Gáncs Péter

A karácsonyi evangélium háromféle "kameraállásból"

A hatalom megszállottja - Nagy Heródes

Máténál a festők által annyira kedvelt, idilli jelenet drámai fordulatot vesz, a bölcsek ugyanis álmukban figyelmeztetést kapnak, hogy ne térjenek vissza Heródeshez, így engedelmesen, más úton mennek haza. Az igazi okot az Úr angyala Józsefnek árulja el, aki álmában a következő parancsot kapja: "Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket..." (Máté 2, 13)

El lehet mondani, hogy ezzel kezdődik Jézus szenvedéstörténete, passiója. Sorsa: fordított exodus. Már csecsemőként hontalan üldözött. A hatalom szeretetének beteges imádatában szenvedő Heródes megpróbál leszámolni a megszületett, a testté lett szeretet hatalmával. Ennek a brutális kísérletnek lesznek áldozataivá a betlehemi kisgyermekek. Az uralmát tébolyultan féltő zsarnok király ugyanis lemészároltat minden két évnél fiatalabb fiúgyermeket Betlehemben és környékén (Mt 2, 16-18). Rájuk, katolikus szóhasználattal az "aprószentekre" emlékezünk december 28-án.

Egy alázatos ács - József

4. ábra

Ez a misztérium érthetően gondot okozott Józsefnek, akit Máté feljegyzése szerint így bátorított az angyal: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből." (Mt 1, 20-21) József engedelmeskedik a mennyei hangnak és alázatosan a háttérbe húzódik.

5. ábra

Egy másik kortárs németalföldi művész, Gerard David (1460-1523) festményén József égő gyertyát tart kezében, utalva arra, hogy az ő feladata megóvni a kisgyermek életét (5. ábra). Ezt a küldetését tölti be akkor, amikor ismételten engedelmeskedik az égi parancsnak, és Egyiptomba menekíti Máriát és a Kisjézust, ahonnan csak Heródes halála után térnek vissza Názáretbe (Mt 2, 19-23).

Az evangéliumokban "néma" József belső vívódását próbálja szavakba ölteni Reményik Sándor erdélyi evangélikus költő (1890-1941) József, az ács, Istennel beszél című verse.

József, az ács, Istennel beszél

Magasságos,
Te tudod, nehéz ez az apaság,
Amit az én szegény vállamra tettél.
Apja volnék, - és mégsem az vagyok.
Ez a gyermek... ha szemébe tekintek,
Benne ragyognak nap, hold, csillagok.
Anyja szemei s a Te szemeid
Istenem, a Te szemeid azok.
Gyönyörűséges és szörnyű szemek,
Oly ismerősek, s oly idegnek...
Ez az ács-műhely... ezek a forgácsok...
Mit tehettem érte?... mit tehetek?
Én tanítottam fogni a szerszámot,
Mégis rá fogják majd a kalapácsot.
Úgy félek: mi lesz?
Most is ki tudja, merre kóborog,
Tekintetétől tüzet fog a műhely,
Tűzet a világ, s egyszer ellobog.
Ó, jó volt véle Egyiptomba futni
S azután is óvni a lépteit,
Fel a templomig, Jeruzsálemig,
Míg egyszer elmaradt...
Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja
Borzolta szürkülő szakállamat,
Ezüst nyomot hagyott már akkor is,
Komoly nyomot parányi rózsaujja.
S most olyan más az útja...
Vezetném és Ő vezet engemet.
Csak azt tudom, a Te utadon jár,
Magasságos,
De ki tudja a Te ösvényedet?
Te vagy az atyja, - én senki vagyok,
Az Evangéliumban hallgatok,
S hallgat rólam az Evangélium.