Csodagyermekek osztálytalálkozója

Szegény Sofia Coppolát A keresztapa 3 óta nem érhette akkora szakmai sokk, mint amikor a tavalyi cannes-i filmfesztiválon a neve összeforrt a füttykoncert szóval, és kiderült, hogy a franciák még mindig és még tőle sem kérnek Marie Antoinette-ből. Három évvel visszapörgetve az idő kerekét Sofia ünnepelt rendező, Oscar-díjas forgatókönyvíró és a Coppola-klán huszonegyedik századi új ikonja - példája nem egyedülálló, hiszen elég egy ballépés, és a fiatal kultrendező máris túlértékelt páriának minősül. Képzeletbeli osztálytalálkozónkon az utóbbi tíz év egyedi látásmóddal és fergeteges forgatókönyvekkel hódító fiatal művészeit vesszük számba Kevin Smithtől Tarantinóig, találgatva, hogy ki tart a süllyesztő, ki pedig a filmes örökkévalóság felé.

Richard Linklater

Ígéretes kezdetek: A Slacker, a Tökéletlen idők és a Naplopók után ő lett az úgynevezett X-generáció szószólója, aki ötletesen és viccesen tudja tolmácsolni a kilencvenes évek amerikai tizenéveseinek céltalanságát, de egyben azt a retróérzést is erősíti, hogy George Lucas American Graffiti-ja óta annyira sok minden nem változott. Ez a puritánság különösen szembetűnő, ha Linklater tinijeit összevetjük pl. Larry Clark (Kölykök, Ken Park) külvárosi suhancaival. Míg azonban Clark nem tud szabadulni a tomboló hormonokkal küzdő, halálra ítélt kamaszoktól, Linklater palettája óriásit szélesedett, de közben sosem hagyta cserben az X generációt.

A remekmű: A generációs filmek skatulyájából az elképzelhető legstílusosabb kitörés a Mielőtt felkel a nap, hiszen Linklater kiragadta a két imádni való főhőst a szokásos grunge-os/középsulis/egyetemi/külvárosi/stb. környezetből, és szabadjára engedte őket egy ismeretlen városban, hadd dumálgassanak és hadd izzon köztük a levegő. Utóbbi annyira bejött, hogy a kilenc évvel későbbi folytatás, ha lehet, még magával ragadóbbra sikerült és még kevésbé támaszkodott a cselekményekre. A harmadik rész lehetősége persze ott lóg a levegőben, és az idő múlása nem is tűnik annyira vészesnek, ha arra gondolunk, hogy egyszer megtudjuk, mi is történt azután, hogy Jesse lekéste azt a bizonyos repülőt.

Botlás: A két Mielőtt... film között még egyszer találkozhattunk Celine-nel és Jessevel, Az élet nyomában című meglehetősen mesterkélt és műalternatív animációs film egyik álomjelenetében. Ethan Hawke a műfaji kirándulásokban is hűen követte kedvenc rendezőjét, de a kommerszebb Newton fiúk leginkább jelentéktelenre, a Megetetett társadalom pedig erőltetettre sikeredett. Érdekes próbálkozás volt a Mielőtt... filmekhez hasonló dumálgatós kamaradarab, a Visszajátszás ismét Hawke-kal és akkori feleségével, Uma Thurmannel - sajnos alig látta valaki.

Egy kocka Az élet nyomában című filmből

Van kiút? Időközben a hollywoodi megastúdiók is nagy nehezen felfedezték Linklatert, aki jutalomjátékhoz segítette Jack Blacket a Rocksuli-ban, majd saját stílusjegyeit méginkább elfeledve Billy Bob Thornton taplóskodásához asszisztált (Gáz van, jövünk!). Ez a tendencia szerencsére megtorpanni látszott a Kamera által homályosan című remekbe szabott vízióval, ami alaposan továbbfejlesztette Az élet nyomában animációs technikáját, a kellő fantáziával közelítette meg Philip K.Dick (A szárnyas fejvadász, Különvélemény) novelláját, sőt még három megtépázott imidzsű, ám imádott X-generációs ikont (Keanu Reeves, Winona Ryder, Robert Downey Jr.) is újra a rivaldafénybe tolt.

Onozó Róbert