Polgár Tamás: Dobálnak jobbra, dobálnak balra

Magyar filmben övé a legkarakteresebb fej. Mundruczó Kornél talált rá egy javítóintézetben és főszerepet adott neki előbb az Aftában, majd a Szép napokban. A Deltában már a kamera másik oldalán is dolgozott afféle mindenesként, aztán kellékes volt a Hellboy 2-ben, mostanában pedig Nicolas Cage-re adogatja a páncélt a Season of the Witch című szuperprodukcióban. Megpróbáltuk összerakni Polgár Tamással az elmúlt nyolc év kirakós darabjait.

- Sose zavart a kamera?

- Ez állapot kérdése. És több emberen múlik. A rendezőnek ki kell tudni alakítani egy olyan környezetet, ami szabadságot ad. Kornélnál például ez meg van, és mégis úgy használja a színészeit, ahogy ő akarja, kihozza mindenkiből, ami neki kell. Őnála nagyon jól érzem magam, de az is jó, ha a stábból már ismerek embereket. Olyankor nem fordul meg a fejemben, hogy ki mit gondol, hanem mindenki dolgozik, ahogy én is, és akkor bele lehet olvadni. Akkor egy ponton kikapcsolsz, és akkor nincs kamera. Akkor szitu van, és a pillanat van.

- Kivel sikerül ez még így?

- Réthelyi Andrással. A Defekt című vizsgafilmjét forgattuk együtt, nekem nagyon tetszett. A kicsi és fiatal stáb, semmi parasztvakítás meg az ő feldolgozhatatlan személyisége nagyon emlékezetes. Azért vagyok igazán szerencsés, mert a filmek által nagyon jó embereket ismertem meg.

- Például a Lányok-ban a két francia színésznőt. Velük hogy működtél?

- Nagyon nehéz volt velük dolgozni, ők franciául, én magyarul. Angolul is nagyon rosszul néztünk ki, ha beszélgettünk, az én kevés tudásom, meg az ő akcentusuk, de valami közünk azért tudott lenni egymáshoz. De franciául?! Felejtsd el. Az nekem mint egy űrhajó. Azért a csajok jól tolták, érzésből, lehetett velük menni, csak mindig máshogy játszottak, így sokszor azt se tudtam, hol vagyok én, hol jövök, hova tartok. Erős lépéshátrányban éreztem magam, nem szerettem. A végére azért már ment, de éreztem, hogy ez nem az én filmem, tudtam, hogy ebből nekem nem lesz szalonna. (nevet)

- Akkor Tóth Orsin kívül nem is volt más, akivel ilyen közeli és termékeny partnerséget élsz meg?

- Bertók Lajos. Szegény csórikám, hát a legnagyobb hatással ő volt rám eddig. Melléálltam és kész. Biztos, hogy jó lettem volna abban az első Deltá-ban. Lajossal voltak közös jeleneteink, az ő hátszelében nem lehetett hibázni. Ő zseni. Sokkal jobb, mint a Nicolas Cage (nevet) Az a baj, hogy a megismerkedésünktől a haláláig kevés idő telt el, mégis barátok lettünk ez alatt a kis idő alatt. Ígéretes barátság, szép barátság lett volna a mienk. Ahogy mesélt, ahogy tudott nézni... nagyon-nagyon meggyőző manus volt, a legjobb csávó. Minden adott volt ahhoz, hogy jó életet éljen.

- A Deltá-nál maradva, Monori Lilivel hogy jöttél ki?

- Na a Lili az a nő, akit meglátsz, és egyből meg kell ölelned. A maga őrültségével. Egy nagyon aranyos bolond nő, hihetetlen személyiség. Kár, hogy ővele nincs a Deltá-ban szerepem. Volt ugyan egy jelenetünk a kocsmában, ami végül nem maradt benne a filmben. Elképesztő a Lili azzal a flegmaságával. Olyan dialógunk volt, hogy úristen! És én a Lilivel? Hihetetlen volt. Nagyon jó színésznő.

- Neked a Delta után hogyan folytatódott az élet a kamera másik oldalán?

- Hát szerencsével, kapcsolattal. Akiket megismertem a Delta art departmentből, azok az emberek hívnak azóta dolgozni.

- Mert vicces figura, vagy mert jól dolgozol?

