Herendi Gábor eddigi filmjeire, a Valami Amerikára és a Magyar vándorra összesen több mint egymillió jegy kelt el a moziban - ekkora közönségsikert a mai rendezők közül nem sokan arattak. Nyilvánvaló, hogy legújabb munkáját, a Lorát is nagy várakozás előzi meg, de Herendi ezúttal nem csak nevettetni akart.

- Átnéztem az eddigi három játékfilmed stáblistáját, és szembetűnő volt, hogy mindig más alkotókkal dolgoztál. Más a forgatókönyvírójuk, az operatőrük, mások a szereplők.

- Kísérletező típus vagyok. És persze minden egyes választásomra van magyarázat. Az első filmem, a Valami Amerika fölgyülemlett ötletekből állt össze, nagyon az én életem volt. A Magyar vándor egy nagyon spéci humort használt, aminek az egyik legjobb művelője az a srác - Harmat Gábor -, aki írta. A Lorá-ba pedig kellett egy női lélek, ezért vontam be forgatókönyvírónak Divinyi Rékát. Tény, hogy az operatőrök is mindig váltották egymást mellettem, de ez is esetlegesen alakult. Nagyon szerettem Pohárnok Gergővel dolgozni (aki a Magyar vándor-t fényképezte - a szerk.), de ő éppen a Taxidermiá-n dolgozott, és szerintem jó is, hogy megcsinált egy ilyen filmet. Szecsanov Martinnal (a Lora operatőrével - a szerk.) nagyon sok reklámot forgattam együtt, és örültem, hogy ez lesz az első játékfilmje, mert elsőfilmesekkel kimondottan szeretek együtt dolgozni. Ők még borzasztó lelkesek, én pedig mindig túlpörgök, és ehhez nekem partnerek kellenek. Ha a társaim nem osztják a lelkesedésemet, akkor ripacsanak érzem magam közöttük.

- Térjünk akkor a Lorá-ra! Azt hallani, hogy a sztori a feleségedtől, Sárközi Andreától származik.

-  Igen, és van is némi igazságalapja. A feleségem egyik barátnőjével és kozmetikusával történt hasonló az életben. Persze sokat alakítottunk rajta, tehát a film már egy fikciós történetet mesél el, de a magja onnan származik.

- Mi a magja? Az, hogy valaki pszichés vakságban szenved?

- Nem, hanem az, hogy ennek a lánynak volt egy szerelme, akit a legjobb barátnője elhódított tőle, majd a fiú rá egy hónappal autóbalesetben meghalt.

- És mindezt úgy kell elképzelni, hogy a feleséged egy nap hazajött a kozmetikusától, elmesélte, hogy mit hallott tőle, és te felkiáltottál: "Te jó ég! Ez egy film!"?

- Igazából ő kiáltott fel, és már így mesélte el nekem a sztorit. És mivel én akkor épp Amerikában voltam, ő el is kezdte megírni az alapjait. Amikor én ezt megkaptam tőle, akkor hozzáírtam valamit, és ezzel elkészült a forgatókönyv első verziója. De szerintem mindig jobb alkotótársakkal dolgozni, mert az ember annyira szereti a saját munkáját, hogy nem tudja minden részletét átvizsgálni és szétcincálni, ezért segítségül hívtam Divinyi Rékát. Őt már ismertem korábbról, mivel együtt dolgoztunk a Tea című sitcomon. Akkor derült ki számomra, hogy remek dramaturgiai érzéke van, és hogy nagyon szeretem a humorát. És amikor bevontam a Lorá-ba , azonnal ráharapott, tökre magáénak érezte a történetet. Most hallottam valahol, hogy azt nyilatkozta - nagyon jólesett -, hogy ezt a forgatókönyvet sokszorosan könnyebben írta, mint a korábbiakat, annyira jött belőle a mesélés.

Forrás: Skyfilm
Lucia Brawley és Fekete Ernő a Lorá-ban


- A pszichés vakság akkor honnan jött? Létezik a valóságban ilyen?

- Hogyne. A családomban van is rá példa: az édesapám nagynénje azonnal megsüketült, amint a II. világháborúban elolvasta a fia halálhírét hozó levelet. Élete végéig úgy is maradt, mint az ágyú, olyan süket volt. Tehát ahogy pszichés süketség, úgy pszichés vakság is létezik, persze nagyon ritka dolog. Mindkettő arról szól, hogy nincs semmilyen szervi probléma a háttérben, csak egy trauma hatására az agy többé nem hajlandó feldolgozni a beérkező információkat. Van ennek részleges és teljes verziója, és van, aki pszichológiai kezelés nyomán meggyógyul belőle, másnál pedig állandósul. A film előtt természetesen beszéltem olyan pszichológussal, akinek volt ilyen esete.