Tinédzserként is újszerű, de megkérik az árát - Ford Fiesta 1.25 (2006) használtteszt

A korosabb kisautók között is lehet még újszerűt találni, ennek viszont a használtpiacon is megkérik az árát. Mindez nem véletlen, hiszen az egyszerű technika jóval olcsóbban fenntartható, mint például egy középkategóriás, jó eséllyel dízel típus. Kipróbáltunk egy több mint 15 éves, a kínálat zöméhez hasonlóan szívómotoros Ford Fiestát, ami még mindig makulátlan, és az újkori hiányosságai ma már előnyére válnak.

Másodszor fordul elő, hogy olyan használt Fiestával találkozunk, ami korához képest meglepően keveset futott és még mindig rendkívül jó állapotnak örvend. A sokáig egygazdás, 1990-es Mk3-as után ezúttal egy hasonlóan jó sorsú ötödik generációs példányt próbáltunk ki, ami másfél évtized után is szinte szalonállapotú, és mindössze 75 ezer kilométert tett meg.

A korabeli VW Polóhoz vagy a nemrég használtautó-bemutónkban szereplő Opel Corsa C-hez hasonlóan ez a kisautók egyik legnépszerűbb típusa, méghozzá viszonylag nagy múlttal, hiszen 1976 óta megszakítás nélkül gyártják, jelenleg már a hetedik generációjánál tart. A cikkünk apropóját adó autó gazdája is egy második generációs Fiestát cserélt le a mostanira, ami jól megmutatja, hogy egy jól sikerült gyártmány évtizedes márkahűséget eredményezhet.

Ehhez jó konstrukció, jó konfiguráció és gondos fenntartás szükséges, ebben az esetben mindegyik adott: a Fiestának ez a szériája alapvetően megbízható autó hírében áll,

az 1,25 literes, szíjas vezérlésű és 16 szelepes Sigma-motor pedig hidegen és melegen is szépen jár,

várhatóan a kilométerek gyarapodásával sem ijesztgeti majd a tulajdonosát váratlan és költséges meghibásodásokkal.

Ennek a típusnak ez az egyik alapmotorja, olcsóbban csak az 1,3-as, 8 szelepes, vezérműláncos Zetec-Rocam kivitelt kínálták (60 vagy 70 lóerővel). Ennek megfelelően a szóban forgó példánynak is viszonylag szerény a felszereltsége, de manuális klíma, CD-rádió és elektromos ablakemelő azért jutott bele az extralistáról, ezektől eltekintve viszont egy sallangoktól mentes városi kisautó.

A menetdinamika az 1,1 tonnás tömeghez járó 75 lóerőből adódóan nem hozza lázba az embert, városi közlekedésre természetesen megfelelő, de nem igazán csábít arra, hogy a helyváltoztatáson kívül bármire is gondoljunk ezzel a motorral kapcsolatban - örömautózásra a 150 lóerős ST sportváltozat szolgált. A váltókar rövid úton jár, de a kapcsolási érzet nem az igazi, különösen a hátramenetnél akadozós.

Ilyen korban a kevés extra csökkenti a hibalehetőségek számát, ahogy a benzinmotorok választása is: ebből a Fiestából az 1,25 literes mellett 1,3-as, 1,4-es, 1,6-os és a már említett kétliteres (ST) benzinest is lehet találni. Közkedvelt az 1,4-es, 80 lóerős Sigma motorváltozat, ami már lendületesebben mozgatja a kisautót,

viszont egyiknek sem erénye a fogyasztás: a kipróbált 1,25-ös átlagban 7 liternyi benzint kér 100 kilométerre,

sőt, az autó elsődleges vadászterületén, városban ennél feljebb is kúszhat a mutató. A fogyasztás mellett kedvezőtlen a 40 literes üzemanyagtank is, a gyakorlatban teli tankkal 500 kilométer körüli hatótávval lehet számolni, vagyis egy Budapest-Adria utazás egy tankkal már határeset.

Annak idején a modellváltás pont a 2008-as gazdasági világválság előtt volt esedékes, ez egybeesett a hazai dízelmániával is, az alacsony fogyasztás ígérete sok Fiestára vágyó vevőt terelt az 1,4-es 8 szelepes, illetve az 1,6-os 16 szelepes TDCi-motorok felé, amelyek a PSA-val közösen készültek. Ezekkel már több gond volt és az autó alap koncepciójához sem illettek, hiszen a dízelek elsősorban hosszabb távra ajánlottak, az pedig a Fiestának nem igazi erőssége.

Jó a beltér, de elég puritán

Az autóra ránézve rögtön átjön, hogy bár a „B-szegmens” tagja, inkább a Focus kistestvére, mintsem az akkori Ka bátyja-nővére, ami a méretekből és az akkori dizájnirányzatból is érződik. Jó hír, hogy négy átlagos testalkatú felnőtt elfér a Fiestában akár közepesen hosszú utakon is.

