Az utóbbi időben megszoktuk a BMW-től, hogy az autóneveik csak laza kapcsolatot ápolnak a valósággal, de ez eddig főleg a motorváltozatokra volt igaz. Ma egy 118i-t nem 1,8-as négyhengeres motor hajt, hanem egy 1,5-ös háromhengeres, az 530i-ben már nem háromliteres sorhatos van, hanem csak egy kétliteres, négyhengeres turbó, és az M550d orrában sem ötliteres V8-as dízelt találunk, hanem egy háromliteres, négyturbóst. Rendben van, ezt már megszoktuk, de az aktuális tesztautónk, a 220d Gran Coupé esetében az a fura, hogy
épp a motormegjelölés stimmel (kétliteres dízel), és a többi rész sántít.
Menjünk sorban. Hivatalosan a 2-es sorozatba tartozik, pedig műszakilag a ferdehátú 1-essel ápol szoros rokonságot, nem a lassan kifutófélben lévő 2-es kupéval és kabrióval. Ugyanazt a padlólemezt kapja, mint az 1-es, ezért a legtöbb változat elöl hajt (kivéve az erősebbek, amelyek összkerékhajtással is elérhetőek), míg a még mindig kapható régi 2-es kupé hosszában hordja a motorját és hátul kapar. Sőt, már azt is tudjuk, hogy a jövőre érkező utódja is megmarad hátsókerék-meghajtásúnak, ezért érdekes kérdés, hogy milyen alapra épül majd.
Folytassuk a név elemzését a Gran szóval, ami a nagy méretre utal, holott a 2-es Gran Coupé a legkisebb négyajtós a BMW választékában, a 3-asnál például 18 centivel rövidebb. Végül maradt a Coupé szó, ami 2004, az első Mercedes CLS megjelenése óta már nem a sportos kétajtósokat jelenti az autógyárak szótárában, hanem csak azt, hogy lapos a teteje valaminek, legyen az két-, három-, négy-, vagy ötajtós kocsi. Ezen a téren még a BMW kínálatán belül sem egységes a megközelítés, hiszen a 2-es és a 8-as Gran Coupé klasszikus négyajtós, míg a 4-es Gran Coupé ötajtós, vagyis a hátsó szélvédője is felnyílik.
Jelen pillanatban a 2-es Gran Coupé egyetlen igazi ellenfele a Mercedes CLA, Észak-Amerikában ezek a modellek jelentik a belépő szintet a BMW-hez és a Mercedeshez, mert ott a ferdehátú 1-est és az A-osztályt nem forgalmazzák. A CLA letisztult eleganciájához képest a 2-es Gran Coupé megjelenése kevésbé egységes és harmonikus; élőben
kissé esetlennek és magasnak látszik,
pedig egy lifestyle négyajtós kupénál pont az ellenkezőjére szoktak törekedni a formatervezők.
Olyan az orra a túlméretezett fényszóróktól és veséktől, mintha egy nagyobb autóhoz készült volna, pedig valójában az 1-esére hasonlít. Csak akkor derült ki számomra, hogy szemből nem teljesen egyforma a két kompakt BMW, amikor az importőr udvarán egymás mellett álltak. Talán oldalnézetből mutat a legjobban a Gran Coupé, az erősen emelkedő övvonal a lapos, elnyújtott tetővel és a kurta farral jó kombinációt alkot, bár a tömpe orr és az előretolt kabin nem éppen tipikus BMW-s jegyek.
Hátulnézetből is vannak problémáim a dizájnnal: ahelyett, hogy a 3-as tiszta és logikus vonalait másolták volna le, inkább a kevésbé sikerült X4 és X6 farkiképzését próbálták átültetni egy sokkal rövidebb, keskenyebb és alacsonyabb autóra.
Valahogy a nagy akarásban túlbonyolították a hátulját,
az elnyújtott csíklámpák például olyan nagyok lettek, hogy nem fért be közéjük a rendszám, ami sokat ront az összhatáson.
Érdekes belegondolni, hogy ez a 4,52 méter hosszú 2-es kívülről
szinte pontosan akkora, mint 15 éve a 3-as (E90),
de a tengelytávja 9 centivel rövidebb, ennek ellenére mégsem kisebb belül, sőt, megkockáztatom, hogy valamivel tágasabb is. Ez annak köszönhető, hogy az E90-essel ellentétben keresztben hordja a motorját, ami mindig kedvez a helykínálatnak. Elöl-hátul elegendő a lábtér kompakt autó viszonylatban, de a kupés tetővonal miatt a hátsó ajtónyílás és a hátsó fejtér egyaránt kicsi. 180 centinél magasabbaknak hátul súrolni fogja a haját a tetőkárpit, mert 4 centivel van alacsonyabban, mint az 1-esben. Igaz, egy centivel így is több helyet ad, mint a CLA.
A 430 literes csomagtartó 50 literre múlja felül az 1-esét, a 16 centivel hosszabb CLA-étól viszont elmarad 30 literrel.
Mivel a hátsó szélvédő nem nyílik
a fedéllel, nagyon kis nyíláson át lehet bepakolni, a 40/20/40 arányban osztott hátsó ülések lehajtásával viszont hosszú és sík raktér jön létre.
Éles ellentétben áll az első ajtók csukódásának kellemetlen, fémes hangja a belső minőségérzettel, amely a kiváló anyagok és a gondos kidolgozás miatt méltó a prémiummárkáktól elvárt szinthez. Az 1-esből érkezett műszerfal a vezető felé döntött középkonzollal jelzi, hogy ebben a kocsiban a ki a legfontosabb személy,
az alacsony üléspozíció majdnem olyan sportos, mint a hátsókerekes 2-esben,
de abban 12 mm-rel még lejjebb lehet engedni a vezetőülést. Ahogy minden BMW-ben, a feláras M sportkormány karimája itt is komikusan vastag, viszont a kormány széles tartományban állítható minden irányban, amitől jól beállítható a vezetői helyzet.
Most, amikor lassan már minden gyártó teljesen száműzi a fizikai kapcsolókat a műszerfalairól, nagyra értékelendő, hogy
a BMW-belsők még mindig rengeteg gombot tartalmaznak,
és a klíma is külön vezérlőpanellel rendelkezik, tehát nem az érintőképernyő menüjében kell keresni. Még arra sincs szükség, hogy a többi funkcióhoz a remek felbontású, tűéles képű központi kijelzőt tapogassuk, ugyanis a forgótárcsás kontollerrel és a mellé tett közvetlen funkciógombokkal gyorsabban és kényelmesebben lehet az iDrive 7.0 menüjében barangolni.
Meglepő, de az alapverzióban nincs digitális műszerfal, ahhoz meg kell vásárolni a Professional Live Cockpit csomagot, amelyhez kapunk még nagyobb, 10,25 colos központi kijelzőt, widgetekkel, navigációval és személyre szabható profilokkal. Kár, hogy ezen szett 692 ezer forintos árába az okostelefon-integráció, a vezeték nélküli telefontöltés és a szórakoztató gesztusvezérlés nem fért bele, azért még külön 115, 135, illetve 101 ezer forintot számláz le a BMW. A kompakt kategóriában nem általános a head up display, de a 2-es Gran Coupéhoz rendelhető 320 ezer forintért, a 9,2 colos kivetítő az egyik legjobb, amit ma kapni lehet.
A cikk nem ért véget. Kattintson a második oldalra, ha kíváncsi, milyen vezetni a négyajtós 2-est!