Hadüzenetnek szánta a BMW a 2-es Gran Coupét

BMW 220d teszt

Elöl hajt és dízelmotorja van, mégis jót lehet autózni a legkisebb négyajtós BMW-vel, csak ne a 3-ashoz akarjuk hasonlítani, hanem inkább az egyetlen igazi konkurenséhez, a Mercedes CLA-hoz.

Milyen vezetni?

Egyelőre három benzines és dízelmotorral kapható a 2-es Gran Coupé: a háromhengeres benzines (218i) 140 lóerős, a négyhengeres (220i) 178 lóerős, a háromhengeres dízel (216d) 116 lóerős, a kétliteres benzines (M235i xDrive) 306 lóerős, a tesztautóban pedig az erősebb dízel, a 190 lóerős 220d dolgozott.

Ez a motor még a nagy 5-öst is elfogadható dinamizmussal mozgatja,

a jóval könnyebb (de azért így is 1,5 tonnás) 2-es Gran Coupé pedig szinte szárnyakat kap tőle, amit a 7,5 másodperces gyorsulás és a 235 km/h-s végsebesség is jelez.

Jól dolgozik össze a négyhengeres dízellel a szériában adott nyolcfokozatú automata váltóval, utóbbit érezhetően arra hangolták, hogy gyorsan minél magasabb fokozatba kapcsoljon a fogyasztáscsökkentés érdekében, de arra mindig ügyel, hogy a fordulatszám ne essen be a turbólyukba. Gyorsan és finoman történnek a kapcsolások, bár egy padlógáznál kétségkívül többet gondolkodik ez az Aisin, mint a nagyobb, hosszmotoros BMW-k kiváló ZF-je. Vegyes használatban is

könnyen 6 liter alatt tartható a fogyasztás,

nekem az együtt töltött hét végén 5,9 litert írt ki a fedélzeti számítógép, mindenféle hibrid hókuszpókusz nélkül.

Inkább utazóautó, mint sportos kupé

Amíg nem akarunk túl sportosan közlekedni a 2-es Gran Coupéval, addig egészen jól imitálja a nagyobb BMW-k menettulajdonságait. A keret nélküli ablakok ellenére is csekély a szélzaj, de ugyanez elmondható a gördülési zajról és a motorhangról is.

Közvetlen és pontos a kormányzás, és valamivel kevesebb erő kell hozzá, mint az 1-esnél.

A hátul is független futómű úgy tud kellemesen feszes lenni, hogy rossz úton sem rázza szét a roppant merevnek érződő kasztnit. Érdekes, hogy ez a 220d Gran Coupé az 1 centivel ültetett M sportfutóművel és a 18 colos felnikkel is kellemesebben rugózott, mint a tavasszal vezetett, normál futóműves 118i 17-es kerekeken. Ennek az a magyarázata, hogy az amerikai piac igényei miatt a négyajtóst lágyabbra hangolják, mint a ferdehátút.

Ha viszont tényleg sportosan akarunk közlekedni a 2-es Gran Coupéval, képességeinek 80 százalékán, vagy afölött, akkor az összeszedettség némileg csökken, és egyértelművé válnak a tömegautós technika hátrányai. Pedig

a BMW több trükköt is bevetett,

hogy a menetdinamikai szempontból előnytelenebb fronthajtású konfiguráció fő hátrányát, az alulkormányzottságot palástolja. Például az i3-asból átvett spéci kipörgésgátló (ARB) nem a menetstabilizálóra, hanem közvetlenül a motorvezérlésre van bekötve, ezért háromszor gyorsabban és finomabban reagál az első kerekek kipörgésére, ráadásul kanyarban az ívbelső kerekeit enyhén meg is fékezi a 2-es, amivel szintén csökken az orrtolási hajlama.

De kitekert kormánnyal, erős gázadásnál semmi sem tudja eltitkolni azt a tényt, hogy itt bizony

400 Nm cibálja az első kerekeket,

mert támad némi hajtási befolyás a kormányon, és villogni kezd a menetstabilizáló visszajelzője. Akit ez zavar, megveheti a 220d-t a 640 ezer forintos xDrive összkerékhajtással is, de azzel sem lesz olyan virtuóz a kanyarokban, mint az alig drágább 320d.

Árak, összegzés

Egy négyajtós kupénak általában két fő feladata van: hogy jól nézzen ki, és, hogy jó legyen vezetni. Nos, a BMW 2-es Gran Coupé egyikben sem képes átlag feletti teljesítményre, viszont igényesen kivitelezett belseje, jól átgondolt, könnyen használható iDrive rendszere, makulátlan minősége, erős és takarékos dízelmotorja és magas fokú menetkomfortja miatt mégis

kiváló utazóautó, csak hátra ne ültessünk égimeszelőket.

És ami meglepő, hogy még csak nem is különösebben drága, ugyanis manapság 11,64 millió forint egy 190 lóerős, automataváltós dízel prémium kupéért nem nagy pénz, az azonos motorú 1-es is csak alig egymillióval olcsóbb. A Mercedes árlistáján a szintén 190 lóerős CLA 220d sorában 13,9 milliós összeg szerepel, ami viszont irreálisan sok.

A 2,26 milliós különbségből már tisztességesen fel lehet extrázni a BMW-t,

bár tehetnek vele bármit, sosem lesz olyan elegáns, mint a Kecskeméten gyártott konkurense.