Nem a svájci fogorvos autója, de két BKV-bérlet áráért adták - Ford Fiesta 1.1 használtteszt

2020.02.18. 18:54

Kipróbáltunk egy lassan 30 éves, de mindennapi használatban lévő Ford Fiestát. Hajszálon múlt, hogy igen alacsony futásteljesítménnyel bontóban végezze, végül aztán két BKV-bérlet áráért új gazdához került, és máig szolgál. Vajon meghálálta a bizalmat?

Használtautó-vásárlás esetén az emberek gyakran hajlamosak a svájci fogorvos nemdohányzó feleségének garázsban tartott, templomba járó autóját keresni. Az alábbi, 1990-ben forgalomba helyezett Ford Fiesta nem ilyen, de a realitások talaján maradva elég közel került a fenti ideához, és illusztrálja, hogy a csillagok szerencsés együttállása esetén nem kell félni az öreg autóktól.

A jármű a szó szoros értelmében vett bontószökevény: az első tulajdonosa 28 éven át használta, de az emberek millióit világszerte SUV-kba üldöző derékfájdalmak őt is elérték, ezért fájó szívvel, de úgy döntött, hogy egy magasabb építésű, új autóra vált, a Fiesta így a garázsból az utcára került, lejárt műszakival eléggé kilátástalan helyzetben.

A forma alapján le sem tagadhatná a gyártási évet, bár még 1997-ben is lehetett ilyet kapni. Vonalvezetése az A Corsánál kissé lágyabb, de a Peugeot 205-ös arányai talán jobbak voltak. Galériához kattintson a képre!Fotó: Polyák Attila - Origo

A szerencséje az volt, hogy az első gazdája még az utolsó pillanatokban is felelősséget érzett iránta, ezért nem adta le a bontóban, inkább egy új tulajdonosra ruházta, néhány BKV-bérletnek megfelelő, jelképes összegért. Erről sokat elmond, hogy a szerkesztőségünkben gyorsan vicc is született az autóról, amit, ha megtankolnak, kétszer akkorára nő az értéke.

Ez persze, pénzügyi és eszmei értelemben sem sportszerű megállapítás: az ilyenkor elmaradhatatlan adminisztrációs költségek (eredetiségvizsgálat, műszaki vizsga, az elveszett törzskönyv pótlása, útvonalengedélyek), valamint a vizsga előtti kopóalkatrészek elmaradhatatlan cseréje és az olajcserék révén az ügylet körülbelül 200 ezer forintból állt meg.  

A beltér kifejezetten tágas, elöl is és hátul is akad hely, négyen gond nélkül tudnak utazni a Fiestában, rakodóhelyből is van elég, viszont a formák szögletesekFotó: Polyák Attila - Origo

Jogosan felmerül a kérdés, hogy miért vesz meg valaki egy akkoriban 28 éves autót? A Fiesta jelenlegi tulajdonosa is elmerengett azon, hogy felvállaljon-e egy ilyen, sokat látott járművet, de a mérsékelt anyagi kockázat, némi atyai ráhatás, az autó korához képest meggyőző állapota és az órában lévő 39 500 kilométer elég volt ahhoz, hogy egy kezdődő lakásfelújítás 0. lépésének tekintse ezt a beruházást.

A projekt azonban így is kalandos volt, hiszen a futásteljesítmény leírva hiába ígéretes, a korszak Fordjaiban csak ötjegyű a kilométeróra,

és az adásvétel még néhány héttel azelőtt történt, hogy elindult a járműadatok online lekérdezését biztosító állami szolgáltatás. Így aztán el kellett hinni, hogy a 39 500 csak 139 500, de az autó akkori állapota és a platformon később leellenőrzött adatok alapján hitelesnek tűnt a történet, hogy az autó elsősorban a közeli telekre, meg évente néhány alkalommal nyaralni járt.

Lakatost nehéz volt találni

Az autó új gazdáját kifejezetten lelkesítette, hogy akadtak hibái a Fiestának, így kevésbé tartott a „túl szép, hogy igaz legyen” helyzettől. Kisebb horpadások és karcolások voltak a lemezeken, de látványos rohadást nem lehetett felfedezni, bár az alvázon az eladó elmondása szerint volt már egy lyuk, ami a vizsgát nem befolyásolta.

