Lángoló paróka, tompa fájdalom

Keira Knightley XVIII. századi hercegnőt játszik, de valójában nem is. Súlyosan kavargó érzelmek és törött szívek az időtlen történelmi drámában, Pados Gyula gyönyörű, gyertyalángos képeivel. A hercegnő-kritika.

A hercegnő a tizennyolcadik század vége felé játszódik: egy fiatal lány férjhez megy Anglia egyik leghatalmasabb emberéhez, aki hercegnővé és anyává teszi, de boldoggá nem. A történet valós eseményeken alapul; tornyos parókás hőse, Georgiana Spencer a valamennyire hasonló életutat bejárt Diana hercegnő (született Diana Spencer) egyik távoli, ük-ük-üknagynénje.

Georgiana (a kosztümökben rutinosan lépkedő Keira Knightley) szép, értelmes, élettel teli nő, de valahogy ez egyáltalán nem érdekli a pengeszájú herceget (Ralph Fiennes megszokott hidegsége), akit egyedül a fiúutód nemzése hoz lázba. Georgiana viszont sorra lányokat szül, a csalódott férj pedig egyre elkeseredettebb. Katasztrofális házasság.

Keira Knightley és Ralph Fiennes A hercegnő című filmben

A rendező Saul Dibb eddig csinált dokumentumfilmet pornósztárokról (Easy Money), rendezett nyolcvanas évekbeli melegdrámát (The Line of Beauty) és volt egy filmje, ami a mai londoni alvilágban játszódott (Bullet Boy). Dibb a rizsporos, fűzős intrikákhoz is biztos kézzel nyúl és sikerül neki rizsporos, fűzős intrikákból erős, könnyen átélhető kosztümös drámát gyúrni: Georgiana rettenetes csapdába esik és addig vergődik benne, amíg valamennyire elviselhető lesz az élete, a boldogságot azonban csak rövid percekre éli meg. A hercegnő így lesz nagyon modern, vagy inkább időtlen történet: Dibb és Knightley belebújnak az ifjú feleség összetört szívébe, onnan mesélnek nekünk. Ez az, ami igazából számít, nem a márványpadlós, vadászkutyás időutazás, vagy akár az egykori, igazi Lady Georgiana Spencer.

Úgy képzelem, valaki elolvasta Amanda Foreman életrajzi regényét a szomorú szívű hercegnőről (Georgiana, Duchess of Devonshire) és megfogta ennek a különlegesen népszerű, gyönyörű asszonynak a sorsa. Kitalálta, hogy legyen belőle film és lett is, de ebben a filmben csak jelzésszerűen, egy-egy odavetett félmondatban utalgatnak Georgiana életének fontos, jellegzetes pillanataira: divatdiktátor volt és rendszerint maga tervezte ruháit, imádta a szerencsejátékokat és egy fillér nélkül halt meg, izgatta a politika és nemcsak azért, hogy közelebb kerüljön a daliás Charles Grey-hez (Dominic Cooper), aki aztán, ha rövid időre is, de boldoggá tette. Egész jelenetek hiányoznak arról, hogyan teljesedik ki a divatőrületben vagy hogyan kezdi egyre ügyesebben a maga hasznára hajtani a népszerűséget.

Ralph Fiennes, Hayley Atwell és Keira Knightley A hercegnő című filmben

Egy XVIII. századi celeb volt, de ebben a filmben a hercegnő a fájdalomtól szinte némán, tágra nyílt szemekkel, kétségbeesetten vonul végig, mintha nem teljesen lenne tudatában, mekkora szenzációt okoz, bármerre jár. Knightley arcán valódi, átélt kínok tekeregnek, és egy idő után az az érzése támad az embernek, hogy lehetne ez a hősnő akárki, élhetett és sóhajtozhatott magányosan akármelyik században. Nem baj ez, talán csak akkor, ha jobban meg akarnánk ismerni ezt az asszonyt, aki több mint kétszáz éve megpróbált nyílt házasságban élni, ami férfiaknál akkoriban teljesen rendben volt, nőknél azonban hallatlan bűnnek számított.

Georgiana kínlódik, harcol, kétségbeesetten vergődik és a film egyik legjobb jelenetében lángra kap a félméteres parókája. Leverik a fejéről, megmentik az életét, és ő legyőzötten, kimerülten zihál a padlón. Emlékezetes kép. Pados Gyula kamerája még közelebb hozza ezt a távoli, szomorú embert; kerüli a hatásvadász, élénk színeket és inkább lágybarna, halványabb világot fest a hercegnő köré. Dibb filmjében Lady Spencer hiába volt ünnepelt sztár, a londoni társaság középpontja, ez nem ért el hozzá. Súlyos, tompa vattába csomagolta őt a fájdalom.