Az se jó, ha túlzottan boldogok vagyunk

Amerikai pszichológusok szerint a boldogságnak is van rossz oldala, ezért nem kellene túlságosan idealizálni. Aki mindenáron törekszik rá, hogy boldog legyen, az gyakran éppen ettől válik végül boldogtalanná - vélik a kutatók.

June Gruber, a Yale Egyetem kutatója és kollégái a Perspectives on Psychological Science című pszichológiai szaklapban megjelent összefoglaló közleményben példákkal illusztrálják, hogy a boldogságnak nem minden típusa és foka egyformán jó, és van, amikor a boldogság túlzott hajszolása miatt érzi magát valaki rosszul.

A boldogság elérésére vonatkozóan számtalan könyv ontja a tanácsokat. Ezek közt vannak megszívlelendők is, például hogy minden nap szakítsunk arra időt, hogy végiggondoljuk, mi miatt vagyunk boldogok vagy hálásak, vagy hogy keressük azokat a szituációkat, amelyek jó eséllyel boldoggá tesznek.

Ám ha mindezt azzal az elvárással tesszük, hogy boldoggá kell tenniük minket, az csalódáshoz és kudarcélményhez vezethet - figyelmeztetnek a kutatók. A cikk egyik szerzője, Iris Mauss és kollégái például egy korábbi vizsgálatukban azt találták, hogy azok az emberek, akik a boldogság fontosságát sulykoló újságcikket olvastak egy boldog film megnézése előtt, rosszabbul érezték magukat a film után, mint azok, akik a boldogságot nem említő cikket olvastak a film előtt.

Meglepően hangzik, de problémát jelenthet a túl sok boldogság is. Egy több évtizedes vizsgálatból, amelyben az 1920-as években gyerekeskedő emberek életét követték nyomon, az derült ki, hogy akik viszonylag fiatalon haltak meg, azokat gyerekkorukban különlegesen vidámnak tartották a tanáraik.

A túlzott boldogság árnyoldala

Egyes kutatások szerint azok, akik kirívóan sokszor boldogok, gyakran az átlagnál kevésbé kreatívan gondolkoznak, és több kockázatot vállalnak. Például azok, akik az eufóriás és mély depressziós fázisok váltakozásával járó bipoláris zavarban, más néven mániás depresszióban szenvednek, az eufóriás fázisban az átlagosnál több pozitív érzelmet élnek át, és emiatt sokszor kockázatos tevékenységeket űznek - kábítószert használnak, túl gyorsan vezetnek, vagy elköltik az összes megtakarításukat.

A túlzott boldogság továbbá azzal is járhat, hogy az illető túl kevés negatív érzelmet érez, holott ezeknek is megvan a helye az életben - írják a szerzők. A félelem például segít elkerülni a felesleges kockázatot, a bűntudat pedig segíthet abban, hogy megfelelően viselkedjünk másokkal.

Egy másik probléma, ha a boldogságot nem megfelelő helyzetben érzi valaki, például egy másik ember gyásza vagy balesete láttán. Ez a nem helyénvaló boldogság is előfordul bipoláris depresszióban szenvedő emberekben.

A boldogság elsődleges forrása társas kapcsolataink

A szerzők szerint a pszichológiai kutatások egyértelműen azt mutatják: a boldogság elsősorban nem a pénztől vagy a külső elismeréstől, a sikerektől és hírnévtől függ, hanem a tartalmas társas kapcsolatoktól.

Vagyis ha valóban boldogabbak szeretnénk lenni, a boldogság szüntelen keresése helyett energiáinkat inkább a másokkal való kapcsolataink ápolására érdemes fordítani.