Praktikus lenne egy-egy műanyag csík a rányitások ellen (magasabb felszereltségeknél járt is), és városban kedvezőbb az ötajtós változat: könnyebb bejutni vagy pakolni hátra, szűk parkolóban nyitáskor kisebb az ajtó helyigényeFotó: Polyák Attila - Origo

Ezt, és a kerékjáratoknál kezdődő problémákat az új tulajdonos kijavíttatta, már amikor sikerült olyan lakatost találni, aki baráti alapon hajlandó volt egyáltalán foglalkozni egy ilyen, „régi technológiával” készült kocsival. A festésre még a cikkünk írásáig nem került sor, mert az első árajánlat 140 ezer forintról szólt.

Nem voltak gyári állapotúak a zárak, és az illesztésnél kissé látni a csomagtérajtó feszegetésének nyomait is, miután néhány évvel ezelőtt megpróbálták ellopni az autóból a rádiót. Ez nem sikerült, de a gyári egység szintén kissé megsínylette az akciót, így nem volt kérdéses a csere egy korszaktól idegen, de praktikusabb, levehető előlapos fejegységre. Ennél sokkal fontosabb, hogy meglepetésre nem volt jobboldali visszapillantó tükör az autón, mint kiderült, ez nem a közlekedés feltétele, ez a Fiesta pedig annyira alapszintű felszereltségű, hogy még ez és a szivargyújtó is hiányzott belőle.

A két érdemi extra: hátsó ködlámpa és ablakfűtés. Valamikor CD-rádió került a régi magnó helyéreFotó: Polyák Attila - Origo

Noha a kényelemérzetet kissé befolyásolja, használtautónál, főleg ilyen korban kifejezetten megnyugtató egy ilyen, puritán konfiguráció,

hiszen jelentősen lecsökkenti az apró, de bosszantó, és rendszerint körülményesen vagy drágán javítható hibalehetőségek számát. Nincsenek fényezett lökhárítók, kilincsek, motoros tükrök, elektromos ablakemelők, központi zár; ezek azonban mellőzhető extrák, ha arra használják az autót, amire való: városba, az agglomerációba és kisebb távok megtételére.

A szerelője szerint ha van benne olaj, a világból kimegy. Bemutatásakor nem volt túl korszerű az elődből átvett 1,1-es OHV-motor, befecskendezéssel és katalizátorral tették szalonképesséFotó: Polyák Attila - Origo

Annál is inkább, mert bár a nagy autóalkatrész-láncoknál még mindig kapható hozzá alkatrész, a bontókban már nem mindig ilyen jó a helyzet. Egy kifejezetten Fordokra specializálódott telepen egyszerűen azt mondták, „már régen kiskanalat csináltak ezekből”, pedig kicsit körülnézve látni még futó példányokat az utcákon.

Nagyjobb javítást már lehet, hogy nehéz lenne megszervezni, és természetesen gazdaságilag nem is lenne indokolt, a szóban forgó példány megbízhatóságának köszönhetően viszont az új gazdája nem is nagyon aggódik emiatt. Két év alatt 26 ezer kilométert futott a Fiesta, mindössze egyszer kellett vontatni egy jeladó hibája miatt, közvetlenül a vizsga kapcsán megejtett nagyszerviz után.

A gondtalan közlekedés egyik feltétele, hogy az első tulajdonos után a második is úgy áll az üzemeltetéshez, hogy a szükséges karbantartások és beruházások árát jellemzően nem hasonlítja össze az autó aktuális értékével. 

A téli gumi ugyanannyiba került rá, mint egy új autóra (bár a 13 colos felnire szerelt 155/70-es nem drága), a 10 000 km-es periódusnál gyakrabban elvégzett olajcsere szintén evidens, és a „még nem rossz, de nemsokára már foglalkozni kellene vele” állapotú futóműszilentek cseréje hiába filléres, az ezzel járó futóműállítás óradíja is szabott. Nem hiába, van igazság a mondásban, hogy az tartson használt autót, aki az újat is megengedhetné magának.

