"Rá vannak itt eléggé feszülve az életre"

A három érettségiző korú srác Liverpoolban dolgozik. Szeretik a munkájukat, tele vannak reménnyel, de azért ha tehetnék, inkább otthon csinálnák ugyanezt, ott azonban köztudomásúan nem ugyanolyanok a lehetőségek. Itt ugyan kicsit merevebb az élet, viszont minden működik és jól is keresnek. Focisták, a Liverpoolban.

Nyilván elég sokat kerestek, főleg a korotokhoz képest. Mit lehet itt kezdeni a pénzzel? Mire költötök?
Németh Krisztián: Szoktuk mondogatni egymásnak, hogy mekkora mázlisták vagyunk, a mi korunkban azért nem szoktak ennyit keresni. A lakás az elég drága, de a nagy részét a pénznek félretesszük.
Gulácsi Péter: Így, hogy családnál lakom, nekem azt a klub fizeti, úgyhogy én arra sem költök.

Otthon a focit elég bunkó hangulat veszi körül, a klubokban is, a szurkolói oldalon is. Itt ez milyen?
Németh Krisztián: Tisztelet, az jut eszembe. Az egész foci a tiszteletről szól. Nincs az a kurvaanyázás, mint otthon, a pályán se meg egyébként se. Teljesen más. A klubban is mindenki tudja a dolgát és el is végzi.
Gulácsi Péter: A tartalékmeccseken, ahol mi játszunk, többen vannak mint otthon egy NB1-es meccsen, és a tévé is közvetíti. Kedden játszunk a Manchesterrel, azon állítólag tízezren lesznek. És ha valami elrontasz, a szurkolók nem azt ordítják, hogy takarodj, hanem legfeljebb felhördülnek, aztán bíztatnak, hogy legközelebb ne rontsd el.

A játék mennyiben más?
Németh Krisztián: Otthon legfeljebb a rangadókon, mondjuk egy MTK-Debrecenen van néha olyan iram, mint itt a tartalékban és ott sem végig. Nem is annyira a gyorsaságról van szó, inkább arról, hogy itt az a játék, hogy támadsz, elveszted a labdát aztán visszatámadsz amíg újra meg nem szerzed, megállás nélkül. Egy az egyben nem olyan nagy a különbség, azokban a pillanatokban Kuttor mellett sem könnyebb elmenni, mégis teljesen más.
Gulácsi Péter: Kapusként az marha nagy különbség, hogy a csatárok belövik a helyzeteket. Ha már odakerülnek, nem nagyon lehet védeni. Reina (a Liverpool nagycsapatának spanyol kapusa) meg tud fogni mondjuk negyven százalékot a kapura menő lövésekből, de a második, meg a harmadik kapus már csak harmincat. Szögleteknél megölnek, meg egyébként is úgy jönnek rád, hogy örülsz, hogy túléled. Az elején alig tudtam követni a játékot, annyival több dolog történik.

Azt elmondja valaki, hogy jók voltatok vagy nem?
Gulácsi Péter: Nem, azt érezni kell. A menedzserednek elmondják, ha idejön és kérdezi, hogy elégedettek-e veled, hogy megy a játék, de nekünk nem beszélnek erről, se ha jól csináltunk valamit, se ha rosszul. Annyit érzek, hogy a kapusedző kicsit kiemeltebben foglalkozik velem. Az edzések még rövidebbek is mint otthon, viszont minden elő van készítve, az összes gyakorlathoz előre ki vannak rakva a cuccok, nincs semmi holtidő és így sokkal kevésbé unalmas. Otthon két gyakorlat között azt mondják, hogy most kicsit lazítsatok vagy fussatok, amíg előkészítjük a következőt, felrakjuk a bólyákat. Itt figyelnek arra, hogy maradjon benned egy kis hiányérzet, amikor lejössz az edzésről, sokszor van, hogy úgy érzem, hogy bírnám még, jó lenne tovább játszani. Az is furcsa, hogy taktika az nincs. Az edzéseken begyakoroljuk amit kell, aztán a meccs előtt már csak annyi van, hogy elmondják a kezdőcsapatot aztán menjünk ki és nyerjük meg.

A tartalékcsapatban lehettek nagyjából huszonöten. Ebből négy-ötnél többen valószínűleg nem fognak sokat a felnőttben játszani. Fel vagytok készülve erre?
Németh Krisztián: Nyilván nem lesz jó érzés, ha nem jön össze. De a Liverpool után ami nekünk visszalépés, az másnak elérhetetlen ugrás otthonról. Innen olyan rossz helyre már nem kerülhetünk.
Gulácsi Péter: Persze. A Liverpoolnak a világon egyszerre egy ember állhat a kapujában és bár én most már az átlagosnál esélyesebb vagyok erre, de azért még nem vagyok ott. Ha a három kapus közül egy sérült, akkor már most is a felnőttel edzek. Talán ősszel felkerülhetek harmadik kapusnak, de az sem dráma ha nem. De az se lenne rossz, ha kölcsönadnának egy kicsit erősödni előtte, bár első osztályú csapatnak nem adnak kölcsön, talán másodosztály, de inkább a harmadik a valószínű.

A legszívesebben hol játszanátok később? Melyiket választanátok: kezdő egy középcsapatban vagy kiegészítő ember egy élcsapatban?
Simon András: Inkább játszani akarnék. A három nagy bajnokság valamelyikében, egy nem kieső csapatban. Ez a minimum, akkor már jó. A leginkább Olaszországban.
Németh Krisztián: Nekem Spanyolország jobban bejön.
Gulácsi Péter: Én a legjobban itt Angliában szeretnék. És lehetőleg sokáig egy helyen, lehorgonyozva, stabilan kezdőként. Inkább lennék hét-nyolc évig egy középcsapat stabil kapusa ahol tisztelnek, megbíznak bennem, fontos vagyok, mint benne lenni ebben az állandó jövés-menésben, akár nagyobb csapatoknál is. 28-29 évesen már lehet, hogy második kapusnak is elmennék valamelyik nagyhoz.

Az, hogy a Liverpoolban játszotok jár valami speciális előnnyel vagy hátránnyal a városban?
Németh Krisztián: Több mindent lehet így elintézni, de nem nagy dolgokat. A boltban már tudják, hogy itt játszom és akkor arról lehet beszélgetni meg mosolyognak. De itt ha megismernek az utcán, akkor sem szólítanak meg. Csak néznek, de az meg jó érzés.
Gulácsi Péter: Múltkor láttuk, hogy Mascherano (a Liverpool nagycsapatának argentin játékosa) a családjával vacsorázik egy étteremben. Látszott, hogy mindenki észreveszi és megismeri, de senki nem ment oda hozzá, nem zaklatták, hanem hagyták nyugodtan enni. Ez is a tisztelet jele.