- Szerintem azért, mert szeretnek, de azt is tudják, hogy oda lehet adni a munkát. Tudják, hogy nem vagyok profi, de minden elvárásnak ugyanúgy megfelelek. Biztosak abban, hogy amit ideadnak, úgy fogom elvégezni, hogy az eredményt majd szeretik nézni. Ha nem tudnám jól megcsinálni, úgyse hívnának. Én sok mindent csináltam a filmezés előtt, javarészt rossz munkákat, amiket nem szerettem, amik nem adtak semmit, nem is fizettek. Sokszor volt parizer meg vizes zsemle. Itt meg azt látom, hogy megfizetik ezt a munkát, de nem ingyen adják a pénzt. Nem engedheted meg magadnak, hogy leeressz.

Nézz még több képet Polgár Tamásról! | Fotó: Tuba Zoltán

- Kikkel dolgozol együtt? Hogy kerülsz Nicolas Cage közelébe?

- Varga Judit berendező (Csuti) nagyon tehetséges, a munkáihoz már saját maga állítja össze a csapatát, engem is rendszeresen hív. De a non plus ultra, hogy Ágh Mártonnal is dolgozhatok. Ő zseniális díszlettervező, végtelenül maximalista, mellette mindent meg lehet tanulni. Greenaway-jel is dolgozott együtt. Hihetetlen szeme van. Ő dobta fel nekem először a Delta után a labdát, hogy akkor lesz folytatás. És az, hogy kiderült, hogy tényleg azért dolgozik velem, mert értékeli a munkámat, és bízik bennem, az elképesztő dolog. Erre a négy hónapos amerikai produkcióra alig akart elengedni. Ott esett le, hogy valóban számol velem. És akkor még nem is tudtam, hogy ebben a nagyfilmben hova kerülök. Tavaly a Hellboy 2-ben gyártottam a műhelyben a kellékeket, kamera közelébe nem is kerültem. Erre a főberendező bejelenti, hogy kamera mellé kellek standby kellékesnek. Ha ő mondja, biztos tudja, hogy miért mondja. Én azért változatlanul bizonytalan vagyok még olyan dolgokkal, amit még nem csináltam. És nyilván más egy három napos reklámfilm, mint egy amerikai szuperprodukció.

- Milyen volt a Hellboy 2-ben?

- Nagyon élveztem, nagyon. Még szinte be se fejeztük a Deltá-t, máris kezdtem a Korda stúdióban. Nem akartam elhinni, megérdemlem-e egyáltalán. Bár a set-be keveset tudtam bemenni, de Ron Perlmant nem egyszer láttam, nagyon poénos fickó. Igazából egy öregfiú, és nem tudod hova tenni maszk nélkül, én most láttam így először. Egy meglepő óriás. És ennek a két méteres embernek van egy öt kilós kicsi kutyája, aki mindenhova bemehet. Persze nem akárki kutyája.

- Miben különbözik egy amerikai produkció egy magyar forgatástól?

- Ég és föld, tűz és víz. Abból a pénztömegből, amit egy ilyen produkcióban mozgatnak, a magyar filmes szakma öt évig dolgozna. A profizmusban pedig nincs különbség. Csak itthon a szegény ember vízzel főz. Pedig a magyar szakemberek nagyon jók, bármelyik stábban megállnák a helyüket. A Hellboy-ban is több, mint ezer ember dolgozott. A baj, hogy mivel a külföldieket ki kell szolgálni, nincs kölcsönös elfogadás, a magyaroké az alárendelt szerep. A külföldi melós, mert nagyobb filmekben dolgozott, többnek érzi magát. De ez ugyanúgy igaz itthon is. Szerencsére a közvetlen kollegáim most jó fejek. Német főnöknőm van, jól kijövünk.

- Barátaid is lettek a filmes ismeretségekből?

- Lassan eljutok oda, hogy szinte már csak onnan vannak. Ez is olyan, mint a színház, beszippant. Ha van munka, akkor nincs életed, akkor nincs időd senki másra. Olyankor nem tehetem meg, hogy a régi barátaimmal hetente egyszer is találkozzak, meló mellett nem fér bele semmi. De munka közben viszont nem mindig ugyanazokat látod, más rendező, más helyszín, más stáb, mindig más, ez a jó az egészben, ezért nem lehet megunni.

