A sorban állás sem véletlen

Rengeteg bosszúságot és időveszteséget okoz a vásárlónak, amikor egy áruházba néhány hét elteltével visszatérve nem találja ugyanott a megszokott árucikket. Az [origo] utánajárt, hogy miért rendezik át rendszeresen az áruházak polcait. Megtudtuk, hogy még a pénztárnál is kapunk impulzusokat, ezért fontos, hogy ne kerüljünk rögtön sorra.

Időnként a régi termékek áruházon belüli elhelyezését is újratárgyalják. Ha nem fogy egy termék, feltűnőbb helyre teszik, és a gyártó sokszor fizet is ezért. A köznyelvben polcpénz néven ismert költség mellett a szerződésekben belistázási, listán tartási, árváltozási, adminisztrációs, marketing-, kihelyezési, polcszerviz- vagy árufeltöltési költség is szerepelhet. Általában az akciós újságban való megjelenésért is fizetni kell, amellett, hogy leggyakrabban nem az áruház, hanem maga a termék előállítója ad árengedményt az ebben megjelenő árucikkekre. Előfordul az is, hogy már az áruház felépítését is a beszállítóknak kell finanszírozni. Természetesen járhat még a kereskedelmi láncnak a forgalmazásért cserébe bónusz, extrabónusz és visszatérítés is. Törvénybe ütközik azonban, ha nem áll valódi teljesítmény, szolgáltatás a költség mögött, és a gyártók versenyét vagy erőfölényét kihasználva kényszeríti ki azt az áruház.

A költségek bolttípusonként eltérőek, és a kereskedelmi árrés is befolyásoló tényező. Átlagosnak számít a nettó beszállítói ár 5-10 százalékát kitevő egyéb költségrész, ami kevésbé jövedelmező szektorokban a beszállító teljes hasznát is jelentheti.

Az élelmiszeripar egyes szereplői így nem képesek önerőből jelentősebb beruházásokat finanszírozni, gyakran pedig a piacon maradás is komoly kompromisszumokat igényel. Ennek egyik nyilvánvaló jele a Corvinus Egyetem munkatársa szerint az, hogy szaporodnak a minőségileg elfogadhatatlan és élelmiszer-biztonsági szempontból is veszélyes termékek. Van azonban némi pozitív hatása is a nyomott élelmiszeráraknak: az elmúlt években ez a tényező hozzájárult az infláció alacsonyan tartásához. Kérdés azonban, hogy ez végeredményben jó vagy rossz hír számunkra.

A világ legnagyobb kereskedelmi lánca, a Walmart vizsgálatakor egyértelműen bebizonyosodott, hogy a cég ugyan valóban a globálisan legnagyobb foglalkoztatók között van, azonban minden egyes Walmart-munkahely számos más munkahely megszüntetését idézi elő. A hipermarketek ugyanis kevesebb alkalmazottal forgalmazzák azt a termékmennyiséget, amelyet számos kis bolt értékesített addig. Ráadásul a Walmart-alkalmazottak bére alig éri el a hivatalosan meghatározott létminimumot. Az így elért haszon egy részét a hipermarket átengedi a fogyasztóknak, más részét azonban a további terjeszkedésre és kockázatitőke-befektetésekre költi.

A termelői oldalon is megfigyelhető egyfajta polarizálódás. A hipermarketek ugyanis nem tudnak mit kezdeni a kistermelők által kínált szerény mennyiségű tételekkel, hiszen ez az üzleti modell inkább a rendszeresen és nagyobb tételeket szállítani képes - de arányaiban kevesebb élőmunkát alkalmazó - cégekre épít. Bár már Magyarországon is megfigyelhető a termelői oldalon egyfajta koncentrálódás, ez még messze áll attól a szinttől a kutató véleménye szerint, hogy érdekérvényesítő képessége összehasonlítható legyen a nagy láncokéval. A mérleg egyik oldalán tehát az alacsony árak és a visszafogott infláció áll, a másikon pedig a növekvő munkanélküliség, nyomott termelői árak és jövedelmezőség, valamint az így megtakarított pénz egy részének kiáramlása áll.

Minden ugyanott található?

A polcok átrendezésével kapcsolatos kérdéseinkre az áruházak sajtóosztályai tagadtak, vagy üzleti titokra hivatkozva hallgattak. Az Auchanban például elismerték, hogy vannak változások. Nem kényszerítik azonban a vevőt, sőt igazodnak a logikájához, és képekben gondolkoznak a polcok berendezésekor - tudta meg az [origo] Gillemot Katalintól, a cég szóvivőjétől. A Tesco érdeke az, hogy a vásárló mindig mindent ugyanott találjon - mondta Hardy Mihály, a cég szóvívője. Arra a kérdésre, hogy miért tapasztalni olykor ennek az ellenkezőjét, azt a választ kaptuk, hogy ez a vállalat filozófiája, a gyakorlat pedig olykor eltérhet ettől. A szerződésekkel kapcsolatos érdeklődésünkre elmondta, hogy egy tisztább, egyszerűbb és átláthatóbb szerződésállományra törekszenek.

A kis alapterületű boltokra nem jellemző az átrendezés vagy a polcpénz intézménye, de a közepes szupermarketek közül több lánc folytat dinamikus, modern üzletpolitikát, amitől nem áll távol az ilyen módszerek alkalmazása. Persze minél kisebb egy áruház, annál nehezebb benne eldugni valamit, és az akciós hatás is kevésbé érvényesül ebben a szegmensben. A Spar Magyarország írásban közölte az [origo]-val, hogy nem értékesítik a polcokat, a termékek elhelyezéséről pedig a munkatársak döntenek.

A vevők tudat alatti befolyásolása persze nem magyar sajátság, a világon mindenhol megfigyelhető a jelenség. Azt azonban a kereskedők is elismerik, hogy Magyarországon magasabbak a termelőkre, gyártókra áthárított költségek az európai szintnél. Ezt azzal indokolják, hogy a kereskedelmi árrés nálunk alacsonyabb, így véleményük szerint a hasznuk összességében megfelel az európai átlagnak.

Novák Endre