Vírus vagy baktérium támadta meg?

nátha, megfázás elkerülés, tippek, illusztráció
Vágólapra másolva!
A „mezei” náthát okozó vírusok ellen az antibiotikumok hatástalanok, ezért egy egyszerű megfázás esetén nem tanácsos ezekkel teletömni magunkat vagy gyermekeinket. De honnan lehet tudni, hogy a tüneteket kizárólag vírus okozza, és nem alakult ki olyan bakteriális eredetű szövődmény, amely viszont gyógyszeres kezelést igényel?
Vágólapra másolva!

Az ősztől tavaszig tartó időszakban menetrendszerűen jelentkező megfázás (más néven nátha vagy meghűlés) a felső légutak vírusos fertőzése, amelynek leggyakoribb tünetei közé tartozik az orrfolyás, a köhögés, a torokfájás és az enyhe láz vagy hőemelkedés. A náthát okozó vírusok ellen az antibiotikumok hatástalanok, ezért ha valaki megfázott, gyógyszer helyett elsősorban a tünetek mielőbbi enyhítésére és megszüntetésére koncentráljon.

Teljesen más azonban a helyzet, ha bakteriális eredetű fertőzéssel állunk szemben. Megfázás esetén a baktériumok okozta fertőzések általában szövődményként, a vírusos fertőzést követő másodlagos fertőzés (felülfertőződés) formájában jelentkeznek. A baktériumok jelenlétére akkor gyanakodjunk, amennyiben a megfázás tünetei a szokásos 10-14 nap alatt nem enyhülnek, a tünetek magas lázzal párosulnak, vagy a megbetegedés az első pár nap után rosszabbodik.

A kép illusztráció Forrás: AFP

Tüdőgyulladást, fül- vagy arcüreggyulladást okozhat a baktérium

A megfázást követő bakteriális fertőződések tipikus példája a tüdőgyulladás, valamint az arcüreg- vagy a fül gyulladásos megbetegedése. Ha például az orrfolyás 10-14 napon túl sem szűnik, vagy a betegség első hetében fülfájást is tapasztalunk, mindenképpen forduljunk orvoshoz, mert előbbi az arcüreg, utóbbi pedig a fül bakteriális eredetű fertőzésére utalhat. Hasonlóképpen a szűnni nem akaró köhögés, amely esetleg hasi fájdalommal és/vagy légzési nehézséggel párosul, szintén felveti a tüdőgyulladás lehetőségét, amely mielőbbi antibiotikumos kezelést tehet szükségessé.

A megfázást kísérő bakteriális szövődmények közé tartoznak még a húgyúti fertőzések, súlyosabb esetben pedig a szepszis (vérmérgezés) vagy a baktérium okozta agyhártyagyulladás. Amennyiben a megfázásos tünetek mellett tarkókötöttség, ingerlékenység, görcsök vagy tudatzavar jelentkezik, azonnal forduljunk orvoshoz, mert felmerül az agyhártyagyulladás gyanúja.

Baktérium vagy vírus?

Egy laikus számára nem könnyű eldönteni, hogy baktérium okozta vagy vírusos eredetű fertőzésről van-e szó, mivel a kettő sok mindenben hasonlít egymásra. Mindkét fertőzéstípust mikrobák okozzák, amelyek általában hasonló módon is terjednek: cseppfertőzéssel (köhögés, tüsszögés, stb.), betegekkel való fizikai érintkezéssel (beleértve a szexuális együttlétet és a csókolózást), fertőzött felületek megérintésével. A vírusok és a baktériumok emellett hasonló tüneteket is okoznak, például köhögést, tüsszögést, hányást, lázat, fáradékonyságot.

Eltérő tulajdonságaik a két mikroorganizmus szerkezeti felépítéséből, és a gyógyszerekre történő reagálásuk különbségéből fakadnak. A baktériumok zöme például teljesen ártalmatlan, sőt, egyes törzsek nélkülözhetetlenek az emésztéshez, a kórokozók elleni védekezéshez, az alapvető tápanyagok előállításához. Betegséget mindössze a baktériumok töredéke okoz. Ezért mindenképpen bízzuk szakemberre annak eldöntését, melyik mikroorganizmussal állunk szemben: a laboratóriumi vizsgálatok (vérkép, vizelet- és az egyéb testnedvek tenyésztéses vizsgálatai) erre egyértelmű választ adnak.

Igyekezzünk megelőzni

A vírusos légúti megbetegedések és azok szövődményei ellen az egyik legjobb védekezés a megelőzés: nem lehet eleget hangsúlyozni a rendszeres kézmosás fontosságát. Ha olyan felületeket érintettünk, amelyeken nagy eséllyel vírusok találhatók, (kilincsek, telefonok, bevásárlókocsik, tömegközlekedési járművek kapaszkodói, stb.) azonnal mossunk kezet.

Igyekezzünk mellőzni a dohányzást is, mivel az gyengíti az immunrendszert és „megágyaz” a légúti fertőzések kialakulásának. Amennyiben az óvintézkedések ellenére mégis megfáztunk, lehetőleg ne menjünk közösségbe néhány napig, és ha tüneteink egy héten belül (gyermekeknél ez maximum 3-4 nap) nem enyhülnek, mindenképpen forduljunk orvoshoz.