Ewan McGregor berezelt

Imádok olyan dolgokon töprengeni, hogy mennyire lett volna más a Kontroll, ha az utolsó pillanatban nem cserélik le Bertók Lajost Csányi Sándorra. Vagy tetszett volna-e a Melinda és Melinda akkor, ha Woody Allent nem szorongatják meg a biztosítósok, és megcsinálhatja Winona Ryderrel és Robert Downey Jr.-ral, ahogy eredetileg tervezte. Vagy ha River Phoenix nem hal meg, milyen interjút készített volna Brad Pitt vámpírjával? Vagy tudtátok, hogy egész kevés választotta el Truffaut-t attól, hogy ő rendezze meg a Bonnie és Clyde-ot?! Órákat tudok mélázni ezeken.Ewan McGregor kedden a velencei filmfesztiválonSzerda délután volt szerencsém feltenni pár kérdést egy kerekasztalos interjún Ewan McGregornak, aki a The Men Who Stare at Goats című filmjével van itt Velencében. McGregor beszélt egy könyvről, amiből filmet akart rendezni, de aztán máshogy alakultak a dolgok.- Szeretnél filmet rendezni?Ewan McGregor: Igen, nagyon szeretnék.- George Clooney és Kevin Spacey is rendeztek már... (velük játszik együtt a The Men Who Stare at Goats-ban - V.F.)- Igaz, de én fiatalabb vagyok náluk.- És megtaláltad már azt a történetet, amit szívesen elmesélnél rendezőként?- Évekkel ezelőtt találtam egyet, de aztán berezeltem. Mindig is szerettem volna rendezni, és gyakorlásképpen már rendeztem is egy rövidfilmet.http://videa.hu/flvplayer.swf?v=9VaTQu6raZ1jlsydTube Tales: Bone, rendezte: Ewan McGregor- A Tube Tales egyik epizódját.- Így van. És csináltam még egy társadalmi célú reklámot egy skót gyerekkórháznak, amit pár nap alatt forgattunk. Úgy terveztem, hogy megvárom, amíg találok egy olyan sztorit, amit mindenképpen el szeretnék mesélni. Csak azért nem akartam rendező lenni, hogy kiabálhassak egy megafonba. Éppen Londonban játszottam egy színdarabban, amikor nap közben beugrottam a könyvesboltba. Ráakadtam egy könyvre, amit leginkább azért vettem meg, mert olyan kicsi volt, hogy belefért a tenyerembe. Ahogy mentem a színházba, beleolvastam, és pár oldal után rájöttem, hogy ez az, ebből kell filmet csinálnom. Gyönyörű történet volt. Kiderítettem, hogy Mike Figgisnél vannak a jogok, és pár héttel később Figgis pont eljött megnézni ebben a darabban. Az előadás után elmentünk vacsorázni, és már odafele az úton azon tanakodtam, hogyan fogom neki megemlíteni ezt a könyvet. A vacsora végén azt csak megkérdeztem, hogy még mindig nála vannak-e a jogok. Azt mondta, igen. Mondom neki: ezt a könyvet én akarom megrendezni. Erre elkezdett mindenféle trükkös kérdéseket feltenni nekem. Hogy képzelem el a szerkezetet? Mivel kezdődne a történet? Stb. Persze én addig még semmi ilyesmin nem gondolkoztam el, így kénytelen voltam gyorsan improvizálni pár jól hangzó választ. Nem voltam valami meggyőző, és nem is adta oda nekem a jogokat. Azonban egy évvel később lejárt Figgis opciója, és a jogok visszakerültek az íróhoz. Egy olasz íróról van szó. Eddigre már megcsináltam a Young Adam-et, és annak a filmnek a producere, Jeremy Thomas beszállt volna ebbe az első rendezésembe is. Azt mondta, hogy menjünk el Olaszországba, beszéljünk az íróval, és szerezzük meg a jogokat. Hangsúlyozta, hogy csak annyi a dolgom, hogy meggyőzzem az írót, hogy én vagyok a megfelelő ember a feladatra. Elbizonytalanodtam, beijedtem, nem mentünk el Olaszországba, és más kapta meg a jogokat. Egy évvel később az ügynököm átküld egy forgatókönyvet, kinyitom, és mi az? A Selyem című regény adaptációja, az, amit én akartam megcsinálni. Felajánlották nekem a főszerepet. Persze, nem vállalhattam el, mert annyira sokat jelentett nekem az alapanyag, és csak a hibákat láttam a forgatókönyvben.- Szörnyen unalmas fi