"Óvom a kamerával a színésznőket" - interjú Almodóvar állandó operatőrével

Pedro Almodóvar legújabb, A bőr, amelyben élek című filmjének operatőre, José Luis Alcaine, korábban a spanyol rendező olyan filmjeit is fényképezte, mint a Volver, a Rossz nevelés, vagy az Oscar-díjra is jelölt Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén. A hetvenhárom éves operatőr, aki jelenleg Fernando Colomo rendezővel forgatja Budapesten A Picasso-banda című filmet, elmesélte az [origo]-nak, hogyan lettek olyanok Almodóvarral, mint egy elvált házaspár, miért rajong érte egy sereg színésznő, és hogy miért szeret rögtönözni a forgatásokon. Szóba került még a pályája elején egymással nem flörtölő Penélope Cruz és Javier Bardem, a Jurassic Park, valamint a megszállott sebész megformálásával küszködő Antonio Banderas is.

- A kilencvenes évek elején sorban egymás után fényképezte a spanyol mozi akkori nagy lázadóinak, Pedro Almodóvarnak és Bigas Lunának a filmjeit. Izgalmas időszak lehetett.

- Akkoriban előfordult, hogy szombaton befejeztem egy forgatást és hétfőn már kezdtem is a következőt. Ez azért volt elképesztően izgalmas, mert nagyon különböző filmekről beszélünk. Az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén képi világának semmi köze mondjuk a Belle époque-éhoz, vagy a Sonka, sonká-éhoz.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

José Luis Alcaine | Fotó: Tuba Zoltán

- Maribel Verdú mesélte, hogy Bigas Luna, a Sonka, sonka rendezője hihetetlenül kedves ember. Ön jól kijött vele a forgatásokon?

- Mivel rajongok a filmezésért, minden forgatáson remekül érzem magam. Ez a mostani, A Picasso banda is igazán jó hangulatú, de én még akkor is élvezem a munkát, ha a film egyébként rossz. A rosszakból amúgy is sokkal többet tanultam, mint a jókból. Bigasszal pedig nagyon jól együttműködtünk mind a három filmben, amiben együtt dolgoztunk.

- 1992-ben a Sonka, sonká-ban közelről látta, hogyan indul el Penélope Cruz és Javier Bardem pályája. Milyennek találta őket akkoriban?

- Hihetetlenül keményen dolgoztak és már ott látszott, hogy egyszer befutnak. Az viszont nagyon érdekes, hogy semmi vonzalomra nem emlékszem közöttük. Azért lehetett, mert mindketten akkor indultak el a pályájukon és szenvedélyesen belevetették magukat a játékba. Egyszerűen nem volt idejük a magánéletre, annyira elmerültek a szerepeikben, hogy észre sem vették mi történik körülöttük.

Penélope Cruz és Javier Bardem egyik közös jelenete a Sonka, sonka című filmben

- A Sonka, sonka és az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén nemzetközi sikereket ért el, a Belle époque Oscar-díjat nyert. Milyen hatással volt ez a karrierjére?

- Egyáltalán nem hívtak emiatt több filmbe. Megtapasztaltam, hogy ha valaki díjakat nyer és fontos filmekben dolgozik, akkor a producerek eleve nem keresik, mert azt gondolják, hogy istennek képzeli magát és rengeteg pénzt kér.

- Azért mégiscsak fényképezett Amerikában egy romantikus komédiát, a Hárman párban-t, amely arról híres, hogy a forgatáson jött össze Melanie Griffith és Antonio Banderas.

- Nekik ez egy fontos film, és egyébként Spanyolországban is nagyon népszerű volt. Furcsa módon az amerikai mozikban nem működött.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

José Luis Alcaine | Fotó: Tuba Zoltán

- Jelen volt, amikor Antonio Banderas pályája elindult Spanyolországban és Amerikában, most pedig hosszú idő után újra együtt dolgoztak Almodóvar legutóbbi filmjében, A bőr, amelyben élek-ben. Nosztalgiáztak a régi időkről?

- Antonio nagyon jófej fickó. De ő is beismerte, hogy A bőr, amelyben élek-ben rengeteget kínlódott a filmbeli karakter megformálásával. Nem értette, mit szeretne tőle Pedro és ettől elég rosszul érezte magát, de azért megcsinálta. Amerikában az évek során egészen másfajta filmekre specializálódott és hajlamos volt túljátszani a szerepét. Pedro pedig próbálta visszafogni. Antonio mesélte, hogy csak akkor értette meg, miről beszélt neki Pedro amikor a cannes-i vetítésen megnézte a filmet.