A vezetőülés párnázása a kategórián belül egészen rendben van, de Recaro-színvonalra azért nem szabad számítani: gyenge az oldaltartás, ami még éles kanyarok nélkül is, akár autópályázás esetén is fészkelődéshez vezet. Négy embernek elegendő csomag is nehezen fér el a 284 literes raktérben, ám a Fiesta a többi méretéhez hasonlóan e téren is többet nyújt például az Opel Corsánál. A viszonylagos tágasság a be- és kiszállásnál is érződik, még az ötajtósból is kényelmesebb ez a mozdulat a Corsához képest, ami a vásárlókör egy részének döntő szempont lehet.

A műszerfal a mai megoldásokat ismerve már ingerszegény, de egy 15 éves autóhoz képest rendkívül jó állapotú. A Corsa formái talán szebbek voltak újkorában, de a Fiesta még a korabeli Opelnél is tartósabb, nem vált le az ajtókárpit (mert alig van), nem foszlott el a váltószoknya (hiszen gumiból készült), bár az ajtók szigetelései és egyes műanyag elemek ragasztásai el szoktak engedni. Itt ezt még nem lehet tapasztalni, magasabb sebességnél viszont nagy a zaj, ez azonban nem meglepő egy ilyen árkategóriájú autó esetében.

A Fiestából a kortársaihoz és főleg az újabb autókhoz képest jól ki lehet látni,

a tükröknek van ugyan némi holtterük, de a Corsa-C belseje a szélvédő dőlésszöge és a vaskos A oszlop miatt sokkal inkább bunkerszerű, itt ezt nem tapasztalni. Biztonsági felszerelések terén az autó kora átlagát hozza, ötből négy csillagot kapott az Euro NCAP 2002-es töréstesztjén, a gyalogosvédelemre pedig kettőt.

Nem kér sokat, ha vigyáznak rá

Ilyen korú autók esetében nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a gyártási specifikáció mellett már állapotot is vásárol az új tulajdonos, nincs ez másként a Fiesta esetében sem. A használtautós hirdetési oldalakon általában 200 ezer kilométeres futásteljesítmény felettieket (vagy rosszabb esetben visszatekert órásokat) kínálnak, de a cikkben szereplő példány is mutatja, hogy lehet találni nagy ritkán és akkor is főleg csak boltba járásra befogott példányokat is.

A hibalehetőségek elkerülése érdekében ilyen korban már a benzinesek ajánlottak, a láncos motorokban a vezérlés tartós, a szíjasoknál pedig a csere nem óriási költség, csak el ne feledkezzünk róla. Általánosságban elmondható, hogy olcsón karbantartható a Fiesta, ha a korábbi tulajdonosa sem hanyagolta el.

Persze a rossz útviszonyokból és a típus jellegzetességéből adódóan a futóműalkatrészek cseréjére az átlagosnál gyakrabban lehet szükség, akad példa rugótörésre is, de a korabeli német DEKRA-felmérésekben is elismerték megbízhatóságát. Cikkünk alanya azonban egyszer már mentésre szorult az üzemanyagszint-jelző meghibásodása miatt, és 75 ezer kilométernél kuplungcserére volt szükség.

A rozsdásodás nem jellemző a facelift utáni változatokra, amennyiben ez mégis megjelenik, töréskárra lehet gyanakodni. Ugyanakkor a széria korai példányain megjelenhet itt-ott a korrózió (ajtók alja, sárvédők, fékcsövek), és ezeknél olykor rossz volt a fényszórók magasságállítása, máskor pedig a gyorsan kiégő izzókkal akadtak gondok.

Az utastérben sokszor rakoncátlankodott az ötajtósok hátsó gyerekzárja és előfordulhatott zaj a középkonzoltól (ez az általunk kipróbált autóban inkább hátulról származott), ugyanakkor a modellfrissítés után is érték panaszok a pontatlan illesztések és szeszélyes elektronikai felszereltségek miatt. Főleg a gyártási ciklus második felétől jellemző inkább a zörgő futómű, viszont egyébként a típus a főbb elemek, köztük a motor és a sebességváltó tekintetében igen megbízható.

Szervizköltségek terén a Fiesta ideális esetben nem riogatja a gazdáját, ezt a kissé magas fogyasztás és az autó használtpiaci ára ellensúlyozza. A Ford modellje kétéves csúszással jelent meg a Corsa-C-hez képest, egy kicsivel nagyobb és egy szerintünk kicsivel jobb is a villámos népautónál, ez tükröződik az árakban is, bár még így sem olyan drága, mint a népszerű Toyota Yaris vagy a tágas Honda Jazz.

Jobban felszerelt, 1,4-es és 1,6-os motorokkal szerelt modellfrissítés utáni Fiesták akár 1 millió forint fölötti árakról is indulhatnak, ami 15 éves autók esetében sokakat elriaszt, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a piac általános áremelkedését sem. Ha egy igazolt előéletű és jó állapotban lévő autót sikerül találni, az még ennyi idősen is sokáig megbízható útitárs lehet.

Külön a Ford-kínálat mellett szól, hogy Fusion típusnév alatt emelt hasmagasságú, kissé SUV-szerű (pontosabban MPV) karosszériaváltozatban is gyártották 2002 és 2012 között. Ez a középkorú és idősebb vásárlók számára hasznos lehet a könnyebb ki- és beszállás miatt, még akkor is, ha a testvérmodell formája már nem annyira harmonikus, mint a jó arányokkal büszkélkedő Fiesta.