Rambo V: Egy elöregedett legenda

2019.09.20. 09:05

John Rambo kétségtelenül az egyik legikonikusabb akcióhős. Közel 40 év alatt az ötödik filmben láthatjuk, státusza, illetve szerepe a popkultúrában vitathatatlan. A 2008-as negyedik rész létjogosultságát sokan megkérdőjelezték, de Sylvester Stallone kompromisszummentes és vérgőzös művet készített, ami talán a legjobban sikerült darab lett az 1982-es első felvonás után. A Rambo V: Utolsó vér méltó hattyúdala lehetett volna egy kultikus alaknak, de sajnos nem így lett.

John Rambo (Sylvester Stallone) megöregedett, egy farmon él békében, s igyekszik ellátni magát, ám a múltja kísérti. Házvezetőnője egy nap közli vele, hogy unokáját elrabolta egy mexikói lánykereskedő csoport. Hősünk ezt nem hagyhatja szó nélkül, a tetteseknek fizetniük kell a bűneikért. 

Rambo V: Utolsó vérForrás: Vertigo

Ez a franchise sosem a komplex történetéről volt híres, az első részt leszámítva mindig az akción és a minél látványosabb pusztításon volt a hangsúly. Az Utolsó vér ehhez képest meglepően komótosan indul be. Az első harmadban nem is Rambo a főszereplő, hanem az apját kereső fiatal lány, Gabrielle (Yvette Monreal). Az ő eltűnése után sem pörögnek fel drasztikusan az események, sőt a cselekmény igyekszik újítani. Rambón érződik a kor, s noha még mindig az egyszemélyes hadsereg manifesztuma, bizony szépen helyben hagyják. Sokszor eszébe jut a múlt, a traumák mellett azonban hálás is a sorsnak, hogy megpihenhetett és a maga módján családra tett szert. Más kérdés, hogy ennek miértjeiből semmi nem derül ki a néző számára. Erre okkal mondhatja bárki, hogy nem is érdekes, elvégre egy Rambo-filmben az akció a lényeg.

Ez tény, de az utolsó harmad leszámolásán kívül szinte semmi emlékezetes nincs a cselekményben. Egyszerűen rossz az arányérzék és az Utolsó vér nem több egy "tizenkettő egy tucat" zsánermozinál. A milliószor ellőtt patronokat, sematikus cselekményvezetést és az ezekből is fakadóa logikai buktatókat, valamint a bántóan ostoba dialógusokat nem lehet azzal mosdatni, hogy ő Rambo, neki ez áll jól.

Rambo V: Utolsó vérForrás: Vertigo

A negyedik rész kiötléséhez sem kellett agysebésznek lenni, ellenben ott a hangulatos környezet, a pazarul koreografált tűzharcok és a papírmasé egyszerűségük ellenére is korrekt mellékalakok gondoskodtak róla, hogy az ember remekül szórakozzon. Az ötödik felvonás gyönyörűen keretbe foglalhatta volna Rambo esszenciáját, ahogy azt többek közt a Logan tette, Farkas (Rozsomák) karakterével. Helyette egy újabb sablonos bosszúsztorit látunk, ami csak a címében különbözik egy sokadrangú akciófilmtől. Hiányzik belőle a stílus, nem is szólva arról, ahogy az egyébként összetett jellemmel bíró címszereplőt kezelik. A személyes tragédia, hogy egykor miken ment keresztül, mind elsikkadnak a sekélyes drámázás során.

Azt azonban nem lehet elvitatni, hogy az Utolsó vér is tartalmaz remek pillanatokat. Az alagútban zajló mészárlás tökös, kendőzetlen és naturalista erőszakhulláma egyértelműen a legjobb dolog, amivel találkozunk a bő másfél óra alatt.

Rambo V: Utolsó vérForrás: Vertigo

Nehéz a helyén kezelni Adrian Grunberg művét. Aki a vietnami veteránnal együtt nőtt föl, illetve őszült meg, valószínűleg elégedett lesz a végeredménnyel, más esetben főleg azok lelhetik kedvüket benne, akik ennek a zsánernek az elhivatott szerelmesei. Megvannak a momentumai, olykor bűnösen szórakoztató élményt nyújt, de ez a karakter ennél többet érdemel, nem is szólvaarról a tényről, hogy Rambo kálváriája zárásért kiáltott az ötödik felvonással. Mindenesetre sokatmondó, hogy a film legjobb része a múltidéző stáblistás montázs, mely emlékeztet arra, hogy a főhős miért is ekkora alakja a zsánermozi történetének.