- Említette, hogy A bőr, amelyben élek forgatásán egészen új munkamódszerrel dolgoztak, amelyben nagy szerep jutott az ösztönösségnek és a megérzéseknek.

- Ami az operatőri munkát illeti, konkrétan egyik napról a másikra találtuk ki. Valójában se Pedro, se én nem tudtuk igazán, hogy mit akarunk csinálni. Ennek a filmnek ugyanis olyan a szerkezete, hogy összezavarja a nézőt. Úgy kezdődik, mintha melodráma lenne, aztán szinte romantikus filmbe hajlik, majd kiderül, hogy egy gonosz sebésszel van dolgunk, és a végén szinte film noir-szerű. Végül úgy döntöttünk, hogy a vizualitást is ennek a megtévesztésnek a szolgálatába állítjuk, és nem segítjük a nézőt az eligazodásban. Manapság a filmekben úgyis mindig túlmagyarázzák, hogy mi fog történni. A zsánerfilmek nem kedveznek az operatőri munkának, mert tele vannak vizuális effektekkel és akciókkal. Emlékszem, George Lucas mondta Spielbergnek a Jurassic Park privát vetítése után, hogy a mozi már soha többé nem lesz olyan, mint amilyen azelőtt volt, és jó, ha tudja, hogy erről ő tehet. És igaza volt.

A bőr, amelyben élek előzetese

- Mindenesetre kockázatosnak tűnik így belevágni a forgatásba.

- Tényleg az, de szeretem a meglepetéseket és John Forddal értek egyet, aki azt mondta, hogy amit a leginkább szeret a saját filmjeiben, az mindig valami meglepetés vagy váratlan momentum. Ha mindent elterveznék előre, akkor nem adnék lehetőséget a véletlen helyzeteknek, amelyekre ha jól reagálok, egészen új megoldásokat találhatok és így egészen új részletekkel és árnyalatokkal járulhatok hozzá a történethez. Ilyesmi történt A bőr, amelyben élek közben is. Persze az is segítette a folyamatot, hogy ez egy kevés szereplős film, amely szinte végig egyetlen házban játszódik, ráadásul időrendben haladva vettük fel a jeleneteket.

- Ön azt állította egyszer, hogy elsősorban a rendezőn és a színészeken múlik, hogy milyen lesz egy film, az operatőri munka csak másodlagos. Ennek ellenére úgy érzi, hogy a közreműködése hatott az Almodóvar-filmek képi világára?

- Abszolút. Ez annyira így van, hogy amit ma úgy tartanak számon, mint az almodóvári képi világ, az tulajdonképpen az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén-nel kezdődött. És bár Pedro később több más operatőrrel is dolgozott, de mindannyiuk számára az Asszonyok... maradt a referencia. Ezt egyébként sikerült kicsit megváltoztatnunk A bőr, amelyben élek-ben. Bár a színek még ebben is ragyogóak, de ez már akkor sem az erős fények, az erős színek és a korábban annyira jellemző piros birodalma.

Részlet az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén című filmből

- Egy interjúban mesélte, hogy mielőtt elkezd dolgozni egy rendezővel, mindig megkérdezi milyen filmeket kedvel. Emlékszik még Almodóvar kedvenceire?

- Persze. Pedro imádja Douglas Sirk melodrámáit esztétikai szempontból, és Hitchcockot. Az Észak-Északnyugat a kedvenc filmje.

- A Kötözz meg és ölelj! után tizennégy év telt el mire újra együtt dolgoztak Pedro Almodóvárral a Rossz nevelés-ben. Beszéltek az eltávolodás okairól?

- Mikor a Rossz nevelés miatt találkoztunk, kicsit olyanok voltunk, mint egy elvált házaspár, akik sok évvel a válás után újra találkoznak, és már mindent a helyére tettek. A film producere felhívott, és megkérdezte, lenne-e valami kifogásom az ellen, hogy megint Pedróval dolgozzam, azonnal rávágtam, hogy az égvilágon semmi.

Részlet a Rossz nevelés című filmből

- A színésznők körében ön egy nagyon kedvelt operatőr, mert köztudott, hogy igyekszik gyönyörűre fényképezni őket. Igaz, hogy egyedül Victoria Abril panaszkodott a munkájára?

- Na igen, Victoria Abril nagyszerű színésznő és amikor megkért, hogy fényképezzem szebbre már túl volt a negyvenen, mégis szeretett volna ugyanúgy kinézni, mint fiatalon. Ráadásul a szerepe szerint sem kellett volna gyönyörűnek lennie. Mindenesetre miután megkért, jobban igyekeztem.

