Koreai szexrabszolgát tessék!

Sok szempontból különleges az idei cannes-i versenyprogram, hiszen a várt nagy nevek többsége nem készült el művével, utólag betaszigált szerzői filmekkel sem lett meg a szokásos 20 versenyfilm és szokatlanul még folytatást (Csalóka napfény 2), illetve remake-et (The Housemaid) is tartalmaz az idei fő szekció. A dél-koreai Im Sang-Soo új variációját Kim Ki-young mesterművére persze nem a hagyományos lélekölő remake-ek egyikeként kell elképzelni; egyes kritikák szerint új szereplők bevezetésével még javított is az alapanyagon. A címszereplő cselédlány egy dúsgazdag koreai családhoz kerül kiszolgálni a gyönyörű kilenchónapos terhes asszonyt, de két fürdőszobatakarítás után már a férj erotikus kényeztetése is munkaköre részévé válik.Jeon Do-yeon és Lee Jung-Jae a The Housemaid című filmbenA lelkes házirabszolgát a két éve a Rejtett napfény-ért a legjobb színésznő cannes-i díjával kitüntetett Jeon Do-yeon alakítja, zseniálisan. Tragikomikus játéka magabiztosan ötvözi a bepalizott kislány, a szexualitására ébredő nő és a kétségbeesett anya karakterét. Hozzá képest a többi női szereplő (különösen a kb. 28 évesnek kinéző nagyi) karikatúra, bár az idősebb cselédnek (Youn Yuh-jung) akad pár fergeteges jelenete. A titkos szexuális viszony felfedése után pont a nők ármánykodásai kerülnek előtérbe, ami sokat elvesz a korábbi feszültségből, de végeredményben nem is a történet miatt fogunk emlékezni a The Housemaid-re, hanem az egyszerre kattant, túlstilizált, de művészien megkomponált szexjelenetei miatt. A Riviéra közönsége nehezen sokkolható; évről-évre ki van téve mindenféle sikamlós és undorító pillanatnak a csiklónyisszantástól a közeliben felvett ejakulációkig, de a The Housemaid megtalálta az egyensúlyt a történetet kiszolgáló és a picit botrányos, hírverést biztosító erotika között. Ráadásul olyan jó reklám a vörösbornak (nézd meg, hogy miért!), mint a 9 és fél hét volt a tejnek vagy az Utolsó tangó Párizsban a vajnak.