöb is. Az ergonómia alapjaiban jó, de csak egyetlen pohártartó van a középkonzol végén, valamint a mobilunkat sincs hova letenni. Érdekesség az szekvenciális bajuszkapcsoló, melyek kezelése némi megszokást igényel.

Néhány dologra azért nem árt ügyelni

Ha használtan keresünk H Astrát, a kínálat idehaza rendkívül bőséges, úgyhogy az exrendőrségi autókat érdemes elkerülni, miként a külföldről karambolosan behozottakból így-úgy összeépített példányokat is. Lehetőleg a Classic-szériára, de legalábbis a facelift (tehát 2007) utáni gyártásúakra érdemes vadászni, ekkortól sok apróbb hibát már javítottak. Motor tekintetében a legjobb választás a tesztautóban is lévő 1,6-os benzines, akár az egyszerűbbik, XEP-kódú Twinport változatban is.

Hiába csábító az 1,4-es láncos vezérlése, ugyanis épp ez lehet az egyik kényes pontja, és a szerény teljesítmény sem szól mellette.

Dízel esetében a japán 1,7-es a legkevésbé problémás,

itt viszont van kettőstömegű lendkerék, ami nem egy olcsó mulatság. A váltókkal sem árt vigyázni, a robotizált Easytronic vezérlőegysége és a kuplungja nem örökéletű (a „bólogatós" kapcsolások sem örömteliek), de az M32 jelű hatfokozatú kéziváltó csapágyai is zsebbe nyúlós javítást okoznak.

Ezekkel szemben az automatáknál csak az olajcserére kell figyelni. Figyelmet érdemel még a toronycsapágy, mert a motortérben lévő gumifedél átengedheti a vizet, amitől berohad, zörögni kezd, majd végül kiszakad a helyéről, ezt véletlenül se várjuk meg. Belül néhány elektronikai hiba tud kellemetlenséget okozni, a kormányoszlopban lévő CIM modul, a rádió és a belső keringtetés motorja a problémák forrása.

Összegzés:

Ajánlható-e mindezek fényében a H Astra, mint használtautó? A válasz mindenképp igen, mert bár itt sem ússzuk meg a típushibákat, azok nem drasztikusak, mint például a VW Golfnál a TSI-k nyűgjei. Erősségei közé tartozik a karosszéria, az utastér és a futómű strapabírása, a jó biztonság és bőséges kínálat,

ráadásul alkatrészt sem bonyolult hozzá találni, bontottan is.

Cserébe akadós váltót, átlagos vezetési élményt nyújt, vizuálisan sem tűnik ki az utca tömegéből (kivéve a GTC-t és a Twintopot), ügyelni kell a motorjaira. Sosem kop' el, ahogy a régi Opel szlogen tartja? De, csak a tulajon is múlik, milyen későn.