- Penélope Cruz a Volver-ben és Elena Anaya A bőr, amelyben élek-ben elégedett volt a végeredménnyel?

- A Volver-nél Pedro pontosan megfogalmazta, hogy Penelopét olyan ragyogóan szépnek szeretné látni, mint Sophia Lorent az ötvenes évekbeli filmjeiben. Tulajdonképpen eköré építettem a film egész képi világát. Elena pedig azt mondta, hogy már előre örült, hogy együtt fogunk dolgozni, mert tudta, hogy mennyire figyelek a színésznőkre. De hát én a negyvenes-ötvenes évek filmjein nőttem fel, amikor nem lehetett nem beleszeretni a színésznőkbe, annyira káprázatosak voltak a vásznon. Mostanában látom, hogy ez már nem fontos, nekem viszont hiányzik, úgyhogy megpróbálom visszalopni a glamourt a moziba. Egyébként számomra egészen furcsa, hogy miközben az igazán híres színésznőknek soha nem volt még akkora hatalmuk, mint most, mégsem törődnek azzal, hogyan néznek ki a vásznon.

Részlet a Volver című filmből

- Milyen érzés volt hosszú évek után újra együtt dolgozni Penélope Cruz-zal a Volver-ben?

- Az a helyzet, hogy mivel nagyon óvom a kamerával a színésznőket, ők cserébe megbecsülnek. Rengeteg színésznő barátom van. Nemrég kitüntettek a Spanyol Filmakadémia Arany Érdemrendjével és tele volt a terem nőkkel, akik mind szépeket mondtak rólam.

- Carmen Maura mesélte nekünk, hogy a Volver forgatásán Pedro Almodóvar és Penélope Cruz folyton külön vonultak és kettesben dolgoztak a szerepén. Közéjük tudott valahogy furakodni?

- Én nem egészen így éltem meg a Volver forgatását. Szerintem hihetetlen összhangban dolgoztunk mindannyian. De ebben a filmben a nőké a főszerep, és nem szabad elfelejteni, hogy Pedro szinte szimbiotikus kapcsolatban áll a nőkkel. A híres amerikai színésznők sorban állnak, hogy dolgozhassanak vele. A férfi színészek viszont furcsa módon mindig bizalmatlanok azokkal a rendezőkkel, akik ennyire jól kijönnek a nőkkel. Clark Gable például az Elfújta a szél-ben elérte, hogy lecseréljék Cukort, mert úgy érezte, hogy sokkal nagyobb figyelmet kap Vivien Leigh figurája, mint az övé. És el tudom képzelni, hogy A bőr, amelyben élek-ben Antonio elkezdhetett valami hasonlót érezni, pedig végül hosszú évek óta ebben hozta a legjobb formáját.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

José Luis Alcaine | Fotó: Tuba Zoltán

- A bőr, amelyben élek előtt a Görögbe fogadva című romantikus komédián dolgozott. Könnyen áthangolja magát egy maximálisan közönségfilmről egy Almodóvar filmre?

- Az egész csak alkalmazkodás kérdése. Szerintem az operatőri munka lényege a folyamatos alkalmazkodás a körülményekhez, a feladathoz, a rendezőhöz, mindenhez. Amikor erre a mostani forgatásra (A Picasso-banda) készültem, olvastam, hogy Picasso milyen módszerrel alkotott és rájöttem, hogy hozzá hasonlóan dolgozom én is. Amikor elkezdek egy új filmet, elfelejtem az összes többit, amit korábban csináltam, mert ha valami újat akarok létrehozni, akkor muszáj mindig elölről kezdenem az egészet.

- - - - -

A PICASSO-BANDA

José Luis Alcaine jelenleg a Fernando Colomo spanyol filmrendezővel készíti A Picasso-banda című filmet, amely november 8-tól december 17-ig forog többek között Szentendrén, a Nyugati pályaudvaron, a Műcsarnokban, a Szépművészeti Múzeumban, a Várban.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

A Picasso-banda forgatása | Fotó: Tuba Zoltán

A Picasso-banda igaz történeten alapul. 1911-ben a Louvre-ból ellopták Leonardo da Vinci festményét, a Mona Lisát. Nem sokkal később letartóztatták Pablo Picassót és barátját Guillaume Apollinaire-t, majd meggyanúsították őket a bűncselekmény elkövetésével. A film apropóját az adta, hogy pont száz éve történtek azok az események, amelyek 1911-ben az egész világot bizonytalanságban tartották, illetve egészen a közelmúltig keveset tudtunk arról, hogy a letartóztatásnak, a gyanúsításnak milyen következményei voltak Picassóra nézve.