Lassú, de elegendő

Ennyi év után karbantartás ide vagy oda, de szép a Fiesta megbízhatósága, ettől függetlenül nem mindenkinek való egy ilyen autó. Természetes, hogy akadnak esztétikai hibái, hézagos műanyag elemek az utastérben, megnyúlt motorháztető bowden, látványosan málló párnázás az ülésekben és nyikorgó ablaktekerők, de ezek a használat során nem igazán ütik meg az ingerküszöböt.

Nem nehéz megtölteni a Fiesta csomagtartóját, ezért gyakran le kell hajtani a hátsó ülést, sajnos csak egyben lehetFotó: Polyák Attila - Origo

Az már inkább, hogy az autó természetesen nem rendelkezik napjaink korszerű biztonsági vívmányaival: nincs ABS, légzsákok, fejlett gyalogosvédelem vagy ISOFIX-rendszer, és az sem mindig megnyugtató, hogy bár az 1,1 literes motor az 55 lóerőhöz képest egészen fürgévé teszi az autót, a Fiesta önsúlya akkor is csak 790 kg a másfél-kéttonnás monstrumok között. Ez, és

a manapság már nem igazán versenyképes menetdinamika belátásra neveli a vezetőt.

Általában negatív értelemben szokás emlegetni, de van abban valami, hogy az autó a saját képére formálja a sofőrjét. A Fiesta taktikus, megfontolt közlekedésre ösztönöz, egyszerűen azért, mert ezzel a motorral már nem elég gyors ahhoz, hogy tartsa a lépést az autók többségével.

A helyzet a lámpáknál teljesen egyértelmű, a gyorsulás még a pontosan működő, ötsebességes váltó ütemes kapcsolgatásával is borítékolható vert helyzeteket eredményez, utána viszont gyors a felismerés, hogy városi forgalomban általában teljesen felesleges sietni, mert a Fiestával is gond nélkül oda lehet érni a következő lámpához.

Manapság azt mondanánk, hogy kopogós műanyagok és nem túl minőségi az anyaghasználat, viszont tartós. Csak a jobban felszerelt Fiesták kaptak szervokormányt, de nem vészes a hiányaFotó: Polyák Attila - Origo

Könnyen megszokható a komótosabb ritmus, és egyfajta nyugalmat is hoz, bár ez nem hasonlítható egy Toyotában érezhető zenhez, már csak azért sem, mert az érzés elmúlik, amikor országúton előzni kellene. Ahhoz nagy türelem és önuralom kell, de általában már a kamionok is tartják a Fiestának is tetsző 80-90 km/h-s sebességet, így ez sem igazi probléma.

Mindezek kedvező következménye, hogy praktikusan lehetetlen gyorshajtást összehozni az autóval, a fogyasztás tervezhető 6 liter benzinnel, a karburátoros motor a szerelő szerint elnyűhetetlen, ha van benne olaj (viszont csak E5-ös benzin tankolható bele), a kopó alkatrészek és a biztosítás olcsó, értékvesztés lényegében nincs, így

a Fiesta üzemeltetése alig kerül többe, mint a teljes árú tömegközlekedés használata. 

1989-ben vadonatúj fejlesztésként mutatkozott be a Fiesta III. generációja. Készült belőle Courier áruszállító és fürge XR2i, illetve ma aranyáron mért RS Turbo csúcsmodell is, de nálunk a mezítlábas változatok hódítottakFotó: Polyák Attila - Origo

A cél pedig ez volt, amikor a mostani tulajdonos átvette a tisztességben megöregedett Fiestát, ami ugyan nem a svájci fogorvos feleségének templomba járós autója, de a használati értékét tekintve mégis telitalálatnak bizonyult ahhoz, hogy eljusson A-ból az általában nem túl távoli B-be.

A klímavészhelyzet korszakában persze nehéz azt mondani, hogy ilyen autók üzemeltetése társadalmi szinten kívánatos lenne, bár a másik oldalon felmerül, hogy a Fiesta életciklusa alatt más akár 4-5 autót is forgalomba helyeztethet (aminek a gyártása is nyersanyag- és energiaigényes). Egy megbízható tulajdonostól származó, gondosan fenntartott használtautó viszont még öreg korában is képes lehet kiszolgálni hétköznapi igényeket, ha bizonyos esetekben az elvárások, és nem a karbantartás terén adjuk lejjebb.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK