Oscar kedvenc pszichopatái

Amint az egy hete ismét kiderült, színészi Oscart leginkább híres emberek vagy karizmatikus gonoszok megformálásával lehet nyerni. Javier Bardem és Daniel Day Lewis úgy tudták megfagyasztani a mozinézők ereiben a vért, ahogy azt még senkitől sem láttuk korábban, hiába éltük már túl Hannibal Lectert és Keyser Sözét. Összeállításunkban áttekintjük az utóbbi két évtized legemlékezetesebb és leghátborzongatóbb elmebeteg gyilkosait, akik végül mind elnyerték méltó jutalmukat: az Oscart.

Charlize Theron (A rém)

Mi a problémája? Aileen Wournos igaz történetének játékfilmes feldolgozásában nem szépítenek a prostituáltból lett sorozatgyilkos rémtettein, bár alapvetően egy olyan ember tragédiáját láthatjuk, akinek a normális életre sohasem volt esélye, majd fokozatos megaláztatásai a végletek felé sodorták. Egy elementáris erejű, döbbenetes alakítás némi erkölcsi feloldozással az időközben kivégzett igazi Wournos számára.

Kedvelt módszerei, eszközei: Lee az országúton szedi fel kuncsaftjait, akiket elhagyatott erdőkbe csal, majd golyóval végez velük. Tetteit nyereségvággyal vegyes férfigyűlölet motiválja.

Gyengéje: A szerelem. A film szerint egy fiatal lány iránt érzett gyengéd érzelmei (ez az első leszbikus kapcsolata) táplálják pénzéhségét, de ez a vonzalom pecsételi meg a sorsát a tárgyaláson is, amikor a naiv és önző Selby koronatanúként menti a saját bőrét.

Ő mondta: "Tömik a fejed ezzel a »Ne ölj!« maszlaggal. De a világ nem így működik. Én naponta szembesülök vele."

Oscart nyert: Bombabiztos tippnek számított 2003-ban, hogy Charlize nyeri a szobrocskát, nem csak a zaklatott lelkű személyiség hiteles megformásáért, hanem az Akadémia kedvenc színészi trükkje, az ún. deglamúrizáció miatt, aminek a lényege, hogy egy gyönyörű színésznő nyugodtan hízzon és csúfuljon el (idén még a francia Marion Cotillardnak is bejött) egy szerep kedvéért, de persze csak ha végül így jelenik meg a szobor átvételekor.

+ + +

Antony Hopkins (A bárányok hallgatnak)

Mi a problémája? Szereti a húst, mégpedig az emberit. Évtizedes ámokfutás (lásd Az embervadász és Vörös sárkány) után végre elfogják a jó étvágyú pszichiátert, de briliáns elméjére szüksége van a rendőrségnek is egy másik eszelős mészáros elfogásához. Persze Dr. Lecter elvár egy pár finom falatot az együttműködésért cserébe.

Kedvelt módszerei, eszközei: Sikkes kis szájkosara nem hiányozhat egyetlen Halloween-buliról sem (klasszikus pillanat, amint Billy Crystal Oscar-házigazda is egy ilyenben köszönti az egybegyűlteket), de étkezési szokásai mellett azért sem szívesen feküdne be senki pszichiáteri pamlagjára, mert zsigerig hatoló kérdései belemásznak beszélgetőpartnere tudatalattijába és onnan rágcsálják meg legfontosabb belső szerveit. Még a kőkemény Clarice Starling (Jodie Foster) is majdnem belebukik a doktorral folytatott agy-szkanderbe.

Gyengéje: Hannibal Lecternek a filmben az az egyetlen gyengéje, hogy rács mögött van, de persze ezen is túlteszi magát. Antony Hopkinsnak viszont a való életben az a gyengéje, hogy megtetszett neki a sikerrel és Oscarral együtt járó gázsiemelkedés és - Jodie Fosterrel ellentétben - sajnos még két vértelen folytatásban (Hannibal, Vörös sárkány) elvicsorogta az emberevő lángelme szerepét. Annyi önkritikája azért volt, hogy a Hannibál születésé-ben átengedje a terepet egy negyven évvel fiatalabb kollégának, de pármillió dollárért bármely tucatthrillerben szívesen megismétli a pszichopata-rutint.

Ő mondta: "Egyszer egy népszámláló megpróbált letesztelni. A máját lóbabbal ettem meg és isteni Chiantit ittam rá..."

Oscart nyert: Az Oscar-történelem mindössze 3 olyan esetet tart számon, hogy egy film az 5 legfontosabb díj (legjobb film, rendező, színész, színésznő, forgatókönyv) mindegyikét elnyerte volna, ez utoljára A bárányok hallgatnak-nak sikerült, annak ellenére is, hogy Hopkins tizenvalahány perce minden idők legrövidebb főszereplői díjazottja. Kategórián belül ráadásul egy másik címeres pszichopatát (Robert De Niro A rettegés foká-ból) is sikerült legyőznie.