- Szerepeltél a TÁP Színház Minden rossz varieté műsorában.

- Na a TÁP színház, az nem én vagyok. Nem vagyok egy vicces csávó. Sem exhibicionista. Magánéletben inkább, de ami a színpadhoz kell, annyira nem. Náluk ugye rossz vicceket kell mondani, csinálni, és ez nálam nem futott ki sehova. Nekem nem ment.

Nézz még több képet Polgár Tamásról! | Fotó: Tuba Zoltán

- Rengeteg mindenről beszéltünk e pár év kapcsán. Hogy foglalnád össze, ki vagy te?

- Én az az ember vagyok, aki leesett valahonnan, fölkapták, aztán dobálóznak vele. Dobálnak jobbra, dobálnak balra. Nekem meg ez kifejezetten jól esik. Dobáljanak csak.

- Melyik rendezőre vagy a legjobban kíváncsi?

- Tarr Bélára. Legutóbb A londoni férfi-ről kijöttem, álltam a Rákóczi úton, és meg voltam bénulva. Olyan világot teremt az az ember... zseniális. Szemtelenül sokáig kezdődik a film, tudod, de nem teheted meg, hogy bealszol, mert egy mozzanaton múlik, és elúszott a film. Nagyon szeretnék egy filmjében játszani. Az lenne a legnagyobb dolog.

- Korábban James Deanhez is hasonlítottak, mint karakteres archetípust. Mit szólsz ehhez?

- Hát ha ilyen nevekhez odahúzzák a nevem, mit mondhatok mást, nagyon jól esik. Csak nem értem, miért. Hát Dean, az valaki, nem egy nyeretlen kétéves, kispályás. Én nem tudom, mennyire jó az, amit csinálok, mindennel problémám van. És nem tudom hova tenni a sok dicséretet, amit már kaptam.

- Hallottad már, hogy erős szexuális kisugárzásod van a vásznon?

- Az életben legyen!

- Marad a filmezés, az most már biztos?

- Nagyon bízom benne, de nem tudhatom. A színészetről legfeljebb álmodozhatok, mert ami reális, az inkább a szakmai munka. Bár mindig addig álmodozok, hogy összejön (nevet) Ami eddig megtörtént, az előtte mindig sokat járt a fejemben. De állandóan van egy olyan érzésem, és kétségem, hogy megérdemlem-e a dolgokat, amik velem történnek. Mert nagyon jó dolgom van ám nekem (lekopogja) Lehet, sok ember sokkal jobban megérdemelné.

- A szobafestés már nincs sehol?

- Dehogynem, mindig megtalálnak! De szerencsére már én válogatom meg, mit vállalok el. Összerakok egy csapatot, és gyerünk. Ilyen szempontból tapasztalatnak sem rossz. A kis finom munkákat szeretem. Csináltunk most egy fotóműtermet, nagyon igényes munkát, falat dekoráltunk. Olyan lett, mintha több régi tapétaréteg mállana róla egymás alól. Kurvajó.

- Hova akarsz eljutni?

- Csúcsokat elérni, határokat kitolni. Minél jobb lenni abban, amit csinálok. Most a Season of the Witch mellett a másik végletben, Tzafetás Roland alter-underground filmes produkciójában is dolgozom, én tolom neki a díszletet, egyedül, elég jó. Szerzett kamerát, síneket, operatőrt, a többit meglátjuk. Szeretnék egyszer saját csapattal szép dolgokat csinálni. Jó díszleteket, tárgyalóképes vezetőként nagyon jó emberekkel, olyan szakmai tekintélyként, aki helyett nem jöhet más számításba. De akkor is játéknak szeretném tartani az egészet. Ahol most tartok, az óriási fejlődés, nagyon jó helyen vagyok, igazán profi emberek között, de nem derül ki az, mennyire vagyok én magam rátermett, és egyedül mennyire lennék képes. Mert most ott van a háttér. De arra vagyok kíváncsi, hogy mit tudok kihozni magamból, amikor csak én vagyok, és nem kérhetek segítséget. Akár külföldön, teljesen egyedül egy idegen országban, idegen emberek között, amikor csak magadra vagy utalva, és akkor látod igazán, hogy mit érsz. De persze nincs más út, mint a film. Autószerelő már nem lehetek